VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Hozzászólásomat azzal szeretném kezdeni, hogy az előttünk lévő anyag alapos, objektív, a valós gazdasági, társadalmi és ökológiai folyamatokat bemutató előterjesztés. Ezt tárgyalhatja ma az Országgyűlés, és én erről szeretnék beszélni, nem pedig egyéb politikai kérdésekről, belekeverve az ügybe minden olyan kérdést, amely közvetve sem hat az agrárium hazai folyamataira.
Az anyag meggyőződésem szerint jól biztosítja azt a célt, hogy áttekintsük az agrárgazdaság legfontosabb 2006-os folyamatait, jellemzőit, és megfogalmazzuk azokat az előttünk álló feladatokat, amelyek nélkülözhetetlenek a továbblépés, az ágazat fejlődése, az erőforrások megőrzése és az érintett foglalkoztatotti társadalmi kör boldogulása szempontjából. Hozzászólásomban tehát az utóbbira, a feladatokra koncentrálnék, ezeket azonban csak a folyamatok tárgyszerű elemzése alapozhatja meg.
A hazai agrárgazdaság GDP-hez való hozzájárulása, ha csak az adatokat tekintjük, nem túl jelentős. A mezőgazdaság részesedése a nemzetgazdaság egészében alig 3,7 százalék, ezt az élelmiszeripar termelése megduplázza, ha pedig a kapcsolódó szolgáltatásokat is figyelembe vesszük, a teljes agrárgazdaság részesedése ennek bizonyosan többszöröse. Az ágazat társadalmi szerepe azonban ennél is lényegesen nagyobb, hiszen az ország lakosságának élelmiszerrel való ellátásán kívül munkát és megélhetést biztosít több százezer munkavállaló és családja számára. Vagyis közvetlenül és áttételesen több millió honfitársunk számára fontos tényező a magyar agrárgazdaság.
A teljes agrárgazdaság szerepe a vidéki Magyarország életében ma is kiemelkedő. Emellett meghatározó szerepe van például a környezet állapotát illetően a rekreáció, a turizmus feltételeinek alakulásában, és egyre fontosabb szerepet tölt be az energiatermelésben is. Nem leragadva az adatoknál, megállapítható, hogy a mezőgazdasági termékek bruttó kibocsátása az időjárásból következő bizonytalansági tényezők figyelembevételével is folyamatosan növekszik, növekedésnek indult. Riasztó azonban az állattenyésztés szerepének 2006-ban megfigyelhető további csökkenése és az ágazatok közötti belső arányok érdemi megbillenése. A mezőgazdasági termékek termelői árának országos növekedése 2006-ban szintén jelentős volt, különösen a gabonafélék esetében, miközben a ráfordítások árszínvonalának növekedése ettől elmaradt, vagyis az agrárolló mutatója érezhetően javult, és ez jó, segítve ezzel az ágazat jövedelmezőségét, ami szintén javult 2006-ban. Ebben az EU-támogatásoknak is nagyon fontos szerepük volt.
A fentebb sorolt mutatók érzékelhető előrelépést jelentenek az ágazatban, ugyanakkor vannak olyan tényezők, amelyek a hátrányos helyzetét erősítik.
(10.20)
Ilyen a mezőgazdasági beruházások alakulása 2006-ban, 2005-höz viszonyítva. A kedvezőnek tűnő folyamatok korlátait mutatja többek között az élelmiszeripar teljesítményének minimális növekedése ugyanebben az időszakban.
Az alapanyag-előállítás és -feldolgozás növekedése közötti különbség súlyos problémákra, szerkezeti ügyekre hívja fel a figyelmet. A hazai agrárgazdaság kiszolgáltatottságát csak a hazai alapanyagra alapozó feldolgozóipar érdemi fejlődése, fejlesztése csökkentheti, ez egy nagyon fontos feladat.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 2006-ban tovább csökkent, ami nagyon nem jó, miként az ágazat nemzetgazdaságban betöltött foglalkoztatási szerepe is csökkent. Ez azonban lényegesen magasabb a hivatalos, kicsit 5 százalék alatti értéknél, hiszen az agrárágazat minden részterületén továbbra is jellemző a papíron nem megjelenő munkaerő, papíron nem megjelenő foglalkoztatás. Közvetett adatok alapján megállapítható, hogy a hivatalos statisztikákban nem szereplő agrárfoglalkoztatottak aránya is csökkent ugyanebben az időszakban.
Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy az agrárszektor kereseti viszonyai alig érik el az országos átlag 65 százalékát, megállapíthatjuk, hogy az agrárszektor egészének társadalmi lemaradása érdemben nem csökkent, és ez egy súlyos problémát jelent ma nemcsak az agrárszektor, hanem a teljes vidéki Magyarország számára. Épp ezért úgy gondolom, hogyha a jövőben a feladatokat tekintjük, a hangsúlyok újragondolására van szükség.
Ennek több eleme van, és én is szeretnék itt hivatkozni az Agrárgazdasági Tanács nem egy véleményére. A vidék leszakadásának megállítása, a valódi előrelépés, a népességmegtartás elindítása meggyőződésünk szerint csak úgy képzelhető el, ha valóban áttevődik a hangsúly a tőkemegtérülésről, a haszonmaximalizálásról a foglalkoztatás maximalizálására, vagyis a foglalkoztatás növekedésének az agráriumban, a teljes agrárgazdaságban kiemelt szerepet kell kapnia. Mindezt természetesen hatékonyan, közgazdasági értelemben piacképesen és versenyképesen kell megtenni, hiszen különben a termelés finanszírozhatatlan.
Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy a világpiac változásainak és a külföldről származó áruk versenyének egyre inkább kitett agrárszektor szereplői között valódi egyetértés alakuljon ki, mint ahogy ezt mondja az Agrárgazdasági Tanács véleménye is a birtokpolitikában, a piacvédelemben, a támogatáspolitikában, a termékszerkezet átalakulásában és más kérdésekben. S ha tetszik, ha nem tetszik, ebben óriási a pártok felelőssége; és nagyon nagy a felelősségük abban, hogy a viták élezésével vagy a közös megoldás keresésével foglalkozzanak a politikai szereplők.
Az ágazat versenyképessége érdekében továbbra is kiemelt feladat a logisztikai rendszerek fejlesztése, a termékpályák szervezettségének javítása, a szállítási költségek csökkentése, a helyi feldolgozás arányának növelése, a biomassza energetikai célú hasznosítása és a mezőgazdasági termékek egyéb ipari hasznosításának elősegítése. Ez utóbbi szempontok érvényesítése is megköveteli az agrárinnovációs tevékenységek erősítését; a szaktanácsadás, a továbbképzés valódi reformját; a képzésben a gyakorlati képzés szerepének erősítését; a felsőoktatás és kutatás ma meglévő és működő intézményeinek védelmét, segítését; közös felelősség emellett az ágazatban jelentkező fekete- és szürkegazdaság szerepének csökkentése; a bizonylatolási és szerződési fegyelem erősítése; a környezetvédelem, a környezetgazdálkodás szerepének erősítése, előtérbe állítása.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt évek érzékelhetően pozitív folyamatai helyesen rögzítik azokat az irányokat, amelyeket követnünk kell. A pozitív folyamatok kiteljesítése, szélesebb körben való megjelenése, elterjedése azonban csak összefogással, együttműködéssel és a hangsúlyok újrafogalmazásával megy, amelynek néhány elemét én is igyekeztem a hozzászólásomban megfogalmazni.
Mi, liberálisok ebben az összefogásban és ebben az együttműködésben partnerek leszünk, a felesleges indulatokat gerjesztő, egyoldalú beállítást megfogalmazó politikai vitákban azokban nem leszünk partnerek.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
