DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! November 22-én, immár nem első alkalommal a közoktatás napja volt a közoktatási intézményekben, amely nap alkalmat adott arra, hogy országgyűlési képviselők, a meghívásnak eleget téve megjelenjenek egy-egy intézményben, és ott szembesüljenek a közoktatásnak különböző gondjaival, problémáival.
Az elmúlt héten hétfőn az MSZP képviselője napirend előtti felszólalásában megemlékezett már erről a napról, azonban a közoktatás országos jelentősége, jövőre kifejtett hatása méltó arra, hogy többször is szó essék erről. Szerencsés lenne, ha itt a parlamentben is nemcsak egy-egy törvényalkotás rohammunkájában, hanem időről időre felelősségteljesen szembesülnének a képviselők mindazzal a súlyos gondhalmazzal, amely közoktatási intézményeinkben megjelenik. Az is jó volna, ha a képviselők nemcsak ilyen ritka alkalmakkor, hanem sűrűbben megfordulnának intézményekben, látván azoknak hétköznapjait, és nem csak kiemelt körülmények között, mintegy színpadon szembesülnének az alkalmakkal.
Mindazonáltal az MSZP képviselője nagyon helyesen megállapította, hogy például érdemes lenne a jogszabályok hatását utólag vizsgálni az intézményekben. Meg kell jegyeznünk, hogy ezeknek a hatásait szerencsés volna előre felmérni, és olyan döntéseket hozni, amelyek nem negatív hatást gyakorolnak a közoktatás folyamataira. Azt is megjegyezte, és ezt a megállapítását is osztjuk, hogy a szakmai-pedagógiai szempontoknak kellene elsőbbséget biztosítani a jogszabályalkotásokban; bizony ez sem mindig történik meg.
Magam egy szakképző intézményben jártam, és ez alkalmat ad arra, hogy néhány súlyos gonddal szembesítsem a tisztelt Országgyűlést, amely a szakképzés területén jelentkezik. Nos, ebben a szakképző iskolában elmondták a tanár kollégák, hogy az odajáró gyerekeknek alig egynegyede él teljes családban. Tehát háromnegyed részük olyan körülmények közül jön, ahol nem törődnek velük, ahol nincs meg az a biztonság, az a nyugalom, amely a megfelelő tanulásukhoz kell. Ilyen körülmények között bizony az volna kívánatos, hogy az iskolák pedagógusai sokkal több időt tudjanak fordítani azokra a gyerekekre, akikkel már senki sem törődik. Ezzel párhuzamosan, mint tudják, a pedagógusok óraszáma megnövekedett, lehetőségeik jelentős mértékben csökkentek; ezt minden intézményben felpanaszolják a pedagógusok.
Külön gondot jelent a szakoktatók helyzete. Mindannyian tudjuk, többször előkerült itt a parlament házában is az a probléma, hogy alig van már megfelelően képzett szakmunkás ebben az országban. Komoly hiányszakmák jelentkeznek, a végzett szakmunkásoknak pedig a szaktudása, munkamorálja is komoly kifogásokra ad okot. Nos, nincs egyáltalán biztosítva az, hogy olyan szakoktatók tanítsák a szakmákra a fiatalokat, akik a szakmájuknak a mesterei, mert ezek a régi szakik nem rendelkeznek a legtöbb esetben azokkal a képesítésekkel, amelyeket a törvény előír, akik pedig ilyen képesítéssel rendelkeznek, bizony a szakmát nem ismerik megfelelő módon. Ha kiöregszik az a gárda, akik ma már az ötvenes éveikben járnak, és sokszor komoly áldozatot vállalva végzik a szakoktatói munkát, beláthatatlan következményei lesznek a szakképzésre.
(8.20)
Problémát jelent az ösztöndíjrendszer bizonytalansága; elfogadhatatlan igazságtalanságként jelenik meg egy-egy osztályban, hogy a gyerekeknek az a része, akik tanulói szerződés alapján végzik a gyakorlatukat, ösztöndíjat kapnak, míg a másik fele, akik nem ilyen helyen gyakorolnak, nem kapnak ösztöndíjat. Erre nem ad megfelelő választ az sem, hogy az iskola adhat nekik ösztöndíjat; nem tud adni, mert nincsen rá kerete.
Tanulmányokból is tudjuk meg a gyakorlatból is, egy szociológus tanulmánya van a kezemben, aki bizonyítja azt a tényt, ami szintén közismert, hogy a szakképzésből a gyerekek egyharmad része végleg lemorzsolódik, kibukik a 9-10. osztályban.
S ami a legsúlyosabb - a kezemben tartom most már nem egy szakképző intézmény, hanem egy nagy iskola októberi bérlistáját -, hogy egy 94 fős tantestületnek nem egészen 30 százaléka kapott októberben nettó fizetésként 100 ezer forintnál többet, de ezek is 100-110 ezer forintok. Közöttük több pedagógus házaspár van, ez a 100 ezer forintos díj pedig a családi pótlékkal együtt értendő.
Nos, ilyen körülmények között az a sok probléma, amit az MSZP képviselője is a múlt héten elmondott, mind reális, csak egyet felejtett el hozzátenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.): hogy ki a felelős ezekért az állapotokért, ezért a helyzetért. Ideje lenne most már változtatni ezen az állapoton a közoktatásban.
Köszönöm. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)
