TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor hozzáfogtunk a törvény részletes előkészítéséhez, mi, szocialisták levertünk néhány karót, hogy mi az, amitől nem kívánunk eltérni a törvény előkészítése és majdani elfogadása során. Az első ilyen úgy hangzott, hogy fenn kell tartani a szolidaritás elvét, a második úgy hangzott, hogy fenn kell tartani a nemzeti kockázatközösséget és a harmadik úgy hangzott, hogy a leendő rendszer nem tehet finanszírozási különbséget az ország különböző helyein élők között.
Nos, én tisztelettel szeretném önöknek jelezni, hogy a Szocialista Párt ezektől az alapelvektől nem tért el a tárgyalás során. A törvény szövegét olvasva mindenki láthatja, hogy az tartalmazza azt a fajta szolidaritás elvet, amelyet vállalnak egymással generációk, fiatalok az idősebbekért, vállalnak egészségesek a betegekért, vállalnak jól keresők, nagyobb jövedelműek a kevesebb vagy semmilyen jövedelemmel nem rendelkezőkért. A nemzeti kockázatközösség pedig számunkra azt jelenti, hogy azt a rendszert kívánjuk fenntartani, amelyben mindenki jövedelme szerint egy közös alapba fizet, nem biztosítóknak tehát, és ez finanszírozza magát a rendszert.
Azért szeretném nyomatékkal leszögezni ezt a néhány alapelvet, mert az alapelveken, mármint ezeken is folyik vita a jelenlegi ülésen, ami számomra egyébként csodálatos, hiszen a törvény szövegének elolvasásakor valószínű, hogy nem lehetnek kételyei azoknak, akik alaposan elolvasták ezt a törvényt.
A továbbiakban azt mondtuk, hogy mindenkinek lennie kell ellátásának, senki nem maradhat ki a rendszerből. Ezért tehát én a magam részéről ebben helyeslem Gusztos Péter képviselőtársam felszólalását, amelyben igyekezett, nem az itt ülő képviselőket megnyugtatni, hanem a bennünket még figyelemmel követőket megnyugtatni abban - bár szerintem kevesen vannak -, hogy mindenki ellátott lesz, senki nem maradhat ki a rendszerből. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Milyen szinten?)
Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék nagyon pontosan ragaszkodni a törvény szövegéhez, amikor terminológiákkal, meghatározásokkal élek. Azt mondom tehát, hogy egy biztosító és több pénztár. Pénztárakról fogok beszélni, nem pedig biztosítókról, hiszen ez nemcsak formai, hanem tartalmi különbséget is jelent a működésben. Tartalmi különbséget, mert bár vannak, akik szívesen beszélnek ilyen vagy olyan okok miatt biztosítókról, ami nincs benne a törvényben, magánbiztosítókról, ami szintén nincs benne a törvényben, legyünk teljesen őszinték, mégis azt döntöttük el előzetesen, hogy pénztárak létesítéséhez adjuk a mandátumunkat mi, a Szocialista Párt frakciója.
A különbséget egyébként azok, akik ismerik a biztosítók működését és az erre vonatkozó jogszabályokat, egyébként nagyon pontosan ismerhetik és tudják, ezek a pénztárak nem biztosítással fognak foglalkozni, alapvető feladatuk az lesz, hogy mindenki számára garantálják a szolgáltatások, az egészségügyi szolgáltatások megszervezését.
Én magam elvi közelítésként ezzel a néhány alaptétellel szerettem volna kezdeni, és a Szocialista Párt nem fog eltérni a törvény elfogadásáig sem ezektől az alapelvektől, és nem fogja ezeket feladni. Ha pedig pénztárakat hozunk létre, akkor azokat nemcsak elvek tekintetében kell tisztázni, hogy hogyan működnek, tisztázni kell bizony gazdasági működésük feltételeit is.
(12.50)
Mik ezek? Elsősorban a pénztárak működésének az anyagi biztonsága. Magyarul, hogy ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy nem tudják elvégezni a feladatukat, mert elfogy a pénzük. Szeretném jelezni azt is, hogy ez nem a 20 millió alapítói tőkével van kapcsolatban, ez azzal van kapcsolatban, hogy a törvény előírásokat tartalmaz arra, hogy a pénztárak kötelesek megképezni mindazokat a pénzügyi tartalékokat, amelyek reményeink szerint lehetetlenné teszik, reális közelítés szerint nehezítik, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, hogy nem tudják ellátni a szolgáltatókkal, egészségügyi szolgáltatókkal kötött szerződéseikben foglaltakat, magyarul: a betegek ellátását.
Második tétel, tisztelt képviselőtársaim: a Szocialista Párt jellegéből fakadóan azt mondja, hogy szabályozni kell mindenütt a magántőke jelenlétét, és ha ezt szabályozni kell, és megfelelő kontroll alatt kell tartani, ezt mondjuk mi, akkor nagy valószínűséggel társaim biztosan, a parlamentben itt lévők pedig valószínűleg egyet fognak érteni azzal, hogy maximálni kell a pénztárakból kivihető lehetséges profit arányát. Ezt a törvény tartalmazza. Hogy megfelelő-e ez a szabályozás vagy sem, jó-e az ott leírt profitplafon vagy nem, ezt tegyük vita tárgyává mindannyian közösen, az alapelvet azonban, hogy korlátlanul és az ellátottak, a betegek rovására nem lehet nyereséget kivinni ezekből a társaságokból, mi támogatjuk, és bizony komolyan meg fogjuk az előkészítés során vitatni magunkkal, hogy ez a plafon hol húzódjon.
Azt gondoljuk, hogy a működési költségeket szintén be kell határolni, nem lehet korlátlanul működési költségekre költeni. Ezt tartalmazza a törvény - helyes, ha ezt tartalmazza. Helyes, hiszen a pénztárakat nem arra kényszeríti, hogy a működési költségeiket növeljék. Hogy jó-e az a szám, ami ott szerepel határként? Tegyük itt vita tárgyává, beszéljük meg egymással! Legyen ez a vita valóságos tárgya, hogy ezt megfelelőnek tartjuk-e. Mi azt gondoljuk, ez bizony szintén megbeszélhető, bár az előkészítésben mi magunk már szigorítottunk ezen.
Mekkora lesz ezeknek a pénztáraknak a tőkéje? Azt mondták sokan a vitában, hogy miféle dolog az, hogy 20 millió forinttal hozunk létre zártkörű részvénytársaságokat, hiszen ez semmire nem elég. Mindazon képviselőtársaimnak azt javaslom, akik ezt szóvá teszik, hogy haladjanak egy kicsit tovább a törvény olvasásában, és jussanak el odáig, hogy a jelenlegi tervezetben 3 milliárd minimális tőke szerepel. Jó ez a szám? Tegyük vita tárgyává! Én egyébként egyetértek azzal az egyébként ellenzéki képviselőtársammal, aki azt mondja, hogy nem mindegy, hogy egy pénztár 500 ezer honfitársunkat látja el vagy 2 milliót. Mások természetesen a működés feltételei. Akkor próbáljuk meg a tőkeemeléssel létrejövő minimális tőkét is módosítani, ha ebben tudunk erről vitázni. És most engedjenek meg egy megjegyzést: ha nem töltjük fölösleges kanyarokkal és tárgyhoz nem tartozó ügyekkel az időnket.
Végül szeretnék kitérni a számunkra egyik legfontosabb ügyre: 49 százalékot kívánunk értékesíteni minden létrehozott pénztárból. Számunkra egyáltalán nem mellékes, hogy ennek mennyi lesz az ára. Nem mellékes, hogy mennyi lesz a bevétele. Természetesen azt gondoljuk, hogy ezeket sem érzelmekből, sem dühből, sem előfeltételezésekből nem lehet meghatározni vagy eredeztetni. Mondjuk, el kell egy kicsit kezdeni számolgatni: mit jelent ez az egészségbiztosítási működés, és mennyi a valóságos ár? És bizony azt gondoljuk, hogy ebben szintén lesznek javaslataink, ha önöknek is, beszéljük meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! A vita során elhangzott néhány olyan, egyébként a nyilvánosságban már általam hallott alaptétel, amelyet, megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy képviselőtársaim vagy mások hogyan olvasnak ki a törvény szövegéből, és hol szerepel. Ezek számomra bántóak, bár én érzem ebben egy kicsit a magunk felelősségét is; a magunk felelősségét, amikor nem mondjuk el mindig és naponta, hogy mi van a törvény szövegében.
A törvény szövegében nem az szerepel, hogy versengő biztosítókat hozunk létre, versengő magánbiztosítókat. Nem az szerepel, hogy a honfitársaink oda fogják befizetni az egyébként biztosítók által meghatározott pénzüket. Nem az szerepel, hogy ezek a biztosítók majd válogatnak a klienseik között. Nem az szerepel, hogy ezek a biztosítók igyekeznek majd lehetőség szerint másra, mondjuk, az államra hagyni a szegény, beteg és jövedelemmel nem rendelkezőket. Nem az szerepel, hogy átalakítjuk úgy a rendszert, ahogy azt képviselőtársaim és mások feltételezik. Én ragaszkodnék ahhoz, hogy olvassuk el a törvényt. Olvassuk el, nézzük végig, és vitázzunk mindazokon az ügyeken, amelyekből néhányat igyekeztem önöknek megemlíteni. A magam részéről ezt nagyon szívesen teszem.
Azzal szeretném a mondandómat bezárni, hogy a rendszert nem azok miatt az ügyek miatt alakítottuk át, amiről beszéltem. A gazdasági működés velejárója, miután részvénytársaságot hozunk létre pénztárként, de nem lényege ennek az átalakításnak. A lényege az, hogy az átalakított rendszerben legyen olyan szolgáltatásszervező, legyen olyan elem, legyen olyan szervezet, amely a betegeknek tesz jót, és ehhez szeretnénk ragaszkodni a következő időkben is.
Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
