DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan napirendnek, javaslatnak, törvényjavaslatnak a részletes vitájához érkeztünk el, amire azt mondani, hogy nem értünk vele egyet, vagy nem lehet vele egyetérteni, úgy gondolom, ezt senki nem vállalja fel. Még azok sem vállalják fel, akik esetleg így gondolkodnak. De azt igenis hozzá lehet és hozzá is kell tenni, hogy egy társadalomban, amelyikben a nők szerepe rendkívül fontos és meghatározó, igenis ki kell tudnunk mondani azt, hogy csak olyat szabad elfogadnunk törvényjavaslatként, ahol nem adjuk fel az anyaság-központúságot, nem áldozzuk fel a karrier-központúság oltárán. A kettőt csak együtt szabad és csak együtt lehet érteni és értelmezni, és a kettőt csak együtt szabad akár az általános vitában, akár a részletes vitában végiggondolnunk és elfogadnunk.
Egy picit engem őszintén szólva a vita és a módosító javaslatok arra emlékeztetnek, amit a népszavazás kapcsán megérünk. Valakinek van egy elképzelése, és a másik nem azt mondja, hogy nem értek vele egyet, hanem újabb népszavazási kezdeményezéseket indítok el, míg a végén elsúlytalanítom az egészet. Itt tulajdonképpen ezzel találkozom. Nem arról van szó, hogy most itt az előttünk lévő törvényjavaslatot megvitatjuk, ehhez apróbb módosítási, kiegészítési javaslatokat teszünk, hanem jönnek a javaslatok, hogy akkor, ha már a nők, akkor a fiatalok is, akkor a nyugdíjasok is, akkor az alkotmányjogi ismeretekkel rendelkezők is, akkor az édesanyák is - csak itt veszem elő őket -, akkor a gyermeknevelésből adódó többletterheket magára vállaló személyek is egyharmad arányban legyenek ott, és akkor ennek már vége nincsen, mert akkor jöhetnek a kék szeműek, a szőkék, a barnák, a feketék és sok mindenki más - mert mitől ne jöhetne, ha egyszer ezek itt elő vannak mind hozva?
Ez egy nagyon jó szándékú javaslat, amit tényleg őszintén lehet támogatni, de ha belegondolunk a parlament belső összetételébe, akkor azt világosan látjuk, hogy az alacsony százalékos arányban itt lévő hölgy képviselőtársunk többsége nem egyéni választókerületből került be, hanem listáról került be. Eleve már a listák valahol figyelembe veszik ezt a helyzetet ma, és próbálnak ezen valamilyen formában segíteni. Ha ezt a váltógazdálkodást visszük végig, úgy gondolom, hogy a 2010-es választásokon ez egy meglehetősen nyögvenyelős és erőltetett dolog lesz, és mindenkinek használ, csak a nőknek nem.
Frankné képviselőtársamnak van itt egy javaslata, ami pont ebből a logikából indul ki, és azt mondja, hogy 2010-ben azért még ácsi, lépjünk egyet előre, de azért ne akkorát lépjünk, hogy beleszakadjunk. Ne akkorát lépjünk, hogy éppen az ellenkező hatását érje el! Aztán 2014-re lehet megint egyet előrelépni. Talán egy picit lehetne azon gondolkodni, hogy ez az 1:5 arány, mert egy 1:5-ös arányt indítana el, például a megyei listák esetében a nullával egyenlő, mert ritka az a megyei lista, ahonnan egy párt listájáról háromnál többen bekerülnek. Tehát én az ötöt nyilvánvalóan ebben az esetben nem tudom elfogadni. A logikát tudom elfogadni, azt a logikát, amelyik azt mondja, hogy lépésről lépésre haladjunk előre, és adott esetben nem ez az 1:2, 1:2, hanem első esetben az 1:3 már elfogadható lenne, mert az garantálná, hogy minden megyei listáról legalább egy hölgy bekerül, és ráirányítja a figyelmet erre az egész gondolkodásra.
A magam részéről támogatom az elképzelést, de egy picit átgondoltabbá kellene tenni, mert pontosan azt érjük el vele, amit nem szeretnénk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ellenére fordul az egész a nők jelölésénél és a nők választásánál.
Köszönöm szépen.
