DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Éveken keresztül nem került sor a rendőrségi törvény módosítására, és úgy tűnik, hogy az idén már második alkalommal történik ez majd meg. Ez önmagában még sem jót, sem rosszat nem jelent, ha szükséges, akkor módosítani kell a hatályban lévő törvényeket. Úgy tűnik, hogy az a módosítási csomag, amely előttünk fekszik - ez a második csomag -, szükséges változtatásokat hajt végre a törvényen, ezért alapjaiban elfogadhatónak tartjuk, és tudjuk támogatni.
Már a tavaszi módosítás során én is módosító javaslatot nyújtottam be arra vonatkozóan, hogy a rendőri intézkedés során a rendőr hogyan igazolja önmagát, és ez hogyan történjen meg előre. Akkor az a megállapodás született, hogy ezt a kérdést halasszuk erre az őszi módosításra, és ezt elfogadva került most elénk ennek a szabályozásnak a megváltoztatása. Én azt hiszem, hogy az egy fontos, garanciális szempont, hogy az intézkedő rendőr felfedje személyének a kilétét, hogy ha később bármilyen probléma merül fel, az visszakereshető legyen. Nyilván az is egy nagyon lényeges szempont, hogy ez ne veszélyeztesse az intézkedés eredményességét, de én azt hiszem, hogy ez a megfogalmazás nagyjából ezeknek a követelményeknek meg is felel.
Rögtön ezt követően szabályozza a törvényjavaslat az igazoltatás szabályainak új változatát. El tudjuk fogadni, egyet tudunk érteni ezzel a változtatással. Én azt tartom nagyon lényegesnek, hogy elérjük végre azt, hogy a felesleges, zaklató jellegű, semmilyen célt nem szolgáló igazoltatások lehetőség szerint szűnjenek meg, vagy minimális számra csökkenjenek. Erre senkinek semmilyen körülmények között nincs szüksége. A rendőrség semmilyen hasznos információhoz nem jut, ha feleslegesen igazoltatnak, az állampolgárban nyilvánvalóan ellenszenvet kelt a dolog, mert általában mindenki sietne a dolgára, szeretné a magánéletét élni, és ha abba bárki bármilyen módon, mondjuk, indokolatlanul beavatkozik, azt senki nem szereti.
Az nagyon fontos, hogy a rendőrség a munkáját csakis a társadalom bizalma birtokában végezheti. Semmilyen rendőri intézkedés nem tud igazán hatékony lenni, ha nincs mögötte meg az az egyetértés, hogy a társadalom támogatja a rendőrséget az egyébként rendkívül fontos tevékenységében. Ahhoz, hogy ez a támogatás meglegyen, bizalmat kell tudni kelteni az állampolgárokban, és ha a rendőr jól tudja fölmérni az adott helyzetet, megfelelően intézkedik, kellő eréllyel lép fel, de törvényesen, mindenkor maximálisan minden szempontot figyelembe véve, akkor igenis nagyon fontos, hogy a társadalom tagjaiban igen komoly bizalmat képes kelteni, és ez elemi érdeke mind a társadalomnak, mind pedig a rendőrségnek.
(19.20)
Mi helyesnek tartjuk azt, hogy ezek a szabályok változzanak.
Azt hiszem, hogy a legnagyobb vitát valóban az a rendelkezés fogja kiváltani, amelyről talán Kontrát képviselő úr a legterjedelmesebben szólt az iménti felszólalásában. Ez a 10. §-ban rögzített rendőri intézkedés, amikor a rendőr a jármű vezetőjét igazoltatja, és ha úgy találja, hogy a jármű vagy a vezetőjének állapota a közúti forgalom biztonságát veszélyezteti, a forgalomban való részvételt megtiltja. Azt hiszem, ez most is így van, és ez lehetséges, hogy a jármű kulcsait elveszi, és ha a jármű a forgalmat akadályozza, azt elszállítja.
Ha ebben a tekintetben mérlegelés nélküli kötelező szabály lép hatályba, márpedig így van, akkor igen-igen komoly problémák fognak adódni a törvény végrehajtásával kapcsolatban. Egyrészt, ha a jármű állapotát vesszük alapul, akkor például önmagában az a tény, hogy télen jeges úton gépjárművek nyári gumival közlekednek, az egészen biztosan veszélyezteti a közlekedés biztonságát, és veszélyezteti a forgalom résztvevőinek biztonságát. Ez ma egyértelmű tény. Ezt mindenki tudja, minden szakértő egyértelműen megállapítja, hogy a nyári gumival jeges úton történő közlekedésnél négyszerese, ötszöröse a fékút, és rendkívül nehezen irányítható a jármű.
De ezen kívül vannak nagyon rossz műszaki állapotban lévő járművek, amelyek néha meg tudják szerezni a műszaki vizsgát, a műszaki engedélyt, és aztán utána úgy közlekednek, hogy bizony a forgalom biztonságát a jármű léte, az úton való közlekedése veszélyezteti, nem égnek a féklámpái, nem működik a fékje, és még lehetne biztosan hosszabban sorolni. Ezekben az esetekben minden egyes alkalommal kötelezően el kell majd venni a gépjármű kulcsait, és a járművet el kell szállíttatni. Az egy érdekes helyzet lesz, amikor, mondjuk, az esti országúton a hófúvásban megállítják a járművet, és megállapítja a rendőr az illető gépjárművezetőről a szondáztatást követően, hogy, mondjuk, közepes alkoholos befolyásoltság alatt áll. Nagyon helyes, hogy az ilyen személy ne vezessen járművet, de nem fogja tudni megtenni azt, hogy azt mondja, hogy hölgyem, aki mellette ül, mondjuk a felesége, önnek van-e jogosítványa, és fogyasztott-e alkoholt, és ha van jogosítványa, és nem fogyasztott alkoholt, akkor sem tud mást tenni, mint kiteszi őket a hóra, lezárja a járművet, és elveszi a kulcsokat. Ez törvényes kötelezettsége lesz, ha ez a rendelkezés így marad hatályban, illetve így lép majd hatályba.
Ez a mérlegelési jogkör megvonása véleményem szerint nem helyes. Szerintem igenis rá kell bízni a rendőrökre azt, hogy az ilyen típusú helyzeteket értékeljék, felmérjék, és legyen valamelyest mozgástere, legyen valamelyest valamilyen mérlegelési lehetősége a rendőrnek. Tudom, hogy mi motiválta a kormányt, amikor ezt a javaslatot ilyen módon terjesztette elénk. Az, hogy bizony sajnos, gyakran előfordul, hogy annak ellenére, hogy az illető személy alkalmatlan a vezetésre, visszaél azzal a lehetőséggel, hogy egyszerűen csak a rendőr megtiltja, és egyébként az adatait följegyzi, és még sok minden mást tesz annak érdekében, hogy az illető ne vegyen részt a forgalomban, és ő ezt figyelmen kívül hagyja, ennek ellenére visszaül a gépkocsiba, és elhajt a helyszínről. Tudom, hogy van ilyen.
Ez egyértelmű törvénysértés, de véleményem szerint nem az a helyes megoldás, ha ilyenkor mindenféle mérlegelési jogkört megvonunk, hanem az a helyes megoldás, ha az illető személyt megbüntetik, és olyan büntetést kap, amely visszatartó erővel bír. Egyébként is ezeknél a büntetéseknél, hiszen itt egyébként előttünk több más javaslat is fekszik, amely ilyen típusú, a közlekedéssel összefüggő szabályok változtatását jelenti, nem a büntetés nagysága az igazi visszatartó erő, hanem az, hogy minden alkalommal, ha az illető szabályt szeg, törvényt sért, a KRESZ szabályait megsérti, akkor lehetőség szerint mindig mindenki minden alkalommal lebukjon, ha szabad ezt a kifejezetést használni, azaz minden alkalommal eljárás induljon ellene, és minden alkalommal megbüntessék, nem eltúlzott mértékben, hanem olyan mértékben, amely méltányos. De ha minden alkalommal ez megtörténik, az véleményem szerint sokkal nagyobb visszatartó erő, mint ha egyszer talán, ha véletlenül úgy adódik, akkor kap 300 ezer forintos bírságot, mert valamilyen súlyos szabálysértést követ el. A bírság, a büntetés nagysága önmagában biztos, hogy nem bír visszatartó erővel. Azt gondolom, hogy ennek a rendelkezésnek a módosítása talán valamelyest indokolt lehet.
A törvényjavaslat többi rendelkezésével alapvetően egyet tudunk érteni. Akár a védett személyek körére vonatkozó szabályozás megváltoztatása, a biztonságvédelmi zónában alkalmazott intézkedések körére vonatkozó szabályozás, útzár, megállásra kényszerítés, egyebek, ma jelentős részben vagy nem vagy nagyon hiányosan szabályozott jogszabályhelyek, és ha ebből adódóan problémák adódtak, márpedig tudom, hogy problémák adódtak, akkor helyes, ha a törvényi szabályozással világos helyzetet teremtünk. Ezek a szabályok alapvetően elfogadhatók.
A törvényjavaslatot, elsöprő többségét a rendelkezéseknek elfogadhatónak tartjuk ebben a formájában, és tudjuk támogatni. Néhány helyen talán érdemes megfontolni, hogy a módosító javaslatok közül indokolt-e támogatni egyet-mást, de ez általában így szokott lenni főleg kétharmados törvényeknél.
Reméljük, a végére egy olyan változat alakul ki, ami mindenki számára elfogadható lesz.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
