VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a Fidesz-frakció képviseletében mint első hozzászóló én is egy kis rövid összegzést adjak, hogy hol is tartunk, hiszen bár a parlamenti képviselők nyilván naprakészen követik a költségvetési vita fordulatait, mégis a bennünket követő nyilvánosság talán nem egészen tudja, hogy pontosan milyen szakaszban is vagyunk.
Mindenekelőtt hadd kezdjem azzal, hogy az elfogadott fő fejezeti összegek, amelyekről múlt hét kedden szavazott a parlament, alapvetően túlságosan nagy eltérést nem mutatnak azzal, amit a kormány benyújtott, beterjesztett. Volt néhány kisebb - idézőjelben - visszatérítés, így például a kormánypárti képviselők számára is már nehezen volt magyarázható az a forráskivonás, ami az önkormányzati szférából történik. Itt főleg arra gondolok, hogy oktatási normatívák, különböző szociális, egészségügyi ágazatban meglévő normatívák jelentős mértékben csökkentek. Ezek már a kormánypártiak számára is szemet szúróak voltak, olyannyira, hogy 49, közel 50 milliárd forintos visszatérítés történt. Ez egyébként helyes is. De ezen túl különösebben nagy változás ebben a költségvetésben a beterjesztett anyaghoz képest nincs, holott éppen arról szeretnék néhány szóban beszélni, hogy azóta azért néhány olyan feltétel megváltozott, ami ennek a költségvetésnek az elkészítésekor még fennállt.
Az egyik ilyen alapvető probléma, hogy a magyar gazdaság növekedésének lassulása jóval erőteljesebb és jóval elnyújtottabb lesz, mint ahogy azt még a beterjesztéskor kormányoldalon is vagy akár szakértői oldalon is várni lehetett. De gondoljunk bele abba, hogy amikor a kormány a tervezetet készítette, akkor körülbelül 1,2-1,5 százalékos gazdasági növekedés volt. Amikor a benyújtás megtörtént, már annak az információnak a birtokában volt a Pénzügyminisztérium, hogy az év második negyedévében a növekedés 1,2 százalék, és akkor azok a kijelentések hangzottak el, hogy ennél lejjebb már nincs.
Nos, kiderült, hogy van. Kiderült, hogy van, hiszen a harmadik negyedéves növekedés 1 százalékra lassult, és megint csak azt hallottuk a Pénzügyminisztérium kommunikációjából, hogy ennél lejjebb már valószínűleg nem lesz. Azzal a példával hadd illusztráljam, hogy amikor a '86-os mexikói világbajnokságon némi kis csodavárással beültünk a Szovjetunió-Magyarország mérkőzést megnézni, és aztán Magyarország kapott hatot, akkor úgy gondoltuk, hogy ennél lejjebb már nincs a magyar futballban. Aztán kiderült, hogy még az is eredménynek fog majd számítani, ha valaha kijutunk valamelyik világbajnokságra.
Nos, kicsit ilyen a helyzet egyébként a gazdaságban is. Ez az elnyújtott, lelassult gazdasági növekedés bizony átír jó néhány feltételt a költségvetés összeállításakor is. Hogy ez mennyire így van, csak a múlt hétre szeretnék visszautalni, ahol kedden a fejezeti főösszegekről szavaztunk, de a kormányzat a következő napon, a szerdai napon már elfogadott egy új konvergenciaprogramot. Azért tartom ezt fontosnak megemlíteni, mert az elmúlt egy esztendő folyamán nagyon sok olyan ellenzéki javaslat került ide, a Ház elé, amit azzal utasított el a kormánypárti oldal, hogy ez nincs benne a konvergenciaprogramban, ez nem felel meg a konvergenciaprogram előírásainak. Nos, kiderült, amit mi már hónapok óta mondunk, hogy a konvergenciaprogram nem teljesült abban a formájában, mint ahogy azt 2006 decemberében a kormány benyújtotta Brüsszelnek. Teljesen más számok kezdenek kialakulni a magyar gazdaságban, és ezt részben felismerve, részben korrigálva a kormányzat a szerdai napon módosított ezen a konvergenciasoron.
Mik derülnek ki ebből a feltételes sorból? Az egyik fontos szempont, hogy a gazdasági növekedés jóval alacsonyabb, jóval kisebb lesz annál, mint amit 2006-ban feltételezett a kormány, és amivel egyébként a 2007-es költségvetés is készült. Beszéltem már erről: 1 százalékos gazdasági növekedésünk van. A 27 európai országból a huszonhetedikek vagyunk, ami sajnos, azt jelenti, hogy Magyarország ma nem felzárkózik az Európai Unióhoz, nem utolérjük, hogy úgy mondjam, konvergálunk, összetartunk az Európai Unió átlagával legalább, hanem ettől sajnos, lemaradunk, hiszen ma a nálunk szerencsésebb nyugat-európai, már korábban uniós taggá vált országok is ennél gyorsabb ütemben fejlődnek. A második negyedévben még Dánia mögöttünk volt, most már Dánia is megelőzött bennünket. Tehát 27-ből huszonhetedikek vagyunk.
A másik szerencsétlen feltételváltozás az inflációs számokban következett be. Az előbb a növekedésről beszéltem. Ebben az évben a 2006-os konvergenciaprogram még 2,2 százalékos növekedést várt, ehelyett lesz 1,7 százalék, tehát jó fél százalékkal kisebb lesz ez a növekedés.
Infláció tekintetében is mi a helyzet? 6,2 százalékot jelzett a kormányzat erre az évre, és 6,2 százalék helyett lesz 7,9, tehát majdnem 8 százalékos fogyasztói áremelkedés. Ennek bizony vannak következményei, és kell hogy következménye legyen, hiszen ez a jóval magasabb mértékű áremelkedés főleg a közszférában, az önkormányzati rendszerben, a különböző intézményekben jelentős többletkiadással járt.
Arról most csak mellékszálként beszélek, hogy 2007 elején a fizetések, a bérnövekedések is 6,2 százalékos inflációhoz lettek beállítva, és közel 8 százalékos inflációnál egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon, hogy ennek az esztendőnek a legnagyobb vesztesei a bérből és fizetésből élők, főleg a közszférában dolgozók, hiszen 6 százalék reáljövedelem-csökkenés történik ebben az esztendőben. Utoljára a Bokros-csomag időszakában volt ilyen keresetcsökkenés. Lehet is tehát azon gondolkozni, hogy egyébként mennyire volt helyes a kormány prognózisa, és egyébként mennyire indokoltak azok a bérkövetelések, sztrájkok, amelyek az országban az elmúlt hetekben történtek. Itt tehát van egy inflációs módosulás, és ez nemcsak 2007-ben lesz így, hanem a mai parlamenti tárgyunkat illető 2008. évben is. Itt a kormány 2008-ra korábban 3,3 százalékos inflációt jelzett, ma már tudjuk jól, hogy ez valószínűleg 5 százalék lesz.
(9.00)
A mi költségvetési tervezésünk - a 2008-as - még 4,5 százalékos inflációval számol, holott itt már a jegybank is 5 százalékos inflációt vár.
Végül, de nem utolsósorban arról szeretnék beszélni, hogy az adóterheket tekintve sincs túlságosan sok optimizmusra okunk. Korábban a kormányzat azt mondta, hogy ez a magas adószint, ami 2006-ban bekövetkezett, 2009-ig ki fog tartani. Ma már tudjuk jól, hogy ez nem 2009-ig, hanem a kormány prognózisa szerint 2011-ig lesz így. Az új elfogadott, módosított konvergenciaprogramban már az szerepel, hogy 2010-11-ben sem lesz olyan mértékű az adóterhelés, mint 2006-ban, magasabb lesz ennél. Tehát nem igaz az a kijelentés, hogy itt már 2009-től bármiféle adócsökkentés következhet be.
Nézzék meg a kormány által elfogadott konvergenciaprogramot, ebben az szerepel, hogy az adó- és járulékcentralizáció mértéke magasabb lesz 2010-ben is és 2011-ben is, mint 2006-ban. Arról már nem is beszélek, hogy 2007-2008-ban és 2009-ben pedig jóval magasabb lesz, tehát 39 százalék fölött lesz ez az adómérték.
Mi következik ebből? Ebből az következik, amit egyébként a költségvetés számai is világosan bizonyítanak, hogy az elmúlt másfél esztendőben, mióta egy kiigazítás elindult a magyar gazdaságban, egy rossz szerkezetű kiigazítás valósul meg. Ez egy adó-, egy bevételtúlsúlyos kiigazítás, ami azt jelenti, hogy lényegében 2006-ban túladóztatták az országot, túladóztatták a vállalkozásokat és az embereket is. Ebben az évben már látjuk ennek a következményét, 186 milliárd forinttal magasabb bevétel folyt be, mint ahogy azt korábban tervezték. De félreértés ne essék, ezt nem arra költik, hogy csökkentsék a hiányt, nem arra költi a kormány, hogy az adósságállományt csökkentse, nem arra költi, hogy az adóterheinken mérsékeljen, hanem egész egyszerűen a kiadási szerkezet változatlansága mellett elköltötték ezt a pénzt.
Itt szeretnék arra rátérni, amit az elmúlt heti szavazásban is világosan láttunk, hogy sajnos, az adóterhek drasztikus növelése mellett igazából a kiadási oldalon nem történt semmi. Ha jól megnézik, hogy 2007-ben is mi történt, az történt, hogy a kiigazításnál többletbevételei lettek a kormánynak, a drasztikus adóteher-növelés megnövelte a bevételeket, és a kiadási szerkezetben pedig egyetlenegy ágazat van, ahol drasztikusan csökkentették a kiadásokat, ez éppen az egészségügyi ágazat, ahol különböző - át nem gondolt egyébként - és majd a későbbiekben súlyos következményekkel járó intézkedéseken keresztül csökkentették az ágazat támogatását.
Tehát az egész kiigazítás, amit önök sikerként könyvelnek el, két elemből épül fel: drasztikus adóteher-növelés és az egészségügyi ágazatból való forráskivonás. Ez történt. Ennek lehet - idézőjelben - köszönni azt, hogy a magyar gazdaságban meglévő hiány, az államháztartási hiány mértéke a tényleg nagyon súlyos és brutális 2006-os 9,2 százalékról 6,2 százalékra fog csökkenni 2007-ben.
Tisztelt Ház! Tehát ezeket elmondva úgy gondoljuk, hogy itt érdemi változás nem volt. Nyilvánvaló, hogy azok az intézkedések, amelyeket most hoznak meg, a már elfogadott fejezeti főösszegek mellett, tovább súlyosbítják majd 2008-ban a lakosság életlehetőségeit. Gondolok arra, hogy szombaton a gazdasági miniszter bejelentette a gázáremelés új mértékeit. Ebből az látszik, hogy miközben a költségvetésben 112 milliárdról 81 milliárdra csökkentik a kompenzációt, a gázáremelésben pedig világpiaci emelésre készülnek, ezeknek nyilván azok a lakossági rétegek lesznek a vesztesei, akik a legkiszolgáltatottabbak, akik a legkevésbé tudnak védekezni egyébként az áremelkedések ellen: a rászorulók, a legszegényebbek, a sokgyermekes családok és azok a nyugdíjas-háztartások, ahol nincs egyébként lehetőség arra, hogy bármilyen megtakarítást hasznosítsanak.
Ebből a szempontból tehát az a néhány módosítás, amiről itt Szabó Lajos beszélt, gyenge szépségtapasz. Ezek olyan nagyon nem segítenek abban, hogy ezek a lehetőségek változzanak. Önök nagy sikerként könyvelték el, hogy az önkormányzati ágazatnak 49 milliárd forintot visszaadtak, de tisztelt képviselőtársaim, még mindig közel 10 százalékkal csökkennek ezek a normatívák, ezekkel hogyan lehet egyébként felelős gazdálkodást elvárni? Vagy ha már előbb az egészségügyi ágazatot mondtam, amikor nominálisan is csökken, mondjuk, az Országos Mentőszolgálat támogatása majd 2008-ra, hogyan várják el, hogy változatlan szolgáltatási szinten és egyébként elbocsátások nélkül egy-egy ilyen intézmény, egy-egy ilyen terület megússza?
Tehát mindezek alapján szükségét érezzük annak, hogy további módosító javaslatokat nyújtsunk be. Fejezeten belüli átcsoportosításra teszünk javaslatot az oktatási ágazatban, nyilván teszünk ilyet az egészségügyben, az önkormányzati területen; az agrárágazatban is fontosnak érezzük, hogy a problémákat próbáljuk csökkenteni. Ezeket a módosítókat benyújtjuk, de tudjuk jól, hogy az elfogadott fejezeti főösszegekkel ez a költségvetés már érdemben, nagyságrendileg nem fog változni. Ezért egyébként a felelősséget nyilván azoknak kell vállalniuk, akik ezt a költségvetést előkészítették, és aztán itt a parlamentben pedig támogatták.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
