GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Némiképp tényleg más irányba indulva ebben a vitában nem is annyira azokra a kérdésekre szeretnék reagálni, amik itt korábban elhangzottak, és nem is annyira ebben a hangvételben, hanem inkább picikét a vitából kibeszélve azokhoz szeretnék szólni, akik nyomon követik ezt a vitát a televízió vagy a rádió nyilvánossága előtt. Hiszen itt egy nagyon komoly változásról van szó, azt hiszem, ezt valamennyien elismerjük, és akár támogatjuk, akár ellenezzük ezt a törvényjavaslatot, tény, hogy alapvető, radikális változásokat jelenthet, jelent ez a törvényjavaslat a magyar egészségügyi rendszerben és következményeképpen a magyar társadalomban is.
Érdemes arról beszélni tehát, hogy milyen kérdések merülnek föl ezzel kapcsolatban. A hétköznapi emberek számos kérdést megfogalmaznak, hiszen ismeretlen ennek a változásnak nagyon sok eleme. Sokan fölteszik azt a kérdést - és én ezekkel a nagyon egyszerű, nagyon hétköznapi kérdésekkel és a rájuk adandó nagyon egyszerű és hétköznapi válaszokkal szeretnék ebben a felszólalásban foglalkozni -, hogy nem lesz-e vajon túl bonyolult és nehezen átlátható ez a rendszer. Itt érdemes arra emlékeztetni mindenkit, hogy a hétköznapi életünkben számos olyan rendszert használunk felhasználóként, résztvevőként, kliensként, amely bonyolult, és amelynek a működését egészében nem látjuk át, mégis képesek vagyunk felhasználni, működtetni, használni a magunk szempontjából ezt a dolgot.
Annak idején az volt az egyik érv a magán-nyugdíjpénztári rendszer ellen, hogy nem fognak majd eligazodni benne az emberek, és nem tudják majd, hogy hogyan és mit csináljanak. Ehhez képest a rendszer népszerű, az emberek megértették. Ez is azt bizonyítja, hogy természetesen nem szabad lebecsülni a polgárt. Ebben a kérdésben igazuk van - ha mindenben biztosan nincs is, de azt gondolom, ebben igazuk van - a liberálisoknak, amikor azt mondják, hogy meg kell bízni az emberekben, a józan ítélőképességükben, a tájékozódóképességükben, és abban, hogy polgárként tájékozódnak, és szabadon döntenek.
De a magyar választási rendszer is nagyon bonyolult, mégis a választó tudja használni, megérti, hogy milyen döntések előtt van, hogyan kell működtetni a választási rendszert azon a bizonyos papíron, és nem biztos, hogy a választók 95 százaléka el tudná magyarázni, mondjuk, a kompenzációs listák működését. Valószínűleg nem tudják, hogy hogyan működik ez a rendszer, mégis működik, és a felhasználói tudják használni.
A bonyolultsághoz visszatérve még egy picit: azt nagyon fontos leszögezni, hogy a biztosítottnak ebben a rendszerben, amit ajánlunk, arról kell döntenie, hogy melyik biztosítót választja, és onnantól kezdve a biztosító törődik vele, és biztosít neki szolgáltatásokat. Így a beteg szempontjából értelemszerűen nem az a lényeges, hogy ez a rendszer jogilag, pénzügyileg milyen bonyolult, és milyen áttételekkel, hogyan működik, hanem az, hogy kiválaszt egy olyan szolgáltatót, aki számára ezt a szolgáltatást biztosítja, leveszi ezt a terhet a válláról. Itt felidézném még egyszer, hogy teljes mértékben egyetértek Nagy képviselő úrral, aki a vezérszónoklatában elmondta, hogy egy kiszolgáltatott ember áll szemben egy bonyolult, nehezen átlátható rendszerrel, amelyben számára nagyon nehéz eligazodni.
Az egészségügy egyik legfontosabb kérdése szerintünk az, hogy mitől lesz jobb az ellátás, hogy mitől szűnik meg a pazarlás, a kiszolgáltatottság és a… (Fütyül.) - itt azt a szót mondtam, elnök úr, amit nem lett volna szabad kimondanom, mert akkor megvonja tőlem a szót…
