MOLNÁR LÁSZLÓ
MOLNÁR LÁSZLÓ
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita mindig lehetőséget ad arra, hogy az élet bármely területéről elég részletes és mélyreható elemzést is adjunk.
Itt nyilvánvalóan a fejezeti főösszegek meglétét követően a mozgástér igen kicsi, azonban én mégis szeretnék két terület - az egyik az önkormányzati szféra, a másik pedig a gazdasági minisztériumi fejezet - bizonyos részéről szólni.
A konvergenciaprogram hosszú távú sikeréért, azt gondolom, az önkormányzati szférának a feladat, felelősség, finanszírozás, mondjuk inkább úgy, hogy a feladat, finanszírozás és felelősség hármasát említve egy átfogóbb és egy mélyrehatóbb elemzést mindenképpen célszerű lenne a jövőben megtenni, hiszen ma bizonyos területeken helyi, illetve települési önkormányzat, ahol kötelező feladat, helyi, ahol már a megyei önkormányzat is szerepel, kevesebb kötelező feladat, és úgy látom, hogy több önként vállalt feladat jelenik meg. Ezekben az önként vállalt feladatokban is mindenféleképpen az alkotmánynak az a passzusa értendő és érvényesíthető, hogy ezt finanszírozni kell, ugyanakkor ebbe a makroszintű vezetés kevésbé tud beleszólni, hiszen az önkormányzás mint önrendelkezési jog is egy alapjog. Ebből eredően egy kettős hatalmi rendszer alakult ki Magyarországon, ami nem jó, és amely vonatkozásában egy előrelépés mindenféleképpen szükségszerű.
Ami a települési önkormányzatokat illeti, itt valóban elég sok normatíva változik, pozitív irányba változnak a normatívák, az eredetileg benyújtott költségvetéshez képest nagyon sok soron növekszik, természetesen azzal a jövőbeni elvárással is, hogy az önkormányzati igazgatás, az önkormányzati hatósági feladat és a népképviseleti helyi szerveződésű finanszírozás azért egyre inkább váljon majd külön.
Szükségszerű a feladatok igazgatási, hatósági finanszírozásának szinten tartása, némi növelése, ugyanakkor a népképviselet, az, ami az önkormányzás, az, ahol választott képviselők tárgyalnak, és helyben nyilvánvalóan felelősségteljes döntéseket hoznak, ott a juttatások szűkítésének hosszú távon, nem feltétlenül 2008-ban, de itt mindenféleképpen meg kell már jelenni.
Éppen azért, mert az alkotmány csak egy felsorolást tesz lehetővé, és a ’90. évi önkormányzati törvény pedig ezt kiterjeszti teljesen természetes módon, ezért a jelen helyzetben, gazdálkodásban eljutunk egy olyan fokra, amikor az önkormányzatok saját feladataik vagy önként vállalt fejlesztési feladataik finanszírozására kötvényt bocsátanak ki, hitelfelvételük eléri azt a szintet, ami már zavarja a központi költségvetés szintjét, ezért én úgy gondolom, hogy helyes az a kormányzati törekvés, hogy ezt bizonyos mértékben korlátozni kell.
(9.30)
A korlátozás nem érintheti a kötelező feladatokat, némileg befolyásolhatja az önként vállalt feladatokat, de a városfejlesztési egészt, ahol a központnak az átépítése jelenik meg - ott nyilvánvalóan be kell hogy a Pénzügyminisztérium avatkozzon.
A megyei önkormányzat egészének finanszírozása: nem értettünk egyet képviselőtársaimmal, én elég jelentős összeget javasoltam a megyei önkormányzat személyi jövedelemadó-területéről elvenni. Köztudott vagy nem köztudott, de nyilván ezt itt, ebben a körben ismerni kell, 355 millió forint megyénként a normatíva, 110 Ft/fő az szja-visszatérítés.
Ez a 4. mellékletben lévő összeg azt jelenti, hogy a megyei önkormányzat, amelynek nincs területe, nincs lakosa, nem vet ki adót, kap a központi kivetésből egy olyan apparátus, az önkormányzati testület finanszírozására, hiszen azt meg kell említsem, hogy azért az intézmény fenntartására a 20 ezer Ft/fős összeget, ami, mondjuk, Békés megyében, ha jól emlékszem 8 milliárd forintot jelent, ezt megkapják, és ezt én nem is gondoltam bántani; de miután ebben nem volt egyezség, én azért úgy gondoltam, hogy itt elmondom, hátha a közvéleményben erre többen érdeklődnek és reagálni fognak, ez egy hosszabb távú, legalábbis középtávú meditációt mindenképpen megér, hiszen 440 ezer fő a közalkalmazotti oldal, és mintegy 80 ezer köztisztviselői létszám dolgozik ma Magyarországon állami finanszírozásból.
Nem tartom valószínűnek, hogy ez hosszú távon fenntartható, éppen a konvergenciaprogram államigazgatási, önkormányzati területére vonatkozóan. Ezt nyilvánvalóan középtávon, tehát négy éven belül, de még a konvergenciaprogramban szükség lesz érvényesíteni. Adminisztrációra egy vállalat is annyit tud költeni, amennyi a nyereségoldalon költségvonatkozásban az árbevétel-költség-nyereség hármasból kihozható. Ha nincs, akkor nem lesz hat titkárnő, csak kettő vagy egy. Ilyen szintű leegyszerűsítés persze az államigazgatási önkormányzásnál nem helyes, de a bevétel-költség oldalon mindenféleképpen.
Nos, a megyei önkormányzatnak, mint említettem, nincs létszáma, lakosa, viszont olyan feladatokat indukált önmagának az elmúlt 30-40 év alatt, még a tanácsi rendszerből áthozottan, hogy székházai vannak, önálló vagyontárgyai vannak, részesei a megyei nagy vízművállalat egészének olyan szinten, ami már befolyásolja a települési önkormányzatok önállóságát is. Én azt gondolom, hogy fejlesztés, fejlesztésirányítás, összehangolás vonatkozásában egy megyei szintre vagy regionális szintre szükség van, ezt finanszírozni is kell, de az egyéb intézményfenntartási területeket nem tartanám helyesnek. Nem minden vonatkozásban tartozik ez a részletes vitára, ezt azért mondom el ismét és ismét, hogy a társadalom szembesüljön azzal, hogy mintegy 100 ezer főt még mindig fölöslegesen tart el a központi költségvetés, és egy konvergenciaprogram szóba kerülténél ez mindenképpen fontos és kiküszöbölendő hosszú és középtávon, hangsúlyozva, nem 2008-ban.
Ami a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezetét érinti, tőlem már elvárható szinte, hogy a GKM kritikáját és néhol persze dicséretét is megtéve, az útpénztárhoz, amelyben 134 milliárd forint van külön soron, és amelynek létrehozatalában részt vettem és támogattam épp azért, hogy a leszakadt térségek útfejlesztése, megerősítése, ezzel az elérhetőség és a versenyképesség javítása vonatkozásában javuljon a közúthálózat, ide egy több mint tíz éve megígért útszakasznak a felújítását javaslom és adom be, és kérem a képviselőtársakat, hogy ezt majd támogassák, természetesen a kormánytól is ezt kérem.
Ez nem beavatkozás az önrendelkezésbe, ez annyit jelent, hogy időnként vezetőváltás van, koncepcióváltás van. Békéscsaba elkerülőútja elkészült, az volt a korábbi leírt javaslat, hogy majd a Békéscsaba-Mezőberény, amely megyénk északi részének elérhetőségét javítja. És ez a Szeged-Debrecen 47-es útvonal egyébként, a Mezőberény-Békéscsaba szakasz nem volt benne, ezt most átminősítették országos főúttá - Békést kihagyva -, és odaterelték a teljes kamionforgalmat erre a kevésbé terhelhető útra. Itt a 11,5 tonnát, az útburkolat-felújítást és a szélesítést is el kell érni. Erre másfél milliárd forint előirányzat a szakma szerint elegendő, egyébként meg is rendelték, el is készítették az elmúlt években az engedélytervet. Félő, hogy ez nem fog realizálódni, én ezért hozom ide a tisztelt Ház elé, hogy az ott élők garanciát kapjanak arra, hogy meg fog épülni a békéscsaba-mezőberényi útszakasz.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
