DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A tegnapi napon részt vettem az Európa Tanács emberi jogi bizottságának ülésén. Egyik témánk a szerbiai kisebbségi helyzetről készülő jelentés volt. Ez immár kiterjed nem pusztán a magyar lakosság elleni tettlegességek kivizsgálására, amivel indult, hiszen látjuk, hogy a kérdés ma már a Vajdaság nemzetiségi összetételének újabb megváltoztatására tett folyamatos törekvések is.
Nehéz a magyar érdekeket képviselni egy összeurópai szervezetben, de sajnos, néha úgy tűnik, hogy nem nehezebb, mint idehaza. Mert mi a helyzet a déli végeken? Szerbiának ahhoz, hogy közeledhessék az Európai Unióhoz, toloncegyezményt kellett kötnie. Ennek következtében köteles visszafogadni a Rigómezőről, vagyis Koszovóból az Európa boldogabbik felébe menekült cigányokat és szerbeket, hozzávetőleg 100-150 ezer menekültet. De hová? Hát, nem oda szánja, ahonnan elmenekültek. Félreérthetetlenül a Vajdaságba, ahol már rendőri szervek összeírják a betelepülőknek átadható házakat, és ahol a tartományi képviselőház betelepítési tervhez szavaz meg költségvetési keretet, arra a területre, ahol 1920-ban 600 ezer magyar élt, és most már a háborúk és üldöztetés nyomán ennek a fele sem maradt.
(8.50)
Ahol ezeknek a magyaroknak a fele nem kap munkát; ahol legutóbb, vagy legalábbis eddig legutóbb, október hónapban két esetben is csoportosan megtámadtak helyi magyarokat a nemzeti hovatartozásuk miatt.
Amikor én itt a Házban is korábban szóvá tettem a magyarellenes támadásokat, a kormány a kétoldalú kisebbségvédelmi egyezmény 2003. évi aláírásától várta, ahogy a kormány akkori tagja kifejezte: a magyarellenes közvetlen fellépések, vagyis mondjuk ki: a bűncselekmények számának csökkentését. Én szomorú vagyok, hogy ennyivel is megelégedett volna.
Amikor 2005. február 14-én sor került itt, ebben a Házban ennek az egyezménynek a kihirdetésére, ismét felhívtam a tisztelt Ház figyelmét, hogy a kisebbségvédelem nem alapulhat a milosevicsi nemzeti politika eredményein, mondjuk ki: a nemzetirtási politika eredményein, és ezért a nemzetiségi összetétel erőszakos megtiltását rögzítő szöveg olyan tapintatlan és hazug ebben az esetben, mint egy szépségflastrom a vérző seben. És ezért akkor nem is szavaztam ezt meg. Sajnos, igazam lett.
Most ismét betelepítés indul, immár az Európai Unió kíván megszabadulni a hívatlan jövevényektől, a szerb hatalom pedig szervezi a betelepítésüket a magyarlakta területekre. És ne mondja most azt a külügyminiszterünk, amit Szlovákiáról a Beneš-ügyben mondott, hogy Magyarországnak nincsenek eszközei, hogy nem tud mit tenni, mert így sose szabad egy feladathoz hozzáállni.
De ezt most azért se mondja, mert ez most végképp és szembeszökően nem igaz! Nem igaz, mert most a vajdasági magyaroknak határozott kérése van hozzánk: azt kérik, hogy a magyar kormány ne írja alá a kishatárforgalmi egyezményt Szerbiával, ugyanis akkor a könnyített személyforgalmat lebonyolító, 50 kilométeres határ menti sávba ellenőrizhetetlen betelepedés indul meg Szerbia egyéb részeiről. A betelepítést esetleg megakadályozni vagy fékezni kívánó moratórium pedig semmit sem ér egy olyan szerződő féllel szemben, amelyik eddig sem tartotta be a megállapodásokat, és erőteljesen folytatja a nemzetiségellenes politikáját, és ennek keretében az állami telepítéspolitikát közpénzekkel és hatósági erő alkalmazásával.
Kedves Képviselőtársaim! Azt kérik tőlünk innen, a déli határaink mellől, hogy végre egyszer hallgassuk meg a kérésüket. Nem adtunk magyar állampolgárságot nekik, nem léptünk fel elég erélyesen a magyarüldözés ellen. Vegyük rá közösen a magyar kormányt, hogy legalább annyit tegyen meg, hogy nem köti meg a kishatárforgalmi egyezményt Szerbiával.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
