ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Valóban azt hiszem, hogy az egyik legsikeresebb érdekvédelmi kezdeményezés a Pedagógusok Szakszervezete által immár második alkalommal megrendezett közoktatásnapi látogatássorozat, amelyen ebben az évben is sok képviselőtársunk vett részt a Ház mindkét oldaláról. Már csak azért is megérte, mert segített abban, hogy a különböző oldalon álló, ülő politikustársaink bizonyos kérdéseket azonosan lássanak, vagy bizonyos problémákat azonosan ítéljenek meg.
Amit képviselő asszony fölvet a szakképzés kapcsán, azoknak a problémáknak egy jó része olyan probléma, amivel tulajdonképpen kormányzati oldalról is csak egyetérteni lehet. Ebből kettőt mindenképpen kiemelnék. Az egyik a szakoktatók problémája. Valóban nagyon komoly gondot okoz az, hogy hogyan lehet a gyakorlati munkában járatos szakembereket is bevonni a szakképzésben a szakmai oktatói munkába, hogyan lehet elérni azt, hogy olyan emberek végezzék ezt a feladatot, akiknek egyik oldalról megfelelő pedagógiai képzettsége, végzettsége és hozzáértése, másik oldalról pedig megfelelő szakmai hozzáértése van. Éppen ezért törekszünk arra, amit képviselő asszony is említett, hogy a tanulószerződések segítségével, illetve a szakoktatói és az ezzel kapcsolatos státusok átalakításával elérjük azt, hogy minél több esetben kerüljön sor a gyakorlati képzésre valódi munkahelyeken.
Az egy felvethető kérdés, hogy a tanulószerződéssel bizony többletjuttatások is járnak a diák számára, azonban a diák itt többletfeladatokat is végez, az ösztöndíjak esetében ezt ismeri el a tanulószerződésekért járó díjazás. Ettől függetlenül abban egyetértünk, hogy az ösztöndíjak számát és nagyságát a szakképzés rendszerében növelni szükséges. Ezt megkezdtük az “Út a szakmához” program keretében, az Útravaló-ösztöndíjprogram részeként, ugyanakkor érzékeljük azt az igényt a szakképzés részéről, hogy szükség lenne további ösztöndíjakra is a szakképző rendszerben, már csak azért is, hogy vonzóbbá váljon a szakképzés.
A Közoktatási Szakszervezettel, amelyik a szakképzésben dolgozók többségét képviseli, erről tárgyal maga a tárca is, és a rendelkezésre álló források függvényében szeretnénk ebbe az irányba elindulni.
Azt azért fontos megemlítenünk, hogy a szakképzés területén nagyon jelentős többletforrásokat is rendelkezésre tudunk bocsátani, elsősorban fejlesztésre. Ezek közül hadd emeljek ki hármat. A társadalmi infrastruktúra program keretében intézmények felújítására, rendbetételére, az ezzel kapcsolatos fejlesztésre, kimondottan szakmai fejlesztésre, műhelyek, szakképzéssel kapcsolatos eszközök fejlesztésére 17 milliárd forintot, a társadalmi infrastruktúra program épületekkel kapcsolatos részében 40 milliárd forintot tudunk rendelkezésre bocsátani. A Szakképzési Alapból, amelyet nagyon helyénvaló módon a parlament legutóbbi döntésénél megtartott, valamint a szakképzési hozzájárulásból pedig évente 6-7 milliárd forint befektetésére van lehetőség a szakképzés fejlesztésére.
Ami azt illeti, és ebben biztosan tudunk egymásnak segíteni, amiről képviselő asszony említést tett, és valóban Tatai-Tóth András képviselő úr is említette a múlt héten, hogy a jogszabályok hatékonyságát, érvényesülését érdemes vizsgálni, ebben teljes egyetértés van közöttünk. Olyannyira, hogy képviselő asszony maga annak az ellenőrzési albizottságnak a vezetője a parlament oktatási bizottságában, amelynek az a feladata, hogy a parlament által meghozott törvények hatékonyságát vizsgálja. Mert miközben sokat beszélünk a problémákról, sokat beszélünk a gondokról a közoktatásban, és ahogy képviselő asszony nagyon helyesen egy-egy példával megvilágította, ezek között van olyan, amelyiknek jogszabályi természetű oka van, van olyan, amelyiknek társadalmi, az iskolán kívül álló oka van, és van olyan bizony, amelyiknek pénzügyi oka van; tehát miközben tudjuk és szívesen soroljuk is egymásnak ezeket a problémákat, valójában akkor tudunk előrejutni, ha a megoldásban is együtt tudunk működni. Ezért kérem képviselő asszonytól és kérem az ellenzéktől, hogy tegyenek javaslatokat is, tegyenek javaslatokat arra, hogy hogyan lehet hatékonyabbá tenni az intézmények munkáját. Persze ezek ne csak arról szóljanak, hogy tessék több pénzt adni - merthogy önmagában a több pénz nem jelent megoldást -, arra is kell javaslatokat tenni, arra is kérjük a javaslatokat, hogy milyen szakmai programokkal, milyen változásokkal, milyen megfelelő, jó ötletekkel lehet hatékonyabbá tenni az oktatási rendszert. Ha ez a típusú párbeszéd nemcsak a kritikában valósul meg, hanem a megoldások keresésében is, akkor én azt hiszem, hogy együtt jóval eredményesebbé tudjuk tenni a magyar közoktatás rendszerét.
Köszönöm szépen, elnök úr.
