DR. SÁNDOR KLÁRA
DR. SÁNDOR KLÁRA
DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általunk beadott törvénymódosító javaslat célja többféle volt. Alapvetően az volt, hogy egy társadalmi igazságtalanságot megszüntessünk, és társadalmi igazságosságot próbáljunk teremteni ott, ahol ez ma nincs.
Nevezetesen arról van szó, hogy számos kimutatás, tapasztalat, empirikus adat szerint a nők ma nem kerülnek tehetségüknek és végzettségüknek megfelelő szerepbe, ezért azt szeretnénk, ha ezt a súlyos diszkriminációt, legalábbis ha meg nem is tudjuk azonnal szüntetni, de ebbe az irányba mozdulnánk el, nemcsak a parlamentben és a politikai döntéshozásban egyébként, hanem az élet minden területén. Azért kezdenénk éppen a politikával, mert számos tapasztalat, számos más országból származó tapasztalat azt mutatja, hogy amíg a nők létszáma nem éri el a 30 százalékot egy parlamentben, addig bizony nem születnek meg azok a törvények, amelyek a nők esélyegyenlőségét alapvetően javítják. Ezért gondoltuk azt, hogy legalább 50 százalékos kvótára van szükség ahhoz, hogy ezt a 30 százalékot elérjük, mert ismerjük a magyar választási rendszert, és tudjuk, hogy a listás helyekkel, az 50 százalékban nőknek biztosított listás helyekkel csak 25-30 százalékot lehet elérni.
Úgy gondoljuk, hogy a törvény elfogadása politikai akarat kifejezése és nagyon erős szimbolikus gesztus. Ez egyébként megtörtént már máshol, megtörtént Belgiumban, Spanyolországban, Franciaországban többek között és Portugáliában is nemrégiben, ahol - ahogy már elhangzott, az előttem szóló Magyar Bálint mondta - akkor vezettek be kvótát, amikor kétszer annyi képviselőnő volt már az országgyűlésükben, mint most nálunk van. Politikai akarat kifejezése, amely azt jelentené, hogy elég volt a nők diszkriminálásából. Elég volt abból, hogy intézményesen kirekesztik őket a hatalmi pozíciókból, vagy akár a jó fizetéssel járó, nem közvetlenül hatalommal összefüggő, hanem gazdasági hatalommal összefüggő pozíciókból.
Úgy gondoljuk egyébként, hogy javaslatunk elfogadása jelentősen javíthat Magyarország nemzetközi megítélésén, hiszen a nők politikai részvétele a demokrácia egyik fokmérője, nagyon fontos fokmérője. A világon több mint 110 ország előz meg minket a nők politikai reprezentációját illetően, az Európai Unióban pedig Máltával vívunk hosszas csatákat az utolsó helyért, most már hosszú évek óta, tehát utolsó előttiek vagyunk.
Az alkotmány lehetőséget ad arra, hogy egy diszkriminált társadalmi csoportot a diszkrimináció jellegének megfelelően támogató intézkedésekkel segítsünk, és az európai példákat alapul véve úgy gondoltuk, hogy mivel egyetlen eszköz, egyetlen hatékony eszköz van a nőket érő, hatalmi pozíciókba kerülést illető diszkrimináció kiküszöbölésére, mi is ezt az eszközt alkalmazzuk.
A módosító javaslatok egyik csoportja, azt gondolom, nem kapcsolódik valójában szellemében ahhoz a célhoz, amit mi szeretnénk elérni. Ugyanis nem mutatható ki a nők diszkriminációjához hasonló csoportos, intézményesített, kulturálisan rögzült, nagyon mélyen beágyazódott diszkrimináció sem a nyugdíjasokkal, sem a fiatalokkal szemben, nem beszélve az alkotmányjogot ismerő emberekről, akik értelemszerűen nincsenek diszkriminálva Magyarországon. Egyébként, ha a jogászok részvételét nézzük az Országgyűlésben, akkor meg ez az egyharmad már sokszorosan teljesült is.
A módosító javaslatok egy csoportja tehát nincs összefüggésben azzal a céllal, amit szeretnénk elérni. Némelyikük kifejezetten diszkriminatív, amikor a nők között próbál diszkriminálni azzal, hogy családanyai minőségükben különbözteti meg a nem családanyáktól a nők egy részét, más része meg értelmezhetetlen. Erről ma sok szó esett.
A módosítók másik csoportja a fokozatosságot tűzi ki célul, és arra hivatkozik, hogy a magyar társadalom még nem elég érett arra, hogy ezt a javaslatot most 50 százalékos kvótajavaslatként elfogadja. Ezekről a módosító javaslatokról az a véleményünk, hogy egyrészt szükségtelenek, mert hiszen az eredeti javaslat is, ahogy már elhangzott itt a részletes vitában, a fokozatosságot tűzi ki célul. Nem mondjuk azt, hogy egyik pillanatról a másikra legyen 50 százalék a nők aránya a magyar parlamentben, tudomásul vesszük, hogy az egyéni választókörzetek sorsába nem lehet beleszólni, nem is lenne szerencsés, hiszen ott valóban súlyos alkotmányossági aggályok merülhetnének föl.
(22.50)
Javaslatunk csak a pártlistákra vonatkozik, és ezzel az első lépéssel érhetjük el azt a bizonyos minimumküszöböt, ami mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a nagyon-nagyon kellő, nagyon-nagyon hiányzó törvények, a nők esélyegyenlőségét biztosító törvények végre megszülessenek a magyar parlamentben. Ahogy mondtam, nemzetközi példákra alapozva mondjuk ezt, más parlamentekben is ugyanez volt a forgatókönyv. Egyébként hadd hívjam fel arra a tisztelt Ház figyelmét, hogy az Európai Unióban mindenhol a 40 százalékos minimum-képviselet számít a kiegyensúlyozott képviseletnek. Sajnos a mi javaslatunkkal ezt még nem tudjuk elérni, tehát van mit fejlődnünk még aztán később.
Érthetetlen az a módosító javaslat, amely fokozatosságot írna elő, hiszen ahogy mondtam, eltér az európai normáktól, de valójában eltér az MSZP-elnökség - az MSZP-ről van szó, hiszen az MSZP egyik képviselője adta be azt a módosító javaslatot -, eltér az európai szociáldemokrata normáktól, és eltér az Magyar Szocialista Párt elnökségének a döntésétől is. Tehát nem nagyon értjük, miért volt szükség ennek a módosító javaslatnak a benyújtására. Indokolatlannak is tartjuk, hiszen a magyar társadalom igenis - ahogy már az előbb elmondtam - fel van készülve, sőt 62 százalékuk kifejezetten támogat egy ilyen javaslatot. Ha valaki nincs erre felkészülve, vagy valamely testületek nincsenek erre felkészülve, akkor az esetleg egyes pártokat jelenthet, de azt gondolom, az MSZP és a Fidesz elnöksége nem öntudatlanul és felelőtlenül hozta meg azt a döntést, hogy támogatja az 50 százalékos javaslatot, hanem bölcsen és tudatosan döntött így. A Fidesz egyébként - ahogy elhangzott - állja a szavát, és nem nyújtott be módosítót ehhez az 50 százalékos javaslathoz.
De a legfőképpen azt szeretném elmondani, hogy elfogadhatatlan ez a módosító javaslat, amely a fokozatosságra hivatkozik. Azért elfogadhatatlan, kedves képviselőtársaim, mert emberi jogi kérdésekben nincs olyan, hogy fokozatosság, hogy először csak a halálra ítéltek 20 százalékának adjunk kegyelmet, és egyébként a halálbüntetést 80 százalékban még hagyjuk meg, aztán majd jövőre 50 százaléknak adunk kegyelmet, és 50 százaléknál vezetjük be azt az emberi jogot, hogy a halálbüntetést töröljük el, és így tovább. Emberi jogi kérdésekben abban a pillanatban, ahogy felismerjük azt, hogy emberi jogok sérülnek, abban a pillanatban nekünk, politikusoknak, törvényhozóknak az a kötelességünk, hogy azonnal a leghatékonyabb eszközzel lépjünk fel az emberi jogok sérelme ellen. Ezért gondolom, hogy a fokozatosságra hivatkozó módosító javaslatok tehát szükségtelenek, érthetetlenek, indokolatlanok, és legfőképpen elfogadhatatlanok emberi jogi szempontból.
Hadd hívjam fel még a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a javaslatunk támogatottsága igen széles körű. Nemcsak a magyar társadalom, a magyar állampolgárok 62 százaléka támogatja, hanem mindegy 100 civil szervezet, az Európai Női Lobbi, amelynek négyezer tagszervezete van, 500 olyan vezető magyar értelmiségi, akik a politikai ideológiai paletta minden oldaláról jelen vannak: konzervatívok, szociáldemokraták és liberálisok is vannak köztük, az akadémiai életből, a gazdaságból és a művészeti életből. Támogatja a javaslatunkat az ENSZ nők elleni diszkrimináció kiküszöbölését kitűző - nagyon nehéz ezt magyarul elmondani - CEDAW bizottsága, amelynek pontos magyarra fordítása borzasztóan bonyolult; a lényeg az, hogy Magyarország csatlakozott egy egyezményhez, amely a nők elleni diszkrimináció valamennyi formájának a leküzdésére jött létre, és az ezt ellenőrző bizottság támogatja a javaslatunkat. Azt kérte Magyarországtól, hogy fogadja el és vezesse be mielőbb ezt az 50-50 százalékos javaslatot, amely a pártlistákra vonatkozik.
Vannak persze technikai módosítók, ezeket majd a támogatotti sorba belevesszük, hiszen csak pontosításokat tartalmaznak.
Nagyon szerettük volna megismerni a magyar kormány véleményét. Erre nem került sor sem a bizottsági üléseken, sem itt, sem az általános, sem a részletes vitában. Azt reméljük, hogy a kormány támogatja ezt a javaslatot, hiszen az említett CEDAW-bizottság előtt szinte sajátjaként tüntette fel.
Mivel az eredeti javaslat céljait a módosító javaslatok gyakorlatilag valóban ellehetetlenítenék, úgy gondoljuk, hogy ezeket a módosító javaslatokat az előterjesztő semmiképpen nem tudja támogatni az említett indokok miatt.
Azt gondolom - ez az utolsó mondat -, nincs értelme annak, hogy mi most azt keresgéljük, és szerencsére ez eddig nem is történt meg, hogy melyik az a párt, amelyik a legjobban és a legrosszabbul viselkedett. Egyformán bűnösek vagyunk mindannyian abban, hogy a nők helyzete ma olyan Magyarországon, amilyen. Nem jó. Azt gondolom, azt kell most néznünk, és nagyon remélem, hogy a választók - nők és férfiak egyaránt - is ezt fogják nézni, hogy ki az, aki most cselekszik, és aki most képes és akar tenni a nők érdekében, amely egyébként egy igazságos társadalomban mindig a férfiak érdeke is, és a teljes társadalom érdeke.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
