DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP), a napirendi pont előadója: Ismét csak köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor előttünk fekszik egy, a nem túl régen elfogadott törvénymódosító javaslathoz hasonló javaslat - itt utalok a polgári törvénykönyv hasonló témában beterjesztett és elfogadott módosítására -, akkor ismételten három kérdést kell tisztáznunk, és három dolgot kell megválaszolnunk. Vagy fogalmazhatok úgy, hogy három oldalról kell megközelíteni a kérdést.
Először is talán a legfontosabb, hogy egy ilyen módosítás - értelemszerűen a gyűlöletbeszédről, a gyalázkodásról van szó - társadalmi szempontból szükséges-e, kell-e törvényt alkotni, kell-e büntetőjogi eszközökkel tiltani és szankcionálni az ilyen jellegű magatartásokat, a gyalázkodást.
A második kérdés, amit fel kell tennünk, hogy lehet-e egyáltalán ezt alkotmányos keretek között megtenni, hiszen az Alkotmánybíróságnak már három határozata rendelkezik az e témakörben megalkotott büntetőjogszabály-módosításokról.
A harmadik kérdés tulajdonképpen ezzel összefügg, nevezetesen, hogy a konkrét javaslat megfelelő-e, hatékony-e, és alkotmányos-e, vajon teljesíti-e az alkotmányban foglalt kritériumokat, illetve az Alkotmánybíróság előző három, illetve akár több határozatában foglalt kritériumokat, illetve azoknak megfelel-e.
Nézzük tehát az első pontot: társadalmi szempontból szükséges-e a gyalázkodás szankcionálása? Talán meglepő, de ezzel kezdem az előterjesztők nevében és képviseletében is, hogy a szólásszabadság az egyik legfontosabb alapjog, mi is így gondoljuk. Tehát csak olyan mértékben szabad azt korlátozni, amilyen mértékben egy másik alapjog érvényesülése érdekében azt feltétlenül szükséges.
Mi úgy gondoljuk, hogy az emberi méltósághoz fűződő jog érvényesülése érdekében szükséges korlátozni a szólásszabadsághoz fűződő jogot olyan módon, ahogy ezt az előttünk fekvő törvényjavaslat megteszi. Tudható az és természetes, hogy társadalmi változások során változik a büntető törvénykönyv más rendelkezése is, nemcsak ez. Változott, korábban szerepelt benne a deviza-bűncselekmény, most már nem szerepel; korábban büntetendő volt a házasságtörés, most már nem bűncselekmény; korábban nem volt bűncselekmény a számítástechnikai adatokkal való visszaélés, most viszont bűncselekmény lett. Tehát ahogy a társadalom változik, változik maga a büntető törvénykönyv is, hiszen más-más társadalmi igények merülnek fel.
(A jegyzői székben Béki Gabriellát Török Zsolt váltja fel.)
Természetes az, hogy egy diktatúrát közvetlenül követő időszakban a szólásszabadságnak nagyobb teret kell engedni, akár más alapjogok sérelmére is, a visszarendeződés megakadályozása érdekében. Ugyanakkor egy kialakult demokráciában, amilyen ma Magyarország az én meglátásom szerint, éppen annak van nagyobb társadalomra veszélyessége, ha ez a szólásszabadság olyan tág, hogy megengedi mások emberi méltóságának a megsértését.
Az Alkotmánybíróság kifejezetten úgy fogalmaz három határozatában is - a 4/1993-asban, a 15/1993-asban és a 14/2000-es határozatában -, hogy megengedhető a szólásszabadság erőteljesebb korlátozása bizonyos történelmi körülmények esetén. Úgy gondolom, nem vitás senki számára az, hogy a közösségeket ért gyalázkodó, emberi méltóságot súlyosan sértő megnyilvánulások száma nem csökkent, hanem az utóbbi időben szaporodott.
Volt egy olyan felvetés - egy jó szándékú felvetés természetesen és egy jó szándékú álláspont -, ami azt mondja, hogy a társadalom majd kiveti magából azokat az embereket, akik ilyen nézeteket hangoztatnak; hogy a közszereplőknek, a társadalom többségének az elhatárolódása majd visszaszorítja az ilyen jellegű cselekményeket. Sajnos azt kell látnunk, hogy hiába vannak a különböző emléknapok - gondolok itt, mondjuk, a holokauszt-emléknapra -, hiába vannak kiállítások időszakos és állandó jelleggel, mondjuk, a Terror Háza Múzeumában, hiába határolódnak el időről időre közéleti szereplők, a társadalom többsége, mégsem sikerül az ilyen jellegű tevékenységet, az ilyen jellegű megnyilvánulásokat visszaszorítani.
(A jegyzői székben Móring József Attilát dr. Hende Csaba váltja fel.)
Hadd kérdezzem azt meg, hogy ha egy ember megsértése vagy egy körülhatárolható csoport megsértése bűncselekmény, akkor bizonyíthatóan igen sok ember megsértése miért nem bűncselekmény. Mert én azt gondolom, hogy egy picit álszent megközelítés az, hogy nem lehet beazonosítani, hogy kikről van szó. Kérem szépen, ha valaki a romákat megsérti, azért nem hiszem, hogy bárkiben felmerülne az, hogy ne lenne egy roma sem. Ha valaki megsérti az örmény kisebbséget, nem hiszem, hogy valakiben felmerül, hogy ne lenne egy örmény ember sem.
(14.00)
Azt gondolom, ha és amennyiben a bíróság úgy látja majd, hogy nincs ilyen társadalmi csoport, egyetlenegy tagja sincs a megsértett “társadalmi csoportnak”, akkor megszünteti az eljárást. De köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. Ilyen csoportok és csoportok tagjai pedig léteznek, ezért álszent az a megközelítés, hogy ha nem lehet név szerint beazonosítani, akkor már a jog fel sem tud lépni a védelmükben. Ezek alapján az indokok alapján - tényleg vázlatosan elmondva -, úgy gondolom, nem kétséges a társadalmi igénye és szükségessége annak, hogy büntető tényállásban rögzítsük azt, hogy ezek a cselekmények bűncselekménynek minősülnek, és büntetést vonnak maguk után.
Kérdés az, hogy lehetséges-e, alkotmányos keretek között lehetséges-e ennek a jelenségnek a pönalizálása, büntethetősége. Talán ekörül van a legnagyobb vita. Az Alkotmánybíróság két határozatában kifejezetten kiemeli azt, hogy erre van lehetőség. Hadd idézzek szó szerint az Alkotmánybíróság határozataiból, azt is elárulom, hogy melyikből, a 30/1992. és a 12/1999. határozatból, az indokolás II/3-4. Pontja: “Az Alkotmánybíróság végül megállapította, hogy a határozata szerint a közösségek méltósága a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos korlátja lehet.” Nem zárja ki tehát a határozat azt, hogy erről a törvényhozó akár a gyűlöletre uszítás tényállásán túlmenő büntetőjogi védelemről is gondoskodjék. Szó szerint szerepel az Alkotmánybíróság határozatában az, hogy ez büntetőjogi eszközökkel szankcionálható, lehetséges alkotmányos úton ezt megtenni.
Az Alkotmánybíróság kimondja továbbá, az ő logikája alapján haladok, hogy a gyalázkodás sért egyes alkotmányos alapjogokat, úgymint - és itt sorolja - az emberi méltósághoz való jogot, a lelkiismereti és vallásszabadság elvét, a nemzeti, etnikai kisebbségekre vonatkozó elveket és alkotmányos alapjogokat. Ezen alapjogok védelme érdekében a társadalom egyes csoportjai ellen intézett verbális támadás tehát szankcionálható, ez a 30/1992. alkotmánybírósági határozat indokolásában a V/3. pont alatt szerepel. Az Alkotmánybíróság kiemelte mindhárom vonatkozó határozatában, hogy határozott különbséget kell tenni a gyűlöletbeszéd, gyalázkodás mint egy fogalom, illetve a közösség elleni izgatás törvényi tényállása és elkövetési magatartása között. Korábban a jogalkotó a közösség elleni izgatás törvényi tényállásának módosításával kívánta ugyanazt a célt elérni, amit mi most ezen előterjesztésben, egy teljesen más jogtechnikai megoldás alapján kívánunk megtenni.
Egyetértünk az Alkotmánybíróság azon álláspontjával - egyetértünk vagy nem, el kell fogadnunk, de egyébként még egyet is értünk vele -, hogy nem a közösség elleni izgatás törvényi tényállásának módosításával kell ezt a célt elérni, hogy a közösségeket megvédjük a gyalázkodó kijelentésekkel szemben, hanem egészen más fejezetében, a büntető törvénykönyv egészen más részében kell szabályozni ezt a bűncselekményt. Szakkifejezéssel élve, a két jogi tárgy között óriási a különbség; egészen mást véd a közösség elleni izgatás, és egészen mást véd a gyalázkodás ellen beterjesztett törvényi tényállás. A mi javaslatunk a közösség elleni izgatással szemben nem a köznyugalmat védi, nem a társadalmi rendet védi, hanem az emberek emberi méltóságát védi, ugyanúgy, és ezért ugyanott van a helye, mint a rágalmazás és a becsületsértés egyes emberek vonatkozásában. Ott sem a közrendet védjük, hanem az emberek, embercsoportok emberi méltóságát, az emberi méltósághoz és becsülethez fűződő jogát.
Ezért úgy gondoljuk, hogy nem a közösség elleni izgatást kell módosítani, hanem egy új paragrafus beiktatásával, egy új törvényi tényállás beiktatásával az emberi méltóságot sértő, a személy elleni bűncselekmények fejezetén belül kell szabályozni a gyalázkodást, a gyűlöletbeszédet. Az Alkotmánybíróságnak pont az volt az aggálya az eddigi próbálkozásokkal szemben, hogy nincs közvetlen alkotmányos jogtárgy-veszélyeztetés, tehát a közrendet az ilyen kijelentések közvetlenül nem veszélyeztetik, de az emberi méltóságot igen.
Ezért gondoljuk azt, hogy az Alkotmánybíróság eddigi határozataival pontosan összhangban áll ez a javaslat. Semmivel nem korlátozza jobban a szólásszabadságot a beterjesztett törvényjavaslat, mint amennyiben ezt a rágalmazás és a becsületsértés teszi, és senkinek nem jutott eszébe még az, hogy a rágalmazást vagy a becsületsértést alkotmányellenesnek kellene minősíteni. Azt gondolom, nagyon helyesen, itt sok ember megsértéséről van szó, ott egy ember megsértéséről van szó.
Az “ultima ratiós jelleg” szakkifejezéssel élve, azaz hogy csak akkor szabad bűncselekménnyé nyilvánítani valamit, ha már más eszköz nem áll rendelkezésre, csak a büntetőjog, nos, ennek a megítélése alapvetően a jogalkotó feladata, hatásköre és felelőssége. De azt hadd említsem meg, és megint visszautalok a rágalmazásra és becsületsértésre, ha ott úgy gondolja a jogalkotó, hogy szükséges a büntető tényállás, és az Alkotmánybíróság és senki más nem emel ez ellen kifogást, akkor úgy gondolom, hogy egyszerű logikai okfejtés, hogyha egy ember sérelmére ez indokolt, akkor sok ember sérelmére még annyira indokolt, sokkal inkább az.
Tehát nem alkotmányellenes az, hogy büntető törvénykönyvet módosítunk a probléma megoldása érdekében. Az Alkotmánybíróság többször kiemelte, hogy a szélsőséges politikai nézeteket nem a büntetőjog eszközeivel kell kordában tartani, ez paternalista felfogás, talán még szó szerint is így szerepel az alkotmánybírósági határozatban. Egyetértünk, maximálisan egyetértünk vele. Nem is a meghökkentő nézeteket kívánjuk kordában tartani ezzel a javaslattal, csupán azokat a kijelentéseket, amelyek emberi méltóságot sértenek. Lehet meghökkentő nézeteket kifejteni anélkül is, hogy belegázolnánk más emberek emberi méltóságába. Ugyanígy korlátja, és már sokadszor utalok rá, a rágalmazás és becsületsértés. Lehet meghökkentő nézeteket hangoztatni, furcsa politikai nézeteket és egyéb kijelentéseket tenni egészen addig, amíg valaki mást meg nem sértek vele. Mi tovább folytatjuk a gondolatmenetet, egészen addig, amíg másokat is meg nem sértek vele.
Ráadásul az előterjesztett javaslat kifejezetten kiemeli a büntetendő magatartások köréből azokat a kijelentéseket, amelyek a politikai párttal vagy politikai közszereplést is folytató társadalmi szervezettel kapcsolatban közszereplésükkel összefüggésben hangoznak el. Ugyanis az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy a közszereplő kritizálhatósága tágabb körű, mint a magánembereké. Így van, és mi itt is folytatjuk ugyanezt a következetes logikát. Amennyiben ez így van, akkor a közszereplést folytató társadalmi csoportok kritizálhatóságának köre, amibe egyes emberek nyilván szabad elhatározásuk alapján lépnek be, sokkal tágabb kell hogy legyen, mint mondjuk, annak a társadalmi csoportnak, ahová születés alapján kerül be valaki. Éppen ezért tehát ez büntethetőséget kizáró okot fog képezni.
Végül sok kritika hangzott el, hogy ez nem kisebbségvédelmi eszköz. Nos, a beterjesztett javaslat sem így értékeli. Úgy kezdődik, hogy aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzettel vagy a lakosság egyes csoportjaival szemben s a többi használja a kifejezést. Tehát a magyar nemzet megsértése vagy az örmény kisebbség megsértése ilyen szempontból egy kalap alá esik, mind a kettő büntetendő. Úgy gondolom tehát, hogy a javaslat mind társadalmilag szükségszerű, indokolt és szükséges, mind pedig az általam elmondottak alapján alkotmányos is. Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy azt fogadja el.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
