FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kerülhetjük meg, hogy a 2006. évi agrárgazdasági jelentést elhelyezzük abba a környezetbe, a 2006. évbe, hogy emlékezzünk vissza közösen, melyik is ez az év. Ez az az év, amit a hazugság éveként ismertünk meg, a választási kampány a Gyurcsány I-es, Gyurcsány II-es kormány hazugságának az éve, amelyet még a nemzetközi sajtó is elemzett, hogy mi történt Magyarországon, és rémképként említettek meg, hogy na, így nem lehet, elméletileg tilos programot hirdetni, majd azt visszavonni, és utána a lakosságra egy teljesen más irányú programot azonnal ráerőszakolni - ez lett a Gyurcsány-csomag.
Ez az az év egyébként, amikor Veres János, tudjuk, az őszi önkormányzati választások előtt a polgármestereket, polgármesterjelölteket gyakorlatilag megfenyegeti, hogy amennyiben nem szocialista sikerű és összetételű lesz a város vezetése, akkor majd megnézhetik magukat, hogy milyen pénzeket, milyen vidékfejlesztési pénzeket, milyen támogatásokat fognak kapni.
És ez az az év, amikor olyan szerencselovagok kapnak minisztérium feletti kiterjedt intézkedési jogot, mint Szetey Gábor, Bajnai Gordon, Draskovics Tibor, és az egyik ilyen boszorkánykonyhában, amit Államreform Bizottságnak hívnak, van egy befolyásos szellemi vezér, Mihályi Péternek hívják, aki azt mondja, hogy a falu középkori csökevény, a XXI. században nincs szerepe a társadalom számára. Ilyen körülmények között kell végiggondolnunk, hogy milyen is az a 2006. év.
Mert ez az az év, amikor a madárinfluenza például megjelenik először a január-februári időszakban. És mi történik? Gyurcsány Ferenc és Gráf József kampánycélokra használja föl ezt a nagyon kellemetlen jelenséget. Emlékszünk rá, a Duna déli kifolyási szakaszánál jelenik ez meg a bütykös hattyúk esetében, és egész mókás filmfelvételeket tudnánk most itt visszaidézni, hogy milyen célra használta föl azt a nagyon sajnálatos eseményt a két akkor még jelölt, mert hát a kampány időszaka volt.
De ez az az év, amikor júniusban, júliusban megjelenik újra nagyobb erővel Bács-Kiskun és Csongrád megyében centrikusan a madárinfluenza, és azt olyan mértékben túlreagálja a minisztérium, túlreagálva az uniós elvárásokat is, hogy azonnal 22 milliárd forintos veszteséget okoznak a Magyarország legjelentősebb két megyéjében lévő szárnyasbaromfi-termelőknek. Azóta sem heverték ki ezt a veszteséget, olyan lehetetlen intézkedéseket hozva, amikor egy több mint 100 kilométerre lévő állattartó telepet is blokkolnak, és lehetetlenné teszik a működését, ami fizikai képtelenség, hogy annak valami köze lett volna, és esetleg érinthette volna a madárinfluenza.
De ez az az év, amikor karácsonyhoz közeledve kitör Magyarország legnagyobb élelmiszerbotránya, az ukrán-izraeli-magyar-osztrák tulajdonosi összetételű cégnél. Hát nem tudom, államtitkár úr, hogy mi történt ezzel a botránnyal azóta, hol tart ez, emlékezünk-e még rá, vagy önök nyomon követik-e. Megkérdezték-e már, hogy tessék mondani, mi történt ott, van-e felelős, van-e már vádjavaslat ezzel kapcsolatban, bírósági szakaszba került-e ez, amikor emberéletekkel játszanak olyan személyek, akiknek az agrárium kizárólag csak arra kell, hogy extraprofitot, üzleti hasznot szerezzen bármi áron, amibe az emberi egészségügy is beletartozik?
De ez az az év, amikor végképp megbomlik az állattartás és a növénytermesztés egyensúlya. S azóta ugyan szlogeneket hallunk nap mint nap, hát most is több kormánypárti képviselő ezt megemlíti és elmondja, de hogy érdemi intézkedés történt volna, arra egyetlenegy konkrét példát nem tudnak fölmutatni.
És ez az az év, amikor a hazugság árát végül is a kisemberekkel, a hétköznapi emberekkel fizettetik meg, és bevezetik a Gyurcsány-csomagot. Na, nézzük ennek a mezőgazdaságra gyakorolt hatását! Ennek következtében például 20 százalékos áfakörbe sorolják az élelmiszereket az addigi 15-ből, mert az előtte lévő Medgyessy-kormány 12 százalékról 15 százalékba sorolta be az élelmiszerek áfáját.
És ez az az év, amikor ennek következtében, miután az őstermelőknél viszont a kompenzációs felár mértékét változatlanul 12 százalékon hagyják, miközben az élelmiszer áfája 20 százalékra növekszik, ennek a különbsége 60 milliárd forint - ezt a Pénzügyminisztérium képviselője számolta ki a mezőgazdasági bizottsági ülésen -, magyarul 60 milliárd forint terhelést adtak ebben a pillanatban a mezőgazdasági őstermelőknek.
Apropó, az elmúlt hetekben Magyarországra látogatott a finn mezőgazdasági bizottság, együttes ülésen volt szerencsénk velük részt venni, és egy nagyon kedves kis könyvet, kiadványt ajándékoztak többek között a bizottságunknak. A finn mezőgazdaság szakmai áttekintését, statisztikai adatait tartalmazza ez a könyv, és úgy mellesleg jelzik, bemutatják az egyik oldalon, hogy az Európai Unió 25 tagállamában hány százalékos kulcs alá sorolták az élelmiszereket. Remélem, senki sem fog rajta meglepődni: a magyarországi 20 százalékot csak egyetlenegy ország, Dánia lépi túl a 25 százalékkal, az összes többi országban ezen kulcs alatt van az összes élelmiszer áfája. De hogy csak jelezzem, az átlagos élelmiszer-áfaterhelés 5,6 százalékos az Európai Unióban. Négy ország van, ahol nulla az élelmiszerek áfája, és több mint tíz ország van, ahol 10 százalék alatti az élelmiszer áfája.
Na, itt gondolkodhatunk el azon az óriási kudarcán Gráf József miniszternek, amikor az idén bekövetkezett élelmiszerár-növekedés ellentételezésére a növekedés tompítására tettek javaslatot, nemcsak a Fidesz, hanem más szakmai szervezetek is, akkor Gráf József először nagy dérrel-dúrral a média előtt bejelentette, hogy na, most aztán tesz valamit, és gondolkodik az élelmiszer áfájának a csökkentésén, ez hétfő, kedd, szerda volt, aztán szerdán jól elverték rajta a port, bejelentette, hogy hát, ez az ötlete nem sikerült, csúfos kudarccal végződött, mind az SZDSZ, mind minisztertársa, Veres János pénzügyminiszter megfutamította ettől az ötletétől, és nem engedte, hogy valamilyen élelmiszerár-emelkedés elleni intézkedést meghozzon Gráf József. Azóta csendben is van miniszter úr ezzel a kérdésével.
De ez az az év, amikor az őstermelőket bekényszerítik egy olyan tb-járulékfizetési rendszerbe, amely óriási terhet jelent az őstermelők számára, és amely felrúgja az eddigi konszenzust, mert természetesen ezek a személyek eddig biztosítottak voltak. Tehát nehogy azt gondolja valaki, hogy most jót tettünk az őstermelőkkel, merthogy most már biztosítottak lettek! Nem. Biztosítottak voltak, csak most kitaláltak még egy nagyon szigorú terhelést - a Gyurcsány-csomag találta ki ezt a terhelést -, hogy hogyan kell még megsarcolni ezeket a személyeket.
Karsai József legendás mondatát szeretném itt idézni - Karsai József MSZP-s képviselő mondatát -: szeretném én látni azt a 76 éves mamát és 80 éves papát, majd amikor elektronikus úton ügyfélkapun fog bejelentkezni ide - hát inkább ő nem biztosítja majd magát. Remélem, hogy élethűen tudtam visszaadni ezeket az elhangzott mondatokat, amelyeket többször megismételt képviselő úr a bizottsági ülésen. Tartok tőle, hogy neki lett igaza ebben az ügyben.
És azért ez az az év, amikor kezdeményezték, hogy Magyarországon, egyedüliként az európai uniós országok közül, nem fizetik ki azt az Unió által engedélyezett földalapú támogatást, amit kedvezményként kaptunk meg a nagyon súlyos csatlakozásunk következtében, mégpedig hogy 25 százalék támogatást kap csak a magyar gazdálkodó az uniós gazdálkodóhoz képest, és ehhez képest engedélyezték nagy kegyesen, hogy a nemzeti költségvetésből lehet még 30 százalék kiegészítő támogatást tenni.
(10.10)
Ez a 30 százalék kiegészítő támogatás 103 milliárd forint, aktuális folyó áron számolok most, és ez volt az az év, amikor lecsökkentették, kezdeményezték a költségvetési törvényben, hogy 78 milliárd forint legyen. Azaz a magyar gazda 25 milliárd forinttal kevesebbet kap annál a lehetőségnél is, amit az Unió nagy kegyesen megengedett, és még azzal együtt is csak 50 százalékos lenne a magyar gazdálkodók támogatása. Na, ezekkel az intézkedésekkel lehet igazán tönkretenni a magyar gazdálkodót! És beszélhetünk itt utána versenyképességről és ezekről a közgazdasági frázisokról, amelyeket itt pufogtatnak, főleg olyanok, akik nem közgazdászok! Nekem ez külön tetszik, mert ha rákérdezünk egy-két tartalmi részre, akkor természetesen már nem tudnak rá válaszolni. Mert a hatékonyságot például önök úgy képzelik el, hogy csak közgazdaságtani értelemben lehet valami hatékony a mezőgazdaság területén. Nem igaz, mi társadalmi hatékonyságról beszélünk, ami teljesen más aspektust vet a mezőgazdaság szerepére. Majd ha lesz még egy percem, akkor kitérek rá, hogy mit értünk mi a mezőgazdaság társadalmi szerepén.
De térjünk csak vissza a 2006. évhez, mert ez az az év, amikor szétverik az állami növény-egészségügyi és talajvédelmi laborhálózatot. És ezt gyalázatos módon kiszervezik többek között az egyik legnagyobb konkurensünkhöz, egy multinacionális céghez, az SGS-hez. És ezeket a laborhálózatokat nem a jelentkező magyar egyetemeknek adnák oda, akik tudnák üzemeltetni, hanem egy multinacionális cégnek. Én magam érintettje vagyok ennek az ügynek, mert be kellett nyújtanom nekem is egy földminősítést ahhoz, hogy az agrár-környezetgazdálkodási pályázaton részt vegyek. Ez teljesen logikus. De egyszer csak érkezik egy levél, hogy köszönjük az eddigi megkeresést, tisztelt Font úr; de innentől kezdve legyen szíves az SGS Hungáriához fordulni - ez egy multinacionális cég -, mert kiszervezés okán a laboratóriumi hálózatot ők üzemeltetik. Ez Kecskeméten történt, de mint megtudtuk, az országban mindenütt ez történt.
És ez az az év, amikor szétverik a magyar agrár-közigazgatást, és létrehoznak egy olyan mamutot, amely azóta sem tudott még megmozdulni, mert nem lát el a fejétől a farkáig. Azt tudjuk, hogy ez valahol összetartozó rendszer, de ez a két testrésze soha az életben nem fog találkozni, mert itt a kutatószolgálattól kezdve az erdészig mindenkit ebbe a mamutba próbálnak belegyömöszölni.
Ez az az év, amikor tudatosan szétverik a vidéki megélhetés alapintézményeit, felszámolják a vasutakat, csökkentik a Volán-járatok számát, és bezárnak jó néhány helyet, kispostát, kisiskolát, amiből aztán tüntetések, óriási harcok következnek. Néha olyan hős vitézek is előkerülnek, akik egy-egy kisposta újbóli megnyitását el tudták érni, peres úton, teszem hozzá. Egyetlenegy kormányzati intézkedésnek ilyen súlyos következménye lett a vidékre nézve.
És természetesen ez az az év, amikor túllihegik az EU-igényeket, és olyan szabályozó rendszereket vezetnek be a magyar gazdálkodókra, a magyar élelmiszer-feldolgozókra és élelmiszer-termelőkre, amelyekkel tönkreteszik a kis piacokat, tönkreteszik ezen kis élelmiszer-feldolgozó üzemeket, tönkremennek a kis tejbegyűjtők, ezeket bezáratják. Ennek persze egyenes következménye van. Mi az egyenes következmény? Hogy eltűnik a magyar élelmiszer a piacról. De a polc nem marad ám üresen! Azonnal kezd beáramolni az élelmiszernek álcázott szemét, ennek pedig egyenes következménye lett, az azóta is tartó, hébe-hóba erőteljesen felbukkanó élelmiszerbotrány. Ezt nem is fogják tudni megakadályozni mindaddig, amíg a magyar élelmiszert helyére nem tesszük, és nem adunk lehetőséget, hogy a magyar piacon találja meg a helyét, amíg nem adunk lehetőséget a kis területű értékesítésre, annak intézményesített formájára. Addig mindenféle csalfa módszerekkel próbáljuk a magyar élelmiszert eltüntetni a magyar piacról, és teret adni a multinacionális cégeken, plazákon keresztül az élelmiszereknek. Olyan országokból érkeztek ilyen, nem emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerek, amelyről el sem tudtuk gondolni - Németországból! Róla mindig a minőség jut azonnal eszünkbe, a minőséget társítjuk Németországhoz. Kérem szépen, ha pénzről, ha nagyon nagy pénzről vagy csalásról van szó, akkor minden logikai, emberi emocionális érzést azonnal felülmúl a kapzsiság, és természetesen számítani kell rá. Ezért nagyon nagy hiba, hogy szétverték önök az élelmiszer-biztonsági szervezeteinket, és sajnálatos módon most utólag próbálják ezt összekaparni valahogy.
Az az igazság, hogy most már egyértelműen látszik, ha most kérdeznék meg a magyar gazdát, hogy akar-e az Európai Unióhoz csatlakozni, száz százalék, hogy ezt leszavazná. Most biztos, hogy a magyar gazda mostani eszével nem lépnénk be az Európai Unióba. De persze, ehhez nagyon nagyban hozzájárult a mezőgazdaság ilyen kormányzása, amit a szocialisták végeztek.
Mi azt gondoljuk, hogy a magyar mezőgazdaságnak más a társadalmi szerepe, mint csak az, hogy élelmiszert termeljen. Természetesen ez az elsődleges szerepe. De a magyar mezőgazdaságnak van még más szerepe is, például gondoskodni a vidék eltartóképességéről. Például gondoskodni, mert gondoskodik, az agrár-környezetgazdálkodásról. És kultúránk, nyelvünk egyik hordozója a magyar mezőgazdaság. Ezért nagyon fontos a következő lépés. Nem szabad csak közgazdaságtani értelemben gondolkodni, hogy körülbelül 4 százalékos a mezőgazdaság értékhozzáadása a bruttó hazai termeléshez. Ez önmagában, statisztikai adatként igaz. Csakhogy 25 százalék olyan bruttó hazai termelő van százalékos mértékben Magyarországon, akivel a mezőgazdaság kapcsolatba kerül. Mert ezek a beszállítók, az élelmiszer-feldolgozók azok, akikkel szoros üzleti kapcsolatba kerültek a mezőgazdaságból élők. Na most, ha ezt a mezőgazdaságot tönkretesszük, akkor természetesen vele bukik az összes többi, az úgynevezett agrárbizniszhez tartozó környezete is.
Ezért nagyon kérdéses, hogy az a téeszalapú tőkés nagybirtokrendszer, amit önök gőzerővel építenek, ami tönkreteszi a vidéken az eltartóképességet, mert annak nem kell a munkaerő, annak nem érdeke az agrárkörnyezet fenntartása, annak nem érdeke, nem is tudja a nyelvet és a kultúrát tovább hordozni, vajon hová vezet Magyarország tekintetében?
Azt állítjuk, hogy igenis az európai modell a modell, mégpedig a középbirtokon gazdálkodó, családi alapon szerveződött gazdálkodók sokasága, akik képesek a kihívásokra felelni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
