DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Kicsit nehéz helyzetbe hozott a frakcióvezetőm, mert a kívülálló, aki a beszédét hallgatta, még netántán azt a következtetést vonhatja le, hogy némiképpen azonosulni tud a Magyar Demokrata Fórum ezzel a törvényjavaslattal. Azonban abban mindenféleképpen egyet kell hogy értsünk, hogy ez a ciklus, az elmúlt 5-6-7-8 évnek az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb törvényjavaslata.
Az egész magyar társadalmat, a nemzetet érintő, hosszú távon befolyásoló kérdésről van szó, nagyon sok háttértanulmány jelent meg, elemzések jelentek meg ezzel kapcsolatban, és habár egy konzervatív párt képviselője tartózkodjon a sarkos megfogalmazásoktól, de megvallom őszintén, nekem egy ilyen szakértői anyagban olvasott meghatározás az egész úgynevezett több-biztosítós rendszer bevezetésével kapcsolatosan az, ami találónak tűnt: hogy tulajdonképpen egy nyereségvágyból elkövetett tudatos politikai csalás áldozatai leszünk, amikor az elmúlt egy évben folyamatosan manipulálták a közvéleményt, és folyamatosan manipulálják a közvéleményt, megpróbálva elfedni az előttük fekvő törvényjavaslat hatásait.
(11.10)
Emlékezzünk vissza - miniszter asszony sem tagadja már -, hogy a manipulálásra hozzak néhány példát, amikor itt az elmúlt egy év alatt fölvetődött, hogy ha az üzlet beteszi a lábát a finanszírozásba, akkor bizony szelektálni fog a betegek között, akkor a miniszter asszony kiállt, és azt mondta, hogy a törvény nem teszi lehetővé, hisz nem jutnak olyan adatokhoz, amelyek alapján szelektálni tudnának.
Most is bólogat a miniszter asszony, amit én nem értek, megmondom őszintén - lehet, hogy nem olvasta a törvényjavaslatot? -, hisz azt tudjuk már, hogy a tárca az adatvédelmi biztos aggályait nem olvasta és nem tette magáévá, de mondjuk, ha a 27. §-t nézzük, ahol taxatíve felsorolja, hogy az egészségbiztosítási pénztárak, tehát ezek a hibrid alakzatok a honlapjukra mit kell hogy föltegyenek, ott azt olvassuk közötte, hogy a pénztártag által a tárgyévben igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokat. Hát akkor most hozzájut egészségügyi adatokhoz, vagy nem jut hozzá?
A miniszteri expozéban is elhangzott az, hogy az egészségügy hatékonyabb működését várják a magánbefektetők belépésétől a betegút szervezése kapcsán. Betegutat úgy szervezni, hogy én nem tudom, hogy az adott állampolgárnak milyen szükségletei vannak, nehezen lehet.
Vagy manipulálás az is, amit most is az expozéjában a miniszter asszony mondott, hogy az átalakulás nem jár járulékemeléssel. Önmagában igaz, nyilvánvaló, lényegében túl vagyunk már a jövő évi adó- és járuléktörvény tárgyalásán, nincs betervezve, de három vagy négy nappal ezelőtt a miniszter asszony teljesen jogosan - és ez a rendszertől függetlenül van így - előrevetítette, hogy 2009-től lehet, hogy járulékemelést kell bevezetni, hisz a demográfiai viszonyok változnak, méghozzá negatív trendben változnak, az ezzel kapcsolatos egészségügyi szükségletek évről évre nőnek, erre valamilyen megoldást kell találni. Az egyik megoldás lehet az, hogy járuléknövelés, a másik megoldás lehet az, hogy átgondoljuk az egész rendszert, ezt a bismarcki, beveridge-i rendszert, és mondjuk, inkább a beveridge-i irányába megyünk, és az adózásból próbáljuk megoldani. De ezeket a vitákat le kellett volna folytatni.
Ezek a viták nem zajlottak le, hanem egy minoritás, tényleg egy minoritás, hisz ha az elmúlt egy év megszólalásait figyelembe vesszük, akkor tulajdonképpen nemcsak a politikai élet, hanem a közélet elenyésző kisebbsége az, amelyik azt mondja, hogy igenis kell ez a több-biztosítós, többpénztáras rendszer - mert ez is itt van mindig, hogy ez nem biztosító, ez pénztár -, hogy beengedjük tulajdonképpen a magánbefektetőket az egészségügy finanszírozásába. De a hatalom nagy úr, és úgy tűnik, és ez a nagy felelőssége a Szocialista Pártnak, hogy megint hagyja magát megzsarolni, megint hagyja magát, mint ahogy a gyógyszertörvény kapcsán, mint ahogy az eddigi, úgynevezett egészségügyi reformátalakítások kapcsán folyamatosan hátrált meg, de itt azt kell hogy mondjuk, hogy állj. Ezt ne hagyják. Ne hagyják! Nem ér annyit a hatalom, mint ennek a nemzetnek az egészségügyi ellátása. (Dr. Mikola István: Így van!)
Ugyanis az pozitívan értékelhető, hogy miután mérhetetlen információs aszimmetria van a társadalom és a döntéshozók között, mérhetetlen információs aszimmetria van az egészségügyi ellátórendszer és az azt igénybe vevők között, ami az alapja lenne annak, hogy tisztességesen tudjon működni egy-egy rendszer, mindezek ellenére úgy tűnik, ösztönösen a társadalom tiltakozik ez ellen. Megmondom őszintén, engem is meglepett, hogy vasutasok, mozdonyvezetők - miért, hogy jön ide az egész? És egyre-egyre terebélyesedik az a kör, amelyik ösztönösen mondja azt, hogy köszönjük, ebből nem kérünk.
Valahol érzik azokat a buktatókat, amelyek benne vannak ebben a rendszerben. Egyrészt érzik ezt, másrészt tapasztalják a hátunk mögött hagyott másfél-két év áldásos szabad demokrata egészségügyi politikának a hatásait. Érzik azt, hogy egyre többe kerül számukra az egészségügyi ellátás. Tegnap hozta a KSH nyilvánosságra az ezzel kapcsolatos adatait: egy év alatt markánsan, több mint 25 százalékkal nőtt az egyéni hozzájárulás mértéke az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Érzik azt, tapasztalják nap mint nap, hogy nem jutnak hozzá, nem tudnak eljutni az egészségügyi szolgáltatásokhoz, és azt tapasztalják, hogy ez egy liberális egészségpolitika következménye, és erre ösztönösen azt mondják, hogy na, eddig, ne tovább, köszönjük szépen, ebből nem kérünk. Mert hamis a kiindulás. Hamisak azok az érvek, amelyek miatt rá akarják a társadalomra erőltetni ezeket a dolgokat.
És arról ne is beszéljünk, hogy a biztosítók majd itt szamaritánusként fognak viselkedni. Kérem, menjünk rá az internetre, bármelyik keresőprogramra, nézzük meg, hogy a biztosítók mit nyilatkoznak ezzel az egésszel kapcsolatban. Sok nyilatkozatot nem fogunk tapasztalni, pénzügyi befektetőként nagyon okosan hallgatnak. Kivárnak, megvárják, hogy milyen lesz a szabályozás, lesz-e profit; de akik nyilatkoznak, azok azt nyilatkozzák, hogy nem tisztázott a piaci szintű veszteségek kezelése az új rendszerben, így a befektetendő tőke, a kockázatok és a várható megtérülés. Azt mondja a másik: a jelenlegi helyzetben, illetve a mostani ismeretek szerint ugyanis megalapozott számításokkal nem modellezhető az esetleges befektetés megtérülése.
Nem azt olvassuk, hogy hú, alig várjuk, hogy beléphessünk a rendszerbe, hogy majd mi az egészségügy minőségén emelni fogunk. Nem azt olvassuk, hogy könnyebben tesszük lehetővé a hozzáférést. Nem azt olvashatjuk, hogy alig várjuk, hogy beléphessünk, hogy végre az állam helyett a népegészségügyi programot elkezdjük végrehajtani. Nem. Teljesen jogosan azt olvassuk, hogy hát befektetünk, ha biztosítva látjuk a megtérülést.
Miért van szükség a reformra? Volt egy előtanulmánya ennek a törvényjavaslatnak. Tulajdonképpen azt kell mondanom, ez profi módon fölépített intervenció volt, és a társadalom félrevezetésére visszautalva, emlékezzünk vissza, amikor a felügyeletről szóló törvény vitája folyt, és akkor többen az ellenzék részéről fölvetették, hogy na, álljunk meg egy pillanatra, ez a több-biztosítós modellnek ágyaz meg. Mi volt a kormányoldalnak az akkori kijelentése? Hazudunk, félrevezetjük a társadalmat, szó sincs erről, arról még nem született döntés, ez a jelenlegi rendszer működtetéséhez kell, hogy megfelelő felügyelet lesz. Meg lehet nézni a jegyzőkönyveket. És mit ad isten? Mit ad isten, be van terjesztve egy törvényjavaslat, amely tulajdonképpen olyan terheket ró egy felügyeletre, és a költségvetés figyelembevételével, meg a humán erőforrás figyelembevételével azért kétséges, hogy ennek meg tud felelni; hát mégiscsak megágyazott a több-biztosítós rendszernek.
Azt mondja ez az előtanulmány, hogy azért is szükség van a reformra és a több-biztosítós rendszerre, mert nem megfelelő a minősége a mostani egészségügyi ellátásnak. Mi határozza meg az egészségügyi ellátás minőségét? Minek kellene meghatároznia, amiről a szakma évek, évtizedek óta beszél? Azoknak az eljárásrendeknek, amit a szakmának kellene kidolgozni, amiből úgy kétszáz megvan, igaz, hogy nem a legjelentősebb betegségcsoportokról, de mondjuk, a BNO-ké igen, az pedig ilyen vastag. Erre mondta a miniszter asszony, hogy az év végéig még száz meg fog születni ezzel kapcsolatban.
A törvény arra utal, hogy az eljárásrendeknek megfelelően kell az egészségügyi ellátást csinálni, tehát a minőség ebből a szempontból megoldott az egybiztosítós rendszer keretén belül is. El kell fogadni az eljárásrendeket, mellé kell rakni a finanszírozási rendeket is; mehet. Nem véletlen, hogy nem csinálják meg, mert egy pillanat alatt rájön mindenki, hogy ebből a pénzből azt a minőséget nem lehet biztosítani.
(11.20)
Kedvenc példa volt, és legutóbb, minden hónapban jött valami példa, hogy emlőműtéteket nem lehet olyan helyen végezni, ahol egy bizonyos esetszám nem fordul elő. Teljesen jogos, ezzel a szakma is egyetért. De miért kell ehhez több biztosító? Az OEP mondhatja azt, hogy kérem, ha bizonyos esetszám - mint ahogy mondja más esetekben - azon az osztályon nem fordul elő, azon az osztályon nem finanszírozom. Ezért nem kell több biztosító, az infarktus kezelése esetében sem! Tehát nem igaz az, hogy a több biztosító a minőségen javítani fog, sőt a több biztosító abban érdekelt, hogy ne nagyon forszírozzuk ezeket a minőségi mutatókat, mert még a feltételt valamilyen módon biztosítanom kell, illetve finanszíroznom kell. Habár azzal, hogy a várólisták kapcsán neki tartalékképzési kötelezettsége van, eleve lehetővé tesszük azt, hogy ne engedje ellátáshoz a beteget adott időegységen belül. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Letelt?
Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan még a vita folytatódni fog. Ez mérhetetlenül kártékony törvényjavaslat, beláthatatlan károkat okoz. (Az elnök ismét csenget.) Én kérem szocialista képviselőtársaimat, ne szavazzák meg. Nyilvánvalóan az ellenzék nem fogja megszavazni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
