DR. TITTMANN JÁNOS
DR. TITTMANN JÁNOS
DR. TITTMANN JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Szeretném részletesebben kifejteni a bizottsági többségi véleményt, és azt remélem ettől, hogy az is kiderül, hogy a bizottságban tett állásfoglalásunk és itt az általános vitában elhangzottak nem térnek el egymástól.
(13.30)
Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt mi nélkülözhetetlen és kihagyhatatlan lépésnek tekintjük az elodázhatatlan egészségügyi rendszerváltásban. Ennek a törvényjavaslatnak az értékelése során az vezérel bennünket, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe venni kénytelen embereket miként szolgálhatja legjobban baloldali értékrendünk, koalíciós megállapodásunk, és a törvényjavaslat szolgálja-e a tervezett egészségbiztosítási rendszer működőképességét, és megfelel-e a törvényalkotás szakmai követelményeinek.
Értékrendünk szerinti célunk az egységes, nemzeti kockázatközösségen nyugvó, az állam által garantált egészségbiztosítás megvalósítása több, magánkezdeményezést is tartalmazó pénztáron keresztül. Célunk az egészségügy mai működésében előforduló etikai, szakmai, gazdasági értékelés alapján torzulásnak minősíthető jelenségeket eredményező, megcsontosodott működési beidegződések és érdekeltségek felszámolása. Célunk az egészségmegőrzés, egészségfejlesztés, a gyógyítás és rehabilitáció terén észlelhető esélykülönbségek csökkentése. Koalíciós partnerünk liberális értékrendjének felel meg a verseny, a versenyt biztosító magánkezdeményezés, az állami monopólium felszámolása az egészségbiztosítás terén is.
A törvényjavaslat nem elméleti konstrukció, működőképességet kell biztosítania a törvényi szabályozásnak. Nincs olyan nemzetközi modell, amely változatás nélkül átvehető lenne. Minden jóléti társadalmat megvalósítani törekvő, szabályozott piacgazdaságnak megvannak a maga problémái, az egészségügyi szolgáltatások és finanszírozásuk terén. A mi feladatunk az, hogy a saját hazai viszonyaink között működni tudó egészségügyi és annak pénzügyi alapjait biztosító rendszert hozzunk létre. A működőképes rendszer kialakítása során a törvényi szabályozás célja a területi kiegyensúlyozottság, a betegségek súlyossága szerinti ellátásra képes szakmai hierarchiát tükröző progresszív intézményrendszer, az egészségügyi szolgáltatást igénybe venni kénytelen ember kiszolgáltatottságának csökkentése, az egészségügyi szolgáltatási rendszer hátterében a szakmailag, etikailag és gazdaságilag lehető legmagasabb színvonalú működés pénzügyi, szervezési feltételeit megteremtő egészségbiztosítási pénztárak létrehozása.
A törvényalkotás szakmai szabályaiból fakad, hogy az értékrendi, koalíciós és működőképességi elvárásoknak való megfelelés nem biztosítható egyetlen törvény keretei között. Az előttünk lévő törvényjavaslatnak egyrészt alkalmazkodnia kell érvényben lévő törvényekhez, másrészt azok megváltoztatását is kell kezdeményeznie. Számos részlet pedig végrehajtási rendeletekben kerül rögzítésre. Ebből eredően ez az egy törvényjavaslat nem adhat mindenre választ, jogrendünk egészében kell biztosítanunk az egészségügyi rendszerváltás törvényi alapjait. Reményeink szerint itt a vitában megfogalmazásra kerülő vélemények és módosító javaslatok ezt a célkitűzést szolgálni fogják.
Értékrendünk szerinti célunk az egységes, nemzeti kockázatközösségen nyugvó egészségbiztosítás megőrzése azzal, hogy egészségbiztosítási pénztárat az állam alapíthat. A megalapított pénztárban a tulajdonosi többségét megőrzi az állam, a biztosítási díjtételek és a biztosítási szolgáltatások állami ellenőrzés alatt maradnak. Értékrendünkből fakad, hogy egyetértünk az állami szerepvállalás, valamint a magán- és egyéb civil szervezeti feladatvállalás egymást kiegészítő rendszereinek fejlesztésével. Ezt elérhetjük azzal, hogy nemzetközi pályázat során kerül kiválasztásra az állam által alapított egészségbiztosítási pénztár kisebbségi tulajdonosa, az így kialakult vegyes tulajdonú pénztáraknak szorosan együtt kell működniük az egészségügyi ellátások felelősségét viselő önkormányzatokkal. Az önkormányzatok tulajdonában és működtetésében álló egészségügyi intézményeknek fel kell készülniük arra, hogy magántulajdonú civil szervezeti, alapítványi egészségügyi szolgáltatók mint versenytársak megjelenhetnek.
A fentiekből mindenki számára könnyen érthető, hogy az egészségügyi szolgáltatások és az egészségbiztosítás új szerkezeti felépítése és működése már nem képzelhető el napjaink ismert működési beidegződéseinek és érdekeltségeinek keretei között. Ezek szétfeszítése viszont számos érdeksérelemmel jár. De az ezekből fakadó konfliktusokat a magasabb színvonalú egészségügyi szolgáltatások és a biztosabb pénzügyi alapok megteremtése érdekében vállalnunk kell. Az egészségbiztosítási pénztárak alapítását és működését szabályozó törvényjavaslat legfontosabb célkitűzése az egészségmegőrzés, az egészségfejlesztés, a gyógyítás és rehabilitáció terén észlelhető esélykülönbségek csökkentése. Az esélykülönbségek csökkentése jelentheti egyrészt az egyes országrészek egészségügyi intézményi ellátottsága közötti különbségek felszámolását, másrészt jelentheti az egyes társadalmi csoportok egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésében mutatkozó különbségek felszámolását, de az egészségnyereség elérésében való esélykiegyenlítés nagyon fontos feltétele az egészségtudatosságban való kiegyenlítődés is.
Az egészségpénztárak mint a tudatos, előrelátó öngondoskodás intézményei arra késztetik az egyént, hogy ne csak passzív, kiszolgáltatott szenvedő alanyai legyenek az egészségügynek, legyenek aktívak, tájékozódjanak, válasszanak pénztárat, és válasszák az egészséget.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
