BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslathoz több módosító indítvány érkezett mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők részéről. Ezek szinte mindegyike vagy a nyugdíjkorhatár időpontjával, vagy pedig az előrehozott nyugdíjak számítási összegével, illetve a számítás módszerével áll összefüggésben.
Az előttem szóló Lanczendorfer képviselő asszony arról beszélt módosító javaslatának ismertetése előtt, hogy ma, illetve a megtartott bizottsági ülésükön milyen nagyszerű érzés volt, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselő egyaránt igennel szavazott a benyújtott módosító javaslatokra. Én ugyanezt nem tudom elmondani, a foglalkoztatási bizottság mai ülésén korántsem volt ilyen egyhangú a bizottság tagjainak a véleménye, ezért én aggódva nézek a jövőbe, már ami a módosítókról történő szavazást, illetve a zárószavazást illeti, hogy ez a nagyszerű összhang vajon meddig marad meg.
Azt már csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy miközben a bizottság szavazott a módosító javaslatokról, nem ismerhettük meg a kormány álláspontját, merthogy az nincs, viszont a Pénzügyminisztérium mint szakértői csapat nyilvánított véleményt, legalábbis ezt hallottuk a bizottság ülésén, hogy a Pénzügyminisztérium mint szakértő mond valamit, igent vagy nemet a benyújtott módosító javaslatokról.
Nos, az előrehozott nyugdíjkorhatárnak az időpontja az, ami az egyik legnagyobb vitát kiváltotta, valamint a számításnak a módja, illetve azok a büntetőlevonások, amelyekre sor kerülne, amennyiben ezt a törvényjavaslatot a kormánypárti többség elfogadná. A benyújtott javaslatok közül az ajánlás 3-4. pontja az, ami többek között ezt a kört öleli fel. Én itt szeretném felhívni arra a kormánypárti képviselőtársaimnak a figyelmét, hogy a nők esetében véleményünk szerint egy évjárat kimaradt, mert 57-ről 59-re emelkedne a nyugdíjkorhatárnak az időpontja, ezért az ajánlás 3. pontja többek között ezt korrigálná, és az 58 éves nők előrehozott nyugdíjba vonulására is lehetőséget nyújtana. A férfiak esetében pedig a már többször elismételt, elmondott nyugdíjkorhatár a 60. életévről vagy életkorról az 59. életévre csökkenne.
Tudom, sokszor elmondták már a vitában szakértők is, képviselők is, hogy ma Magyarországon előrehozott nyugdíjba megy az emberek nagy többsége, mert alig van olyan munkavállaló, aki a 62. életévének a betöltését követően vonulna el nyugdíjba. Emlékezetem szerint mintha 6 százalékot említett volna Vojnik képviselő asszony, ha nem így van, akkor majd kijavít. Ez minden bizonnyal így van. De talán akkor azokat az okokat kellene feltárni, és azokra az okokra kellene valamilyen gyógyírt keresni, amelyek ezt az okot vagy okokat megszüntetnék. Magyarul, azoknak az embereknek, akik dolgozni akarnak, és vannak is olyan egészségi állapotban, és a felkészültségük, tudásuk is megvan hozzá, nekik lehetőséget kellene biztosítani ahhoz, hogy tovább tudjanak dolgozni, vagy addig tudjanak dolgozni, ameddig elérik a törvényben előírt nyugdíjkorhatárt.
Addig, amíg ez nincs, vagy kevés, magyarul, a munkahely az, ami kevés, illetve megszűnnek sorozatban mind a közszférában, mind a versenyszférában a korábbi munkahelyek, akkor az emberek ezt a menekülési útvonalat választják, hogy ha elérnek a törvényben előírt lehetőségeikhez, akkor élnek ezzel, és elmennek előrehozott nyugdíjba.
Kérem a kormánypárti képviselőket is, hogy majd a szavazásnál mindezeket szíveskedjenek figyelembe venni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
