DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító indítványok benyújtói, néhány kivételtől eltekintve ugyanazt a sorsot szánják ennek a törvénynek, mint amit egyébként a politikai vagy más döntéshozatalba igyekvő nőknek, az ellehetetlenítést és a nevetségessé tételt. Lényegében erre a két műfajra lehet a módosító indítványok jelentős részét csoportosítani.
Az ellehetetlenítést szolgálják az olyan típusú javaslatok, amelyek gyakorlatilag azt eredményezik, hogy a nők jelenlegi számarányánál se kerüljön be több nő a parlamentbe a 2010-es választáson, sőt a benyújtott módosító indítvány valójában csökkentené a nők arányát a parlamentben, azt az arányt, amellyel egyébként magasabb mint a 100. helyen állunk a világranglistán, és az Európai Unió tagállami közül is a 26. helyen. Ez csak azt a gyakorlatot erősítené, amikor bevezetünk egy eszközt, és azt az eszközt lényegében arra használjuk, hogy elleplezze a probléma lényegét, ne megoldja azt a problémát, hanem csináljunk úgy, mintha tettünk volna valamit, miközben nem változtatunk a helyzeten semmit. Ez a módosító javaslat elfogadhatatlan.
Más típusú módosító javaslatok olyanok, amelyek nevetségessé kívánják tenni ezt az egészet újabb és újabb kvótaötletekkel. Az ember úgy gondolja 17 év politizálás után itt a parlamentben, hogy ezt némi cinizmussal teszik meg, de látom, hogy a képviselőtársaim halálosan komolyan érvelnek mellette. Akár azzal, hogy elkezdik a fiatal- vagy nyugdíjaskvótát, vagy éppen az alkotmányjogi végzettségűek kvótáját emlegetni, akár azt az egyébként szerintem kivitelezhetetlen ötletet, mert ez még jogilag kivitelezhető lenne, de alkotmányosan nem állná meg a helyét, tehát azt az ötletet az MSZP soraiból, amely a többletterhet viselőkre vonatkozik. Nem tudom, gondolkoztak-e azon a frakcióban, hogy kidolgozzák, hogy ezt milyen igazolások alapján tudják majd bizonyítani, hogy mi milyen többletterhet visel, és ezeket az igazolásokat kinek kell előállítani.
Lényegében arról van szó, hogy a javaslat elutálásának ezernyi technikája van. Az egyik az, hogy ne kelljen szembenézni azzal a helyzettel, hogy miközben a diplomások több mint fele nő, a hatalmi politikai döntéshozói pozícióban körülbelül 10 százalék az arányuk. Kutatásokat követelnek, miközben nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják azt, hogy nagyon más eszközzel ezen a helyzeten változtatni nem lehet. Ráadásul 17 éve, öt választás után sem változott a helyzet semmit az égvilágon. A fokozatosság elvét említik, hogy fokozatosan kellene bevezetni. Mondhatnám, hogy ez egy fokozatos javaslat. Ez a javaslat eredményezi azt, hogy 25-30 százalék között legyen a nők aránya a parlamentben a következő választásokon. Amennyiben akartunk volna, radikálisabb javaslatot is tehettünk volna. Más országok a jelenlegi női képviseleti arány kétszeresénél vezettek be az Európai Unióban a választójogi törvényhez kvótákat, mert elégtelennek tartották.
A harmadik kifogás, hogy nincs elég ambícióval rendelkező nő. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a választókorú nők 7 százaléka mondja azt, hogy szívesen menne politikai pályára. Ez 280 ezer nő, kérem szépen, felnőtt nő. Nem gondolja senki komolyan azt, hogy miközben a diplomások több mint fele nő, 280 ezer nő jelzi, hogy politikai pályán el tudná magát képzelni, hogy nem lehet 120 nőt találni, aki ebben a parlamentben lenne. És emellett még, ami számomra igazán megdöbbentő, hogy nők érvelnek folyamatosan amellett, hogy nem lehet feltölteni ezt a Házat tehetségesebb képviselőkből, a női nemből, mint ahogy a férfiakkal ezt betöltik. És azt mondják, hogy egyébként a nőknek nincs idejük ezzel foglalkozni. Egyik képviselőtársam mondja, már nincs itt, az anyaság oltárán próbálják feláldozni ezt. Az apaság oltáráról miért nem beszél senki? Kérem, a mi gyermekeink hol vannak? Otthon vannak azok is, más fekteti le őket, és várja ezen a késői órán, hogy vajon elalszanak-e vagy nem.
A következő kifogás, hogy nem jó válasz ez a törvényjavaslat a problémára. Senki semmilyen hatékonyabb választ nem adott. Nem véletlen, hogy az Európai Unió tagállamai ebbe az irányba mozognak, hogy a választójogi törvényben rögzítsék ezt az igenis kényszert, kényszert arra, hogy az esélyegyenlőséget biztosítsák egy olyan helyzetben, amikor már szégyenteljes az esélyegyenlőtlenség, ami itt megmarad. Igazság szerint egyetlenegy pozitívumot hallottam a képviselők részéről, akik ezeket a kifogásokat emelték, hogy talán a félelem rávesz egyeseket arra, hogy mégiscsak megszavazzák, mert félnek attól, hogy maradinak bélyegzik őket. Ez már egy nagy előrelépés. Régen büszkén vihorásztak itt a képviselők, ha ez a kérdés egyáltalán felmerült. Emlékszem még a családon belüli erőszak első tárgyalására, hogy mit idétlenkedtek össze a férfi képviselők a kérdés felvetésénél is.
Örülök, ha már eljutott a társadalom oda, hogy ettől a képviselőknek félniük kell, ha ezt nem szavazzák meg, az hátrányt fog jelenteni számukra. Ez azt jelenti, hogy a társadalom érettebb, mint a politikai elitje.
