LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mindannyian, akik eddig beszéltünk, ugyanabban az ügyben szólaltunk fel. Nem azok a pontok irritálják a képviselőket, amelyek az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos szabályok megváltoztatásával kapcsolatosak, mert ez szükségszerű volt, hanem az, amely a kormányt irritálta, mivel a képviselők keresztülhúzták az akaratát azzal, hogy megmaradt a férfiak esetében az ominózus évjáratokban az 59 éves korhatár büntető intézkedések nélkül. Úgy gondolom, ez a képviseleti demokrácia vívmánya volt, mert a képviselőknek az élettel közvetlenebbül érintkezve kötelességük a választóik érdekeit képviselni.
Úgy látszik, újra és újra el kell mondani, hogy nem a képviselők vannak a kormányért, hanem a kormány a képviselőkért. Ebben az esetben ez történt. Ráadásul egy többé-kevésbé pártok feletti egység bontakozik ki a szemünk előtt ebben az ügyben. Tavaly, a körülbelül egy évvel ezelőtti szavazáskor a Fidesz, a KDNP és az SZDSZ képviselői szavazták vissza az 1997. évi LXXXI. törvény vonatkozó paragrafusát. Most a szociális bizottság szocialista tagjai is a módosító indítvány mellé álltak, illetőleg ők javasolták ezeket. Szinte azt mondhatnánk, hogy a parlament áll szemben a kormánnyal, és ez így van rendjén, mert nincs jobb- és baloldali nyugdíj, legfeljebb nyugdíjas, bár ők is egyre inkább felismerik, hogy a nemzet áll szemben a kormánnyal.
Az indokokat hadd részletezzem tovább! A Ratkó-korszakban született népes korosztály, amelyik a hátán hordta ennek a társadalomnak az életét az elmúlt évtizedekben, az 1950-53 között születettek közül még majd’ 600 ezren élnek, ebből mintegy 280 ezer férfi és 320 ezer nő. Tehát a korosztály férfi tagjai számára nem mindegy, hogy 59 vagy 60 éves korukban mehetnek nyugdíjba. Önök 2002-ben azzal lázították a nyugdíjasokat, hogy az Orbán-kormány 19 ezer forintot vett el a nyugdíjasoktól. A kormány most négy évfolyam férfi tagjai nyugdíjba vonulásának kedvezőtlen irányú módosításakor nem elég, hogy eleve 8 százalékos csökkentéssel sújtja őket, ráadásul e négy évfolyam megrövidítése 120 milliárd forintos kiadásmegtakarítást jelent - az önök szóhasználatával - a 2009-2012 közötti időszakra. Ez ennek a hatalmas korosztálynak nem a csúsztatással folyamatosan sulykolt 19 ezer forintos veszteséget okoz havonta, hanem 83 ezer forintot, azaz ezen összeg több mint négyszeresét.
Úgy gondolom, hogy ezt a 19 ezer forintot is egyszer a helyére kellene tenni. Az Orbán-kormány akkor differenciált nyugdíjemelést hajtott végre, és nem Horn Gyula osztogatásra és szavazatszerzésre szolgáló ígéretét. Ezt Horn Gyulán kellett volna számon kérni. A 8 és 25 százalék közötti, Orbán-kormány szerinti nyugdíjemelés igazságos volt, és az akkori feszültségeket helyesen kezelte. A legalacsonyabb nyugdíjakat emelte az akkori viszonyok között egészen magasra, és a magasabb, olykor bizony kiváltságos nyugdíjakat kisebb mértékben. Tehát a csúsztatással terjesztett akkori 19 ezer forint áll szemben a mostani nyugdíjkorhatár-módosítással előidézendő havi 83 ezer forinttal, plusz a 8 százalékkal.
Ráadásul felvetődött már Bernáth képviselő asszony és Vojnik Mária szavaiból is, hogy hogyan fogunk elszámolni a mostani tömeges elő-nyugdíjazási hullámmal, ami körül egy hihetetlenül rossz gazdaságpolitika áll. A nyugdíjrendszer nem vonatkoztatható el attól a gazdaságpolitikától, amely ezt a helyzetet eredményezi. Ráadásul véleményem szerint a kormány számai sem teljesen helyesek. A négy évjárat ma élő férfitagjai közül az említett 280 ezres létszámból körülbelül 40 százalékuk rokkantnyugdíjas, vagyis az érintett népesség inkább 165-170 ezer főre tehető a kormány szerinti 120 ezerrel szemben.
Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a módosító és kapcsolódó módosító indítványaink és azok az indítványok, amelyeket például Vidorné Szabó Györgyi MSZP-s vagy Béki Gabriella SZDSZ-es szakpolitikusok javasoltak, és az indítványainkat kölcsönösen megszavazták-megszavaztuk, olyan egységet jelentett, ami egy olyan ügynek köszönhető, amely bármilyen pártállású nyugdíjast érint.
Tehát az összefogást az életösztön diktálja. Éppen ezért kérem, hogy a kormány és nyomására a kormánypárti frakció tegyen félre minden pártos hozzáállást, és a saját, a szociális bizottsági ülésen szinte egyöntetűen támogatott módosító indítványokat szavazza meg, akár a kormány ellenében is. A férfiak nyugdíjkorhatárának 59 éven hagyása éves szinten néhány évig mindössze 30 milliárd forintot jelent, ami a Nyugdíj-biztosítási Pénztár kiadásának mindössze 1 százaléka. Kérem tehát, hogy fogadják el önök is a saját maguk által beterjesztett és általunk is támogatott módosító indítványokat, tartsanak ki a saját véleményük mellett.
Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
