DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Az általános vitában is már számos olyan szempont került előtérbe, amelynek most a részletes vitában történő tulajdonképpeni kiegészítéseképpen is a magunk részéről több olyan pontba foglalt javaslatot terjesztünk, terjesztettünk be, amelyet érdemes megindokolnunk újfent. Ez a beterjesztés az előrehozott öregségi nyugdíjak alsó korhatárának a kérdését érinti egyrészről, másrészt a nyugdíjak megállapítása során azokat a problémákat próbáljuk a módosító javaslatunkkal csökkenteni és megoldani vagy megelőzni, amelyek viszont feltétlenül az előrehozott nyugdíjban részesülőket komolyan érintő kérdéseket jelentik, hiszen olyan tételekkel és olyan megvonásokkal, büntető megvonásokkal jár ez együtt, amit szeretnénk mindenképpen megelőzni és mérsékelni.
Az a tény, hogy ennek a módosító javaslatunknak néhány pontjában részben a meglévő törvényjavaslat 2. §-át és a 18. §-át érintő kérdésekről van szó, hadd mondjam azt konkrétan, hogy elsősorban az öregségi nyugdíjra való jogosultságot vettük célba. Azt szeretnénk elérni, hogy a javaslatunkban szereplő, 62. életévet betöltő, előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultak esetében 2012. december 31-ig a 60. év helyett az 59. életév betöltését javasoljuk, ezenkívül legalább 40 év szolgálati időt szerezzenek, és az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult nőknél 2012. december 31-ig az 59 év helyett az 58 évet. Ezen túlmenően vannak még részletes javaslataink ebben.
Mivel is indokoljuk? Az egyik indoklásunk az, hogy feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy Magyarországon miért kívánnak előrehozott nyugdíjba menni az emberek. Az egyik ok feltétlenül az, hogy az a történelmi korszak, amelyben éltünk, éltek, nyilvánvalóan komoly megfáradással járt, konfliktusok és problémák halmazát jelentette. De ameddig ez átlátható volt, ameddig lehetett valamiféle követéssel, biztonságosan előre látni, hogy mi lesz, mikor lesz, hogy lesz a nyugdíjam, addig ez az előrehozott nyugdíj és a nyugdíjazás önmagában a fenntartható egészségük és az életük minőségét befolyásoló tényező volt. Most azonban ez az előrehozott nyugdíjra vonatkozó javaslat, amit a kormány javaslatában, módosító javaslatában találunk, sajnálatos módon nagyon fontos dologra helyezi a hangsúlyt, mégpedig arra, hogy mi lehet a kiadásmegtakarítás. Ezt a kiadásmegtakarítást mi háttérbe szorítanánk ahhoz képest, mint ami a fennmaradó életünk és az előrehozott nyugdíjba vonulók egészségét is érinti.
Ugye, az indoklásban, a kormány részletes indoklásában benne van az, hogy az előrehozott nyugdíj alsó korhatárának a férfiaknál javasolt korrekciója a 2009-2012 közötti időszakra fokozatosan növekvő kiadásmegtakarítást, összességében 120 milliárd forintot jelent, ezt követően majd nincs megtakarítás. Nyilvánvalóan ezzel mi egyrészt nem tudunk egyetérteni, másrészt azzal sem, hogy a nyugdíjcsökkentési mértékek kiadásmegtakarító hatása el lesz osztva 2009-től, és majd 2013 után már nem jelent ez komolyabb problémát.
Szeretném hangsúlyozni mindannyiunk nevében - hiszen többen készítettük ezt a módosító javaslatot - azt is, hogy itt elsősorban mégiscsak arra kell koncentráltan figyelnünk, hogy ezt a megtakarításból származó összeget ne tekinthessük az idősödés folyamatában fontos mozzanat kritériumaként, ez pedig az előrehozott nyugdíjazás. Tudjuk, ismerjük azokat a számokat, statisztikákat, ismerjük az ország aktív és nem aktív rétegeinek az arányát, a jövőbeni fogyatkozást, sok mindent ismerünk. Ennek ellenére mi mégiscsak abból a szempontból indulunk ki - és ezért is mondom, hogy az egyik szemem sír, a másik sem nevet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) -, amely a javaslat indoklása és támogatása mellett szól.
Kérem tehát a képviselőtársaimat, hogy erre figyelemmel e mindannyiunk számára fontos tétel tekintetében fogadják el a módosító javaslatot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)
