GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Hát igen, tizenhét év elég hosszú idő, és tizenhét évvel ezelőtt nagyon nagy hibák történtek a magyar vidékkel kapcsolatban. A nyolcvanas években még ide járt a fejlett világ tanulmányozni azt a magyar modellt, amivel az Európára egyébként is jellemző kultúrtáj művelése sokkal hatékonyabban, szervezettebben és integráltan működött, s ebbe az integrációba beletartozott a kisüzemi állattartás is, hiszen az akkori sertésállomány mintegy fele, sőt több mint fele háztáji gazdaságokban állítódott elő. De akkor volt, aki ezt szervezze. Aztán a kilencvenes években megint ide jártak, és azt hitték, turisztikai látványosság az, hogy lóval fogasolunk. Sajnos, ez véres valóság lett. Iszonyatos nagy hibák történtek akkor, egy működő rendszert, egy működő piaci rendszert tisztán politikai okokból tönkretenni óriási hiba volt. De ezzel nem akarok foglalkozni, mert az ezzel való foglalkozás már a történészek dolga, de van egy helyzet, amit kezelni kell.
Azt hiszem, sem Európában, sem Magyarországon nem lehet fejlett vidék fejlett agrárium nélkül. Amikor a képviselő úr azt mondja, hogy mi mennyi pénzt akarunk adni az állattartóknak, akkor egy dolgot nem tesz hozzá: az a helyzet, hogy a magyarországi tejelő tehenészetek 90 százaléka és általában az állattartás több mint 70 százaléka társas vállalkozások által működtetett nagyobb telepeken folyik. Tehát egyáltalán nem lehet azon csodálkozni, hogy alapvetően ezek pályáztak fejlesztésre. Az lett volna a nagy hiba, ha nem pályáznak, ugyanis akkor még az a foglalkoztatási szint is tovább csökkenne, amit azért valahol ők tartanak fenn. Én egyébként nagyra értékelek minden olyan magát eltartó tevékenységet, ami segíti egy-egy család megélhetését, de ez önmagában a települések foglalkoztatási problémáin biztosan nem segít.
Mi úgy gondoljuk, hogy a kultúrtáj megtartása mellett, amit szerintem korszerű mezőgazdasággal lehet megvalósítani, minden olyan lehetőséget meg kell adnunk a falusi embereknek, hogy a saját tevékenységüket - ez lehet kistermelés, kézművesség, falusi turizmus - magasabb szinten tudják végezni. De még egyszer mondom, ehhez kell egy kultúrtáj, hogy egyáltalán ide jöjjenek a vendégek, akikre most mindenki számít. Ezért készítettük el azokat a programokat, amelyekben nagyon hangsúlyosan benne van az alapvetően kisebb vállalkozások segítése. Soha nem volt olyan program Magyarországon, amelyben kezdő vállalkozás, induló vállalkozás kaphatott volna támogatást, eddig mindig csak működő vállalkozások kaptak.
A gázzal kapcsolatban a következőket szeretném elmondani. Az, hogy a falvakban nincs gáz, így persze nem igaz, de hogy azt használják-e vagy sem, az már más kérdés. Magyarországon szinte minden településen van gáz, a mi térségünkben még ott is lett, ahol eddig nem volt; a 49 faluból eddig csupán egyben nem volt. A gáztámogatás nyilván egy olyan széles kört érint, amit fenn kell és fenn is fogunk tartani. Az más kérdés, hogy azokkal is kell valamit kezdeni, akik nem gázzal fűtenek. Erre több képviselőtársamnak is voltak javaslatai, és szerintem ezekkel a javaslatokkal érdemben foglalkozni kell. Én azt gondolom, az önkormányzatokon keresztül ezt a típusú tüzelőtámogatást valamilyen szinten meg lehet oldani. Vannak nagyon jó kezdeményezések, például az újrainduló közmunkaprogram keretében: a közmunkásokkal olyan tüzelő-alapanyagot állítanak elő, amit a rászoruló családok tudnak felhasználni. Erre Karsai képviselőtársam tudna nagyon sok példát mondani. Például az elhagyott árkokból - amiket vízügyi okok miatt egyébként is ki kellene tisztítani - rengeteg tüzelőt lehet biztosítani. Egy kicsit gondolkodni is kell, és nem mindig csak a felső segítséget várni. Ez alapvetően önkormányzati feladat. Szeretném jelezni, hogy erre mindenhol megvan a forrás, ahol meg nincs, ott erre lehet akár működésképtelenség címén meg egyéb pályázatok formájában pályázni.
Én tehát továbbra is azt mondom, hogy az általunk készített Új Magyarország vidékfejlesztési program nagyon sokat segíthet ezen a dolgon, de le kell zárnunk azokat az ideológiai vitákat, hogy milyen is legyen a mezőgazdaság. Ha a mezőgazdaság alapvetően a piacra termelést vagy magát a kultúrtájat akarja megtartani, az csak szervezett és normális módon mehet. Aki nem ezt akarja csinálni, az pedig egyéb ágon - a diverzifikációban, a falusi turizmusban, a saját termékek piacra jutásának a segítésében - tud a következő időszakban pályázati forrásokhoz jutni. Segíteni azonban csak azon lehet, aki akarja. Én egyébként azt látom, hogy most mindenki növénytermesztéssel szeretne foglalkozni, mert azt korszerű gépekkel lehet végezni, s ez igaz a kicsikre is meg a nagyokra is, és kevésbé lehet állattartással kapcsolatban nagyon nagy kezdeményezéseket látni. Képviselő úr nem ott él, így nem tudhatja, hogy a mostani falusi fiatalok bizony nem szeretnek 5 órakor felkelni, hogy állattenyésztéssel foglalkozzanak. Én tehát azt hiszem, azt az utat kell választani, amit Európa is választott, és mi ezt fogjuk választani. (Közbeszólások az ellenzéki sorokból: Európa nem ezt választotta!)
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
