LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Folytatnám az előbbi gondolatmeneteket. Ha ilyen elven gondolkozunk, mint ahogy az előterjesztő, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy hol találkozik mindez a népegészségügyi programmal és a prevencióval, hiszen az a tapasztalat, hogy ha az orvos nem gyógyít, hanem adminisztrál, akkor nem fog tudni a beteggel annyit foglalkozni, és nem fog tudni a prevencióval sem annyit foglalkozni. Az önkormányzatoknak, Fővárosi Önkormányzatnak valóban kötelező feladata a kórházak fenntartása. De mi lesz a kórházakkal abban az esetben, ha a kormány elvon tőlük 250 milliárd forintot, közben pedig az infláció fölötti mértékben növekszenek a közműdíjak? Mindannyian tudjuk, hogy a kórházaknak több száz millió forintos tartozásállományuk van, aminek jelentős része 3-5-6 hónapja ki nem fizetett közüzemi díj. Meg fog-e oldódni a több-biztosítós módszerrel ez a problémakör?
Az előbbi felszólalásban kiemelte az előadó a kiszolgáltatottság csökkentését. Ma ott tartunk, engedjék meg, hogy erre egy személyes példát elmondjak: a 18 éves gyermekem elcsúszott, és letört a térdében a porcból egy darab. Bevitték egy vidéki kórházba, ahol azt mondták, hogy gyorsan meg kell műteni, mielőtt ez betokozódik, de nincs steril műszer. Menjen haza, ne járjon iskolába, várja a telefont, hogy mikor lesz a kórházban steril műszer, amikor el tudják látni. Ha szerencséje van, még mielőtt betokozódik, ezen a héten meg fogják tudni műteni, ha nem, akkor komplikáltabb műtét, hosszabb iskolai hiányzás várható. Érettségi előtt minden gyereknek, gondolom, erre van szüksége. És ez ugyanígy vonatkozik több ezer honfitársunkra, aki ezért marad távol tovább a munkából, ezért kell neki hosszabb betegállományt fizetni, és ezért van jövedelemkiesése, és fizetheti még a kórházban az ápolási díjat is.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)
