CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a vita lényegében megismételte az általános vitát, mert ha jól megfigyeltem, akkor a hozzászólásokban egyetlen ajánlási pontra sem hivatkozott senki. (Béki Gabriella: Én igen! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: A professzor úr is! - Dr. Hoffmann Rózsa: Lanczendorfer Erzsébet is! - Bernáth Ildikó: A hármas-négyes ajánlási pontra hivatkoztam!) Béki Gabriella talán igen, ezt készséggel elfogadom, de inkább a témákat hozták elő, ezért aztán azt gondolom, hogy nem ismételném meg ugyanazokat a válaszokat, amiket az általános vita végén, hanem csak a mai részletes vitában elhangzottakra szeretnék reagálni.
Az Országgyűlés figyelmét szeretném arra felhívni, hogy a kormány, mielőtt benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, egyeztetett a két kormánypárti frakcióval, és a két kormánypárti frakció támogatásával nyújtotta be. Ezért szeretném Béki Gabriellának mondani, hogy nem velem vitatkozik, és nem a kormánnyal vitatkozik, hanem a saját frakciójával vitatkozik, akár a malus esetében, akár a női életkor kisimítása esetében, mert a kormánypárti frakciók közötti egyeztetéskor a malus kérdése éppen Csillag István - aki mégiscsak az SZDSZ szakértője - számítási módja szerint került a törvényjavaslatba, és éppen az SZDSZ kérésére került ki a törvényjavaslatból a női életkori pálya kisimítása.
Úgyhogy az SZDSZ-frakcióval tetszik vitatkozni, képviselő asszony, nem a kormánnyal. Azt gondolom, hogy nem baj, ha ezt ismerik a jelen lévő képviselők, hogy tehát a kormány nemcsak úgy magától tette ide az asztalra, hanem maga mögött tudta a kormánypárti képviselők többségének támogatását, a kormánypárti frakció támogatását. Bízom benne, hogy a zárószavazásnál is így fog ez történni.
Iván László professzor úr, képviselő úr hozzászólásában két dologra szeretnék reagálni. Az első hozzászólásában a nyugdíjkassza, a költségvetés megtakarításairól beszélt. Ön is pontosan tudja, ugyanúgy, mint én, hogy itt nem megtakarításról van szó, hanem hiánycsökkentésről van szó. Ahogy az általános vita végén merészeltem ezt az indítványomat megtenni, most megint megismétlem, hogy az nem egy tisztességes játékszabály, hogy az ellenzék nem felelős a nyugdíjkassza egyensúlyáért, csak a mindenkori kormány felelős a nyugdíjkassza egyensúlyáért. Azt gondolom, hogy minden oldalnak ugyanazt az aktivitást és egységet kellene tanúsítania, amit esetleg a szociális bizottságban különböző indítványok mellett megfogalmazott, a tekintetben is, amikor a nyugdíjkassza egyensúlyának helyreállítására vonatkozó javaslatok hangzanak el, és akkor nem megtakarításról fogunk beszélni, hanem esetleg kisebb hiányról fogunk beszélni.
A másik, ami a várható élettartam statisztikai számait illeti: természetesen Magyarországnak megvan az a sajátossága, amire professzor úr is utalt, hogy egészen más a születéskor várható élettartam, és más a 60 éves korban várt élettartam. De azért a nyugdíj szempontjából mégiscsak a 60 éves korban várható élettartam a kritikus kérdés, mert azt kell megszámolni, hogy mennyi ideig fog nyugdíjasként élni, ebből adódóan mennyi nyugdíjat fog kapni.
(21.00)
Hiszen az - most férfiakról beszélünk -, aki 60 éves kora előtt meghal, semmilyen nyugdíjat nem fog igénybe venni, sajnálatos módon, viszont rendkívül sokat befizetett a nyugdíjkasszába, és ő maga nem fog abból semmit kivenni. Tehát nyilván a bevételi oldalt is figyelni kell, meg a kiadási oldalt is figyelni kell, a kiadási oldalhoz pedig a 60 éves korban várható élettartam az, ami igazán megmutatja azt, hogy ki mennyi időt tölt nyugdíjban. Nyilván ez alapján számol a biztosításmatematika is.
Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony hozzászólásában továbbra is kiállt a férfiak négy évjárata mellett, és kétségbe vonta a kormány igazságérzetét e tekintetben, hogy micsoda dolog ennél a négy évjáratnál nem hozzájárulni az 59 évre való csökkenéshez. Képviselő asszony, nem gondolja, hogy az mélyen igazságtalan, hogy a nem ebbe a négy évjáratba tartozók esetében, az előtte is több tucat évjáratnál, és utána is nem tudom, hány évjáratnál viszont ez nem adatik meg? Nem gondolja, hogy épp ez a négy évjárat adja a kivételezettséget? Nem gondolja, hogy vannak olyan nemzedékek, akik még ennél is rosszabb életkörülmények között élték le az aktív életüket, és mégis 60 éves nyugdíjkorhatár volt rájuk jellemző? Azt gondolom, ha nem négy évjáratot nézünk, hanem mondjuk, 30 évjáratot nézünk, vagy egy emberöltőnyi időt nézünk, akkor mindjárt más arányok alakulnak ki, és nem gondolom, hogy újabb és újabb igazságtalanságokat kellene teremtenünk azzal, hogy különböző évjáratokra más és más nyugdíjba-meneteli szabályok, más és más nyugdíjszámítási szabályok érvényesülnek.
Amikor a kormány beterjesztette a nyugdíj-kompenzációs programját, és az Országgyűlés elfogadta, akkor pont azokat az igazságtalanságokat akartuk és akarjuk mind a mai napig kivezetni a nyugdíjrendszerből, amiket a korábbi években sikerült beletenni azzal, hogy különböző évjáratok különböző elbírálás alá kerültek, így aztán előnyök és hátrányok alakultak ki. Pontosan azért nem szeretnénk, hogy csak négy évjáratra lehessen az 59. év az életkor, mert soha előtte nem volt 59 év a férfiak nyugdíjba-meneteli korhatára, és utána sem lesz. Ezért ez az egyetlen érvünk, de azt gondolom, hogy ez egy eléggé fontos érv ahhoz, hogy legalábbis mérlegre kerüljön.
Mernék abban is biztos lenni, hogy a Fidesz képviselői nem a 94 százalék 100 százalékra javítása felé szeretnék elvinni a nyugdíjrendszert, vagyis nem azt szeretnék, hogy a most 100-ból 94 helyett 100-ból 100 menjen korhatár előtt nyugdíjba. Hiszen, ha ilyen elgondolása lett volna a Fidesznek, akkor valószínűleg az alatt a négy év alatt, amikor kormányzott, számtalan ilyen javaslatot tett volna az asztalra, hogy mindenki menjen el korhatár előtt nyugdíjba, sőt biztosan benyújtotta volna a nyugdíjkorhatár csökkentésére vonatkozó javaslatát is. Volt rá négy éve, aztán meg mégse tette meg. Nem elgondolkodtató ez, hogy volt négy évük, hogy ilyen rendszertani javaslatokat tegyenek, aztán nem használták ki, és most jóval utána, öt évvel később pedig azt hányják a kormány szemére, hogy miért csinál ilyeneket, meg micsoda igazságtalanság, meg hogy a 94 százalék helyett miért nem 100 százalék megy korábban nyugdíjba? Azt gondolom, hogy ez nem tisztességes érvelés. Ne haragudjanak, de ez elfogadható, jó kampánybeszédnek, propagandabeszédnek, de igazán szakmai érveléssel nem támasztható alá.
Bernáth Ildikó asszonynak én is szeretném felhívni a figyelmét, ha elfelejtette volna, hogy a bizottsági ülésen a minisztérium legmagasabb szakmai rangú képviselője volt jelen, úgyhogy visszautasítom, hogy nem mondott volna véleményt. Egyébiránt minden bizottságban következetesen ugyanazt az álláspontot képviselte a kormány. (Bernáth Ildikó közbeszól.)
Ékes József képviselő úr hozzászólásában az üvegfúvókról, az üvegcsiszolókról szólt. Én is azt gondolom, hogy nem az általános társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében, hanem a korkedvezményes nyugdíjrendszer keretében kell ezt a dolgot megoldani. (Ékes József: De akkor se tettük meg, államtitkár úr.) Ez közös bűnünk, képviselő úr, pontosan 1997 óta megoldatlan, ez kerek 10 év, négy darab kormány közös felelőssége, merthogy 1997-ben is volt egy kormány, 1998-2002 között, 2002-2006 között és most 2006 óta. Negyedik kormány ideje alatt nincs megoldva. Tehát nyugodtan lehet a mostaninak a szemére vetni, de azért még van három, amelyik egyébként ebben az ügyben rendelkezett idővel, mandátummal, szakmai tehetséggel, és valamilyen rejtélyes oknál fogva mégsem oldotta meg.
Mi elkezdtük ennek a megoldását. Nem vagyunk még a végén. Elkezdtük azzal, hogy érdekeltté tesszük a munkáltatót, hogy mindazokat a munkakörülményeket, amelyek okot adnak arra, hogy azon munkakörökben kedvezménnyel menjenek nyugdíjba, mert egészségkárosító, számolja föl a munkáltató.
Bevezettük azt a rendszert, hogy négy év alatt fokozatosan kivonul az állam ennek a támogatásából, a munkáltatónak kell fizetni azt a plusz társadalombiztosítási járadékot - 13 százalékot -, amit azért fizet, mert olyan munkakört tart fönn, ahol korkedvezményre jogosultság van. Ezt eddig lényegében ingyen csinálhatta, mert az állam kifizette helyette, tehát semmilyen érdekeltsége nem volt, hogy fölszámolja azokat a munkakörülményeket, amelyek miatt korkedvezményes nyugdíjazásban kellett részesíteni a munkavállalót.
Mi azt mondjuk, hogy évente fokozatosan kivonul az állam, s azt mondja, hogy idén 100 százalékkal, 2008-ban 75, 2009-ben 50, 2010-ben 25, 2011-ben pedig már nulla támogatással egyre inkább a munkáltató érdeke lesz, hogy vagy fizeti a járadékot, vagy olyan munkakörülményeket teremt, hogy ne legyen ok korkedvezményes nyugdíjazásra. Az ok tőle függetlenül méretik meg, szakmai minősítő rendszerrel. Az összes munkaügyi és munkavédelmi felügyelőség, illetve hozzá kapcsolódóan a Foglalkozás-egészségügyi Intézet vizsgálja ezeket a munkaköröket, és azt gondoljuk, hogy ugyanez az eljárás lenne igaz azokra is, ahol új munkaköri megállapítás lenne, vagyis hogy lehetnek olyan munkakörök, ahol azt mondja a munkáltató, hogy ez bizony káros, ártalmas, vagy azt mondja a munkavállaló vagy a munkavállalót képviselő szakszervezet, hogy ez szerinte olyan, és akkor ezt minősíteni lehet, és akkor azt viszont ugyanolyan munkáltatói nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettséggel kell terhelni.
Egy ilyen rendszerben szakmai alapon dől el a dolog. Egy ilyen rendszerben megvan a munkáltató érdekeltsége arra, hogy megszüntesse a kárt okozó, az egészségkárosodást okozó körülményeket, illetve, ha ezt nem teszi, akkor a tb-kasszának befizesse azt a többletet, amibe egyébként ez a korkedvezményes nyugdíjba menetel kiadási oldalon kerül. Én úgy gondolom, hogy a következő egy-két évben… (Ékes József: Ezért lenne érdemes 2012-ig várni, államtitkár úr, mert addig kifutna ez a… - Az elnök csenget.) Igen, ez be is fog teljesen egyensúlyba állni a 2010-ig terjedő időszakban. A szakszervezetekkel és a munkáltatókkal folyamatosan tárgyalunk ennek a részleteiről. Most az adótörvényekbe beépült ennek egyik eleme, tehát a kivezetés egyik eleme, most még a belépés konstrukcióját kell közösen megalkotnunk, illetve az ehhez kapcsolódó kormányrendelet, végrehajtási jogszabály szükséges, ezen dolgozunk, és vagyunk tárgyalásban az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a partnerekkel.
Befejezésül: azt gondolom, hogy közösen ellenzék és kormánypártok és maga a kormány is abban érdekelt, hogy a nyugdíjrendszerből minél több igazságtalanságot próbáljunk kivezetni, mert sok van benne, mert vannak benne igazságtalanságok. Ez a javaslat ezt a célt is szolgálta és szolgálja, még akkor is, ha kétségtelen, vannak benne olyan elemek, amelyek nem biztos, hogy a népszerűségi indexeket javítják, de mégiscsak racionálisak. Mert azt gondolom, az, hogy ne legyen többtucatnyi évjáratból négy évjárat, amely kedvezőbben mehet nyugdíjba, mint az összes többi, az igazságosság felé vezető út. Ha olyan javaslatokat teszünk, amely szerint nem egyenlő elbírálása van annak, aki korábban megy nyugdíjba, mint aki a törvényes nyugdíjkorhatáron megy nyugdíjba, azt gondolom, ez az igazságosság felé vezető úton található állomás.
(21.10)
Számtalan ilyen példát lehet mondani. Nem mondom, hogy most mindent megváltoztattunk és megváltoztatunk, erre nem is tett a kormány javaslatot, ezek a változások nem generális változások, hanem pontosításai a nyugdíjrendszernek. Bízom benne, hogy az érvelésünket, ha nem is most, de a későbbiekben a szélesebb közvélemény meg fogja érteni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
