DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! Nagy terhet vesz a vállára az, aki a társadalom minden tagját érintő kérdésben arra vállalkozik, hogy a működő rendszereket a változó világ követelményeihez igazítsa. Nehéz vagy szinte lehetetlen olyan megoldást találni, amely egyöntetű elismerésre számíthatna. Különösen érvényes ez a közszolgáltatást teljesítő ellátásokra, így az egészségügyre, amelynek reformjánál a megszokás, a beidegződés, az újtól való félelem a legnagyobb ellenfeleink egyike.
Ne tagadjuk, a mindenkire kiterjedő társadalombiztosítás, a szociális piacgazdaság a jóléti rendszer vívmánya. Mára azonban az e rendszerbe vetett bizalom Európa-szerte inog, mert a gazdasági szerkezet változásai, a foglalkoztatási és demográfiai folyamatok nyomán a korábban önfenntartónak vagy mérsékelt állami kiegészítéssel működőnek gondolt rendszer pénzügyileg nem fenntartható. Tehát bizony Bismarck rendszerét is reformálni kell.
Elnök Úr! Az egészségbiztosítás átalakításával kapcsolatos kérdések tárgyalásánál mi, szocialisták sohasem hagytunk kétséget afelől, hogy csak olyan megoldás vállalható számunkra, amely nem kényszerít bennünket baloldali értékeink feladására. Tisztában vagyunk azzal, hogy csak olyan megoldás számíthat elfogadásra, amely megőrzi és erősíti a szolidaritás eszméjét, a nemzeti kockázatközösséget, igazságosabb és méltányosabb hozzáférést biztosít, amelyben a törvény erejénél fogva a szegény, a jómódú és a gazdag egyaránt részt vesz, és az egészségbiztosítás terheiből jövedelemarányosan kiveszi a részét. Akik pedig még nem, vagy már nem tudnak járulékot fizetni, azok helyett az állam teljesít.
Azt is világosan kimondtuk, hogy csak olyan átalakítást tudunk elfogadni, amely az átalakítás, a reform okán nem szűkíti a biztosítottak által igénybe vehető szolgáltatások körét, és nem növekedhetnek a járulékterhek.
Tisztelt Országgyűlés! A szocialista frakció úgy látja, hogy az ellenzéki riogatások ellenére ezeknek az alapkövetelményeknek a törvényjavaslat megfelel, ezért is támogattuk az általános vitára bocsátását. Ez a támogatás egyöntetű és határozott - hallottuk a bizottsági véleményekben -, és ez még akkor is igaz, ha frakciótársaim közül többen is jelezték a vitában, hogy vannak aggályaik a javasolt megoldásokkal szemben. Egy demokratikusan működő pártban, tisztelt Országgyűlés, nem szokatlan, hogy egy képviselőtársunknak van önálló véleménye, amelyet a vita során megoszt velünk és a nyilvánossággal, de az sem szokatlan, hogy a többségi akarattal meghozott döntést tiszteletben tartják.
Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltás óta eltelt időben minden kormány programjában szerepelt a társadalombiztosítás, és ezen belül az egészségbiztosítás reformja. Úgy is fogalmazhatok, hogy minden hivatalban lévő kormány megkísérelte az egészségbiztosítást a gazdasági lehetőségekhez és a társadalmi elvárásokhoz igazítani. Különböző értékrendek jelentek meg, aminek a következménye az lett, hogy bizony négyévente ide-oda rángattuk az egészségbiztosítás hajójának kormányát, és igencsak elcsodálkoztunk, ha ez a hajó léket kapott.
Kipróbáltuk, hogy tud-e hatékonyabban működni az egészségbiztosítás a járulékfizetők képviselőiből álló önkormányzat irányításával, bizony láttuk ennek előnyeit, és láttuk a hátrányait, és e tekintetben is a bizonytalanságokat, de még mielőtt elég idő telhetett volna el az ügy értékeléséhez, az 1998-ban hivatalba lépő kormány egy tollvonással eltörölte.
Kipróbáltuk az államigazgatási szervként működő egészségbiztosítást, és elindítottuk az irányított betegellátást is. Nem állítható, hogy az elmúlt időszakban született döntéseknek nincsenek hasznosítható tapasztalatai - bizony vannak -, de az igenis állítható, hogy az elmúlt 17 év alatt kipróbált megoldások nem hoztak tartós eredményeket. A mai egészségbiztosításunkkal, ugyanúgy, ahogy az egészségügyi szolgáltatásokkal, szinte senki nem elégedett, de hogy most változtatni készülünk, egyesek ennek a működésképtelenség határához érkezett rendszernek a védelmére keltek.
A nagyobbik ellenzéki párt - mondjuk úgy, hogy bátornak nagyon nem nevezhető - reformelképzeléseiben mindössze odáig jutott el, hogy az egészségbiztosítást parlamenti felügyelet alá kell helyezni, mondván, hogy a kormány rossz gazda. Azt is megtudhattuk a programból, hogy hatalomra kerülésük esetén legalább tíz évet tartanak szükségesnek érdemi változások eléréséhez. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt a megállapítást teszem, hogy lehet, hogy riválisainknak nincs elég bátorsága a valódi reformcélok vállalásához, vagy ha vannak ilyen elképzeléseik, azt nem osztják meg velünk.
Csak emlékeztetném képviselőtársaimat, hogy a polgári kormány 1998-2002 között igenis elképzelhetőnek tartotta a klasszikus több-biztosítós modell megvalósítását, és komoly intézkedéseket tett ennek megvalósítása érdekében. Lehet, hogy meggondolták magukat, lehet, hogy visszariadtak a társadalom egészét érintő reformok lehetséges következményeitől, illetve attól, hogy vállalják az átalakítás terhét, felelősségét, de mindazonáltal ilyen előzmények birtokában nem elég hiteles a mostani törvényjavaslattal szemben megfogalmazott kritika, amelynek nagy része inkább arról szól, hogy miként tántorítsa el az egyes szereplőket az átalakítás vállalásától és támogatásától.
Tisztelt Országgyűlés! Nyomatékosan szeretném leszögezni, hogy nem több-biztosítós rendszert akarunk létrehozni, ezt a megoldást korábban egyértelműen elvetettük.
(9.10)
Nem Hollandiát vagy Szlovákiát követjük vagy másoljuk, és nincs szó az üzleti biztosítók vagy a nyereségérdekelt biztosítók diktatúrájáról sem, hiába próbálják ezt riválisaink a szent inkvizíció buzgalmával sulykolni.
Az egységes egészségbiztosításon belül, ahogy hallottuk az expozéból is, az egészségbiztosítás működtetésének egy részét egy új szereplőre, az egymással szabályozott feltételek között versenyző egészségbiztosítási pénztárakra akarjuk bízni. Az állam nem vonul ki az egészségbiztosításból. Minden pénztárnak többségi tulajdonosa marad, és ez a tulajdon nem idegeníthető el, és a törvényjavaslatban szereplő tulajdoni arányok nem változtathatók meg. Az állam megalapítja a pénztárakat, majd ezt követően pályázatot ír ki a kisebbségi tulajdonrész, tehát 49 százalékos tulajdonrész megvásárlására. Szó sincs azonban arról, hogy valamiféle “fogd a pénzt és fuss” akciót hirdetnénk.
Arról azonban, tisztelt képviselőtársaim, őszintén kell beszélnünk, hogy ha a mindenki által ismert - és mondom ezt Mádi képviselő úrnak is, mindenki által ismert - hatékonysági tartalékot fel akarjuk tárni, a párhuzamos, feleslegesen ismételt vizsgálatok megszüntetésével, a bizonyítékokon alapuló orvoslás rendjének a kikényszerítésével, a költséghatékony gyógyszerrendeléssel, annak bizony van ára, költségben is meg osztalékban is. A kérdés csak az, hogy a megtakarítás, kiegészítve a befektetők friss tőkéjével, ami a színvonalasabb szolgáltatás forrása is, tehát ez hogyan aránylik a költségekhez. Ezt kell értékelni, és ez az állam felelőssége.
Tisztelt Országgyűlés! Mi stratégiai partnereket várunk, akiktől komoly anyagi befektetéseket igénylünk. Olyan partnerekre van szükségünk, akik a befektetéseik hosszú távú megtérülésére számítanak. Azt kell mondanom, tisztelt Országgyűlés, hogy egy magát demokratikusnak mondó párttól szokatlan az a politikai nyomásgyakorlás, amely részükről a lehetséges stratégiai partnerek felé irányul. Riválisaink nem túl felelős gondolkodására utal az a kijelentéssorozat is, amely arról szól, hogy kerül, amibe kerül, visszacsinálják, ha 2010-ben kormányra kerülnek.
Tisztelt Országgyűlés! A befektetéseken, vagyis az anyagi felelősségvállaláson túlmenően mi azt várjuk a stratégiai partnerektől, hogy az egészségbiztosítás szervezésében és működésében érvényesítsék azokat a hatékonyságot növelő tapasztalatokat, amelyeket az üzleti szférában már megszereztek. De azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a kisebbségi tulajdonosoknak tudomásul kell venniük az állami többséget, valamint azt, hogy csak az állami többséggel együtt működtethetik a pénztárakat, és az állam felelős közreműködésével gazdálkodhatnak az egészségbiztosítás rájuk bízott forrásaival.
Hölgyeim és Uraim! Az indokoltnál jóval több figyelmet kapott az eddigi viták során a megjelenő kisebbségi tulajdon, a társasági jog alkalmazása, és kevesebb szó esett arról, mit is várhat el a biztosított, a beteg ezektől a változásoktól, mi az, amiben másképp fog viselkedni várakozásaink szerint a pénztár a ma működő Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz, tehát az államigazgatási rendben működő egészségbiztosítási szervhez képest. Hadd szóljak most röviden erről.
Szeretném leszögezni azt, hogy a biztosítottak számára a pénztárak megjelenése semmilyen hátránnyal nem járhat, de előnnyel igen. Minden biztosítottnak tartoznia kell valamelyik pénztárhoz. Ha ezt a tartozást nem az ő szabad választása dönti el, akkor a lakóhely alapozza meg a pénztártagságot. Tehát igen, érvényesül a területi elv, de a pénztár szabad megválasztása nemcsak egyszeri alkalommal, az induláskor illeti meg a biztosítottakat, hanem minden évben dönthetnek erről. Úgy gondolom, hogy a biztosítottakban ez a tagság, ez a pénztártagság erősíteni fogja a biztosítotti tudatot, és minden biztosított joggal várhatja el pénztárától, hogy segíti az egészségügyi szolgáltatók közötti eligazodásban, a megfelelő minőségű egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzájutásban. Valódi partnere lesz abban, hogy megvédi biztosítotti érdekeit. A pénztártagok számíthatnak az eddigieknél hathatósabb támogatásra az egészség megőrzésében, a betegségek megelőzésében.
Összességében azt mondhatom, hogy a javasolt változtatások az eddigieknél több garanciát adnak mindenkinek. Kiszámíthatóbbá és ellenőrizhetőbbé teszik az egészségbiztosítás működését. Azt is joggal várhatják el a pénztáraktól a biztosítottak, hogy sérelmeiket, panaszaikat gyorsan és eredményesen kivizsgálják, orvosolják a pénztárak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió országaiban nincs két egyforma egészségbiztosítási rendszer. A működő modellek egyike sem minősíthető sem sikeresnek, sem sikertelennek. A törvényjavaslat több ismert modell elemeiből építkezik. Felesleges azon vitatkozni, hogy a megvalósítani javasolt változat sehol nem működik ebben a formában a világon. A magyar viszonyokhoz igazodó modell működőképessége ezen az alapon nem vitatható el. Vannak negatív tapasztalatok Európa-szerte, amelyeket mi is figyelembe vettünk. A visegrádi csoporthoz tartozó országok egészségbiztosítási rendszereinek átalakítása is figyelmeztet bennünket, hogy melyek azok a hibák, amelyeket feltétlenül el kell kerülnünk. Ugyanakkor tény, hogy az új cseh és lengyel kormány is többszereplős egészségbiztosítási modellt tervez, részben korábbi gyengeségeiből is okulva.
A magyar törvényjavaslat a ma működő Egészségbiztosítási Pénztár feladatait lényegében két részre osztja. Az egyikbe azok a feladatok tartoznak, amelyeket az OEP utódszervezete mint állami szervezet lát el. Ezek a feladatok nem oszthatók fel a pénztárak között. A törvényjavaslat pontosan felsorolja ezeknek a körét. Az OEP utódszervezete, amelyet akár hívhatnánk nemzeti egészségbiztosítási központnak is, lesz az Egészségbiztosítási Alap kezelője, és ez a szervezet fogja össze és tartja egyben az egészségbiztosítást.
A másik csoportba tartozó feladatokat decentralizáljuk a pénztárakhoz. Itt kiemelkedő jelentőséggel bír a biztosítottak részére történő szolgáltatásvásárlás, az ellátások megszervezése, az egészségügyi szolgáltatók finanszírozása. Ez a decentralizálás szükségessé teszi az egészségbiztosítási források eddigi elosztásának felülvizsgálatát, új elosztási módozatok bevezetését. Gazdag nemzetközi tapasztalat áll rendelkezésünkre az úgynevezett fejkvóta szerinti elosztás megvalósításában. Ez a rendszer az egyik legfőbb garanciája a kockázatszelekció elkerülésének. Azt azonban meg kell hogy jegyezzem, hogy a közpénzek pénztárak közötti elosztásának szabályait, a területi kiegyenlítés mechanizmusát külön törvényben kell meghozni, külön törvényt kell erről alkotni.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslattal kapcsolatban megfogalmazott kritikák jelentős része azt kifogásolja, hogy az ilyen horderejű változások bevezetését nem előzte meg egy minden részletre kiterjedő társadalmi vita. A személyes meggyőződésem, hogy az elmúlt hónapokban, sőt mondhatnám, években, aki akart, hozzászólhatott, hozzá is szólt az egészségbiztosítás átalakításával kapcsolatos elképzelésekhez. Kifejthette véleményét, eljuttathatta javaslatait a döntéshozókhoz. (Dr. Mikola István: Minek?) Lehetséges persze, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos kritikák nem minden alap nélküliek. Egy részük biztosan indokolatlan. De az is bizonyos, hogy a parttalan vita nem helyettesítheti a cselekvést.
(9.20)
Azt kell hogy mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyik oldalon igaza van Shakespeare-nek, aki Hamlettel kimondatja - idézem -: “az elszántság természetes szinét / A gondolat halványra betegíti;” s így “sok nagyszerű, / Fontos merény kifordul medriből / S elveszti ’tett’ nevét.” De igaz a régi orosz közmondás is, miszerint hétszer is mérj, mielőtt egyet vágsz. A két igaz állítás követelményrendszerét kell kiegyensúlyoznunk és elhelyeznünk a politikai és szakmapolitikai döntéshozatal menetrendjének a kialakításánál, megállapításánál.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt azonban az illúziók világába tartozónak ítélem, hogy egy évekig tartó vita Magyarországon a jelenlegi körülmények között kiérlelhet egy olyan megoldást, amelyet mindenki támogatna. Ezzel együtt, hölgyeim és uraim, a Magyar Szocialista Párt kész arra, hogy az átalakulásban kockázatot vélő, tiltakozó szakszervezeti konföderációkkal közvetlenül is egyeztessen.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja, noha támogatta a törvényjavaslat általános vitára bocsátását - ahogy ezt a bizottsági előadók is hangsúlyozták -, nem rejtette véka alá kritikai észrevételeit sem. Nem minden várakozásunkat elégíti ki a törvényjavaslat. Arról azonban nincsen szó, hogy a szocialisták módosító javaslatokkal, úgymond, szétbombáznák a benyújtott törvényjavaslatot. Ellenkezőleg: a kezdeményezéseink kizárólag arra irányulnak majd, hogy a törvényjavaslatot megfeleltessük közös értékeinknek, a koalíciós megállapodásoknak, valamint az alkotmányos követelményeknek, ezen belül az államot terhelő felelősségnek.
Módosításaink egy másik része kifejezetten a törvényjavaslatban leírt modell működőképességének, szakmai feltételrendszereinek az erősítésére, illetve az új szabályozásnak jogrendszerünkbe történő beágyazására irányul. Módosító javaslatokat kívánunk benyújtani az úgynevezett menedzsmentjogok kérdésköréhez, hogy az előbb említett követelmények szerinti, megfelelő egyensúlyt elérjük. Fontosnak tartjuk, hogy a törvény tartalmazza mindazokat a garanciákat, amelyek a fejkvóta szerinti forráselosztást megvalósíthatóvá teszik, illetve hogy ez az új elosztás belátható időn belül mérsékelni tudja a területi különbségeket. Pontosítani kívánjuk a finanszírozási szabályokat, továbbá javasolni fogjuk a törvényjavaslat kiegészítését az ellátásszervezés alapvető szabályaival is. Azt mondjuk tehát, tisztelt Országgyűlés, hogy az egészségbiztosítás átalakításának nincs alternatívája, de nem mellékes, hogy mindez hogyan és milyen feltételrendszerben zajlik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tárgyszerű, higgadt vitát kérek önöktől. Nyitottak vagyunk minden olyan javaslatra, amely a törvény jobbítására, az egyes előírások precízebb megfogalmazására irányul.
Végezetül szeretném önöknek felidézni, hogy a legidősebb generációk betegségük esetén még mindig az OTI-ba járnak, a kevésbé idősek pedig az SZTK-ba. Én őszintén remélem, hogy a mai aktív nemzedékeknek is megadatik egy mozaikszó, amelynek általános használata majd beépül a köztudatba, és jelzi mindannyiunk számára a most még vitatott megoldás társadalmi elfogadottságát.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
