DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Pettkó képviselőtársam meglehetősen részletesen és pontosan fölvázolta azt, hogy amennyiben az előttünk lévő törvénytervezet elfogadást nyer, az milyen formában érinti az egyházak támogatását, financiális feltételeit és lehetőségeit Az általános vitában is erről a kérdésről meglehetősen éles vita alakult ki, teljesen érthető módon és logikusan, nem is vitatva az előterjesztők oldaláról azt a szándékot, hogy az egyházak támogatása sokkal inkább a hívők támogatására alapozódjon, és tehermentesítődjön az állam, valahol vonuljon ki az állam az egyházak támogatásából.
Teljes mértékben egyet tudok érteni azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondják, hogy ezt megtenni óriási hiba lenne, tévedés lenne az előterjesztők és a kormánypártiak részéről, egyszerűen azért, mert folyamatra van szükség, időre van szükség ahhoz, hogy a társadalom tudata, felelősségvállalása - beleértve a hívőket is - átalakuljon egy korábbi, évtizedeken keresztül megszokott struktúráról, rendszerről egy új, felelősségteljesebb gondolkodásra.
Az itt lévő előterjesztés a 0,9-hez képest jó esetben 0,6-0,7 közötti nagyságrendű támogatást tud biztosítani, és ez milliárdos nagyságrendű kiesést jelent. Meggyőződésem egyébként, egyetértve azzal, hogy Donáth képviselőtársunk javaslata egy áthidaló, vállalható, az egyházak számára is mindenképpen egy biztosabb hátteret biztosító és azért mégiscsak a hívők támogatására építő, jobb alternatíva, mint ami az előterjesztésben van, ennek ellenére én mégis azt mondom, hogy ennél is jobb lenne az, ha a jelenlegi törvény idevonatkozó része változatlan maradna.
(19.40)
Figyelembe véve Balog és Szászfalvi képviselőtársaink javaslatát, éppen hivatkozva a vatikáni vegyes bizottságban folyó tárgyalásokra, amelyek ezt új alapra fogják helyezni, nem lenne célszerű feleslegesen felvállalt feszültséget néhány milliárd forintos megtakarítás érdekében társadalmi szintre emelni, az egyházakkal a kapcsolatot egy olyan pályára helyezni, ami nehezen kezelhető, ami nehezen vállalható, ami mindenképpen egészségtelen együttműködést vagy feszültségeket eredményezne.
Ezért azt javasolnám, hogy a törvénytervezet e részét vegyék ki az előterjesztők, és a jelenleg érvényben lévő rend mindaddig maradjon meg, amíg a vatikáni vegyes bizottságban a tárgyalások nyugvópontra nem jutnak, és egy megállapodás nem születik, amire aztán lehet hivatkozni.
Ha nem így lenne, akkor egy változás megzavarhatná a tárgyalásokat oly mértékben, hivatkozási alap lehetne a tárgyalásoknál, hogy úgyis már elfogadta a parlament, már egy jelentős változást megléptünk, akkor miért ne lehetne ezt ebben a formában beemelni a vatikáni vegyes bizottsági tárgyalásokon elhatározottak közé. Kényszerpályára helyezné, megzavarná a folyamatot. Meggyőződésem, hogy sokkal többet ér az, ha ebben az esetben a jelenlegi státust és az állapotot meghagyva, a támogatáshoz nem nyúl hozzá a parlament törvényi szinten.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
