DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is, szeretném képviselőtársaimnak megköszönni a sokszor nagyon is őszinte véleményeket, amiket az általunk beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban kifejtettek és megfogalmaztak.
Én azzal kezdem, amivel Répássy képviselő úr, illetőleg Avarkeszi képviselő úr, azt gondolom, egy nekem sokkal jobban tetsző megközelítésében szintén befejezte a hozzászólását, hogy higgyék el, nem az vezetett minket a törvényjavaslat benyújtásakor, hogy ebből bármilyen rövid távú politikai hasznot húzzunk. A Magyar Szocialista Párt is évek óta küzd azért, hogy ez a javaslat végre törvényerőre tudjon emelkedni, és jómagamnak is az első ilyen olvasható megnyilvánulásom 2001-ben volt, amikor messze nem voltam még országgyűlési képviselő sem.
Úgy gondolom, ez önmagában megdönti azt az érvet, hogy bármiféle politikai népszerűséghajhászás vagy szavazatgyűjtés miatt kívánjuk ezt a társadalmi problémát megoldani. Ami miatt ilyen kitartóak vagyunk, az valóban az, hogy úgy gondoljuk, ez egy komoly társadalmi probléma. És itt Hankó Faragó képviselőtársam megnyilvánulására utalnék, hogy már eleget próbálkoztunk, többet nem kéne - de igen! Addig kell próbálkozni ennek a társadalmi problémának a megoldásával, amíg eredményre nem jutunk.
És lehetséges, hogy a beterjesztett javaslat valahol nem alkotmányos - akkor egy új javaslatot kell beterjeszteni. Ez van olyan súlyú társadalmi probléma, hogy a jogalkotónak kötelessége mindent elkövetni azért, hogy erre megoldást találjon. Nem kívánom elmondani és megismételni azokat az érveimet - tényleg 15 percen keresztül fejtegettem őket, de a felszólalásomból legalább 10 perc erről szólt -, hogy az alkotmánybírósági határozatok tükrében miért lehetséges ennek a problémának a büntetőjogi úton való megoldása.
Tényleg újra csak azt az egy mondatot idézem tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, ami két alkotmánybírósági határozat indokolásában is áll: “Nem zárja ki tehát - és ez az idézet - a határozat azt, hogy erről a törvényhozó akár a gyűlöletre uszítás tényállásán túlmenő büntetőjogi védelemmel is gondoskodjék.” Ez az egy mondat, tisztelt képviselőtársaim, azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem állja meg az az érvelés a helyét, hogy az Alkotmánybíróság kizárta volna bármelyik határozatában is azt, hogy büntetőjogi úton lehessen szabályozni ezt a kérdést.
Sokan utaltak arra konkrét idézetekkel, hogy az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy a gyűlöletre uszítás az a határ, amin belül a törvényalkotó alkotmányosan mozoghat, és az ennél kisebb súlyú sértések nem korlátozhatók alkotmányos keretek között. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek kiragadott mondatok és kiragadott idézetek, ugyanis az Alkotmánybíróság ezeket az idézeteket a konkrét törvényjavaslattal kapcsolatban fogalmazta meg, amely konkrét törvényjavaslat a gyűlöletre izgatás, tehát a közösség elleni izgatás törvényi tényállásának módosításával kívánta elérni a célt. És az Alkotmánybíróság ebben a körben mondja azt, hogy ezt a tényállást nem lehet úgy módosítani, hogy alkotmányos legyen.
Az Alkotmánybíróság tehát ebben az összefüggésben és ebben a kontextusban használja ezt, és pontosan ezért, az Alkotmánybíróságnak ezt az intelmét megfogadva nyújtottunk be egy olyan javaslatot, ami egész más fejezetben kívánja szabályozni ezt, utalva megint arra a lehetőségre, miszerint is az AB álláspontja szerint lehetséges a büntetőjogi szabályozás.
Az államtitkár úr utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság szólt arról, hogy az emberi méltóság védelmében kell vagy nem kell értelmezni és hogyan kell értelmezni a korábbi benyújtott törvényjavaslatot. Ezt annyiban hadd egészítsem ki, hogy még Mádl Ferenc köztársasági elnök úr kérte azt, hogy ilyen szempontból is vizsgálja meg az Alkotmánybíróság a benyújtott javaslatot, azonban az Alkotmánybíróság azt írja pontosan erre az államfői felvetésre, idézem: “A határozatban foglalt megállapításokra és az azokból következő döntésekre tekintettel az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a köztársasági elnök által felvetett egyéb tartalmi észrevételeket.” Magyarán szólva a köztársasági elnök úr veti föl azt, hogy így is meg kellene vizsgálni; az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy felesleges, mert más miatt már alkotmányellenesnek minősül, tehát ezt a szempontot nem veszi figyelembe. Tehát az alkotmánybírósági határozat indokolásában valóban megjelenik ez az érv: a köztársasági elnök úrtól felvetésként, és nem kap rá választ az Alkotmánybíróság határozata által.
Felmerült a vitában az, hogy enyhébb jogkorlátozásokat kellene végigpróbálni, hogy az enyhébb jogkorlátozások útján kellene ezt a kérdést megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Nem szükséges, sőt sok esetben kifejezetten káros az, hogyha bizonyos cselekményeket megpróbálunk a büntetőjognál enyhébb szabályok között vagy jogtechnikai megoldással kezelni, más jogterületen, ugyanis azzal magának annak a cselekménynek tulajdonképpen a társadalomra veszélyességét nem ismerjük el vagy értékeljük alá.
A jogalkotónak nem kell kipróbálnia azt - és Avarkeszi elnök úr ugyanazt a példát hozza, amit én magamtól is hoztam volna -, hogy az emberölést hatékonyan lehet-e szabályozni, mondjuk, a polgári jog szabályai vagy a szabálysértési jog keretei között. Ugyanígy nem kell kipróbálni azt, hogy a csalást, a lopást vagy a közösség elleni izgatást ott kell-e szabályozni. Azt mondja a törvényalkotó, hogy ennek olyan a társadalomra veszélyessége, hogy ezt a Btk.-ban kell szabályozni. Ez az ő döntése, a jogalkotó döntése.
Ilyenformán azt gondolom, hogy ez az érvrendszer szintén nem állja meg a helyét, illetve olyan módon igen, hogy nem zárja ki semmi azt, hogy akár más jogterületen is szabályozzuk ezt a kérdést. Erre a legjobb példa a néhány napja vagy hete elfogadott polgári törvénykönyv módosítása. A kettő szépen megfér egymás mellett, úgy gondolom, tehát a mi beterjesztett javaslatunk és a Ptk. módosítására irányuló javaslat.
Úgy gondolom, nem kell megvárni, hogy a Ptk.-ról mit mond az Alkotmánybíróság, mert a két törvényjavaslat merőben eltér egymástól. Attól, mert az egyik alkotmányos, a másik nem biztos, hogy az, és ez fordítva ugyanúgy igaz. Tehát azt gondolom, hogy nem sokat mondana az Alkotmánybíróság erre irányuló határozata.
Pár szót Strasbourg véleményéről. A sértő kifejezések megengedhetőek, Hankó Faragó képviselőtársam ezt mondta. Szóval, képviselőtársam, akkor be kell nyújtani egy olyan alkotmánybírósági beadványt, hogy helyezzük hatályon kívül a rágalmazást és a becsületsértést, ha a sértő kifejezések megengedettek, és sértik a szólásszabadság alkotmányos alapjogát.
(15.00)
De senkinek - ahogy hangoztattam már - ez nem jutott eszébe. Úgy gondolom, azért nem, mert a magyar büntetőjog és a magyar joggyakorlat, a magyar jogfejlődés elismeri azt, hogy bizonyos sértő megnyilvánulások a szólásszabadság korlátai lehetnek, korlátait képezhetik. Ugyanez így van meglátásom szerint a gyalázkodással, a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban is.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A testmozdulat, amire nagyon sokan kitértek: azt gondolom, hogy nem sérti a normavilágosság kereteit. A büntető törvénykönyv több olyan kifejezést is használ, ami mondjuk, egyetlenegy helyen jelenik meg csak a büntető törvénykönyvben, hadd utaljak itt például a tetten ért tolvaj kifejezésre. A tolvaj szó csak a rablás második fordulatában alkalmazandó, sehol másutt nem jelenik meg, és nagyon jól tudják értelmezni évtizedek óta a bíróságok azt, hogy mit kell a tolvaj, a tetten ért tolvaj kifejezés alatt érteni. Azt gondolom, hogy a magyar nyelv szabályai alapján egyértelműen lehet következtetni, egyértelműen meg lehet ítélni, hogy mi az a testmozdulat. Nem gondolom, hogy ez sérti a normavilágosság követelményét.
Talán egy, ami felvetésre kerülhet, hogy vajon milyen testmozdulatok vonhatók ebbe a körbe. Erre azt kell mondanom, hogy a sértő testmozdulatok, az emberi méltóságot sértő testmozdulatok, amiről ugyanúgy a bíróság feladata megítélni, hogy az sértőnek vagy nem sértőnek minősül, mint ahogy egy kijelentésről a bíróság feladata megítélni, hogy sértőnek vagy nem sértőnek minősül. Maga a kifejezés messze nem sérti a normavilágosságot, ennek tartalmát pedig ki kell töltenie a bíróságoknak.
Az Alkotmánybíróság többször utalt arra, hogy a jogalkotó helytelenül jár el akkor - és a határozataiból kiolvasható szó szerint -, ha taxatív felsorolásokat alkalmaz, ugyanis nem láthatja a jogalkotó előre a felmerült életszituációk széles tárházát, és kifejezetten jogbizonytalansághoz vezet az, ha időről időre, újra és újra módosítani kell a jogszabályokat, és a taxatív felsorolást ki kell egészíteni más elkövetési magatartásokkal. Ehelyett egy olyan tényállást kell megalkotni, ami kellőképpen absztrakt ahhoz, hogy a bíróságok értelmezni és alkalmazni tudják, és természetesen nem szabad sérteni a normavilágosság szabályát sem.
Úgy gondolom, hogy mindezeket figyelembe véve a testmozdulat kifejezés abszolút egyértelmű, értelmezhető, és nem minősül alkotmányellenesnek.
Répássy képviselő úr felvetésére, miszerint is ha valaki azt mondja - a (3) bekezdéssel kapcsolatban fogalmazta meg az aggályokat -, hogy alapvetően nem a politikusokra, hanem a valamilyen pártállással rendelkező magánemberekre vonatkozik, és pont náluk zárja ki a büntethetőséget: az a példa, amit elmondott, képviselő úr, az kifejezetten a rágalmazás, becsületsértés kategóriájába tartozik. Ugyanis ha egyvalakit megsértek azzal, hogy ő SZDSZ-es, fideszes, MDF-es, szocialista vagy KDNP-s, akkor az a rágalmazás, becsületsértés tényállásán belül kerül elbírálásra. A (3) bekezdés kifejezetten úgy szól, “nem büntethető, aki politikai párttal”, nem emberrel, párttal “vagy politikai közszereplést is folytató társadalmi szervezettel kapcsolatban, közszereplésükkel összefüggésben valósítja meg a bűncselekményt”. Magyarán szólva nem az egyes embereket sérti közvetlenül, hanem egy politikai pártot sért meg, és ezért gondoljuk úgy, és azért tartottuk szükségesnek ezt beiktatni, mert ’94-ben az Alkotmánybíróság hozott egy olyan határozatot, amely szerint a közszereplők szélesebb körben kritizálhatóak, és úgy gondoltuk, hogy ennek a kritériumnak meg kell felelnünk ebben a törvényjavaslatban is.
Összefoglalva tehát, és biztos, hogy nem tudok és nem tudtam minden felvetett érvre válaszolni, a meg nem válaszolt felvetésekkel kapcsolatban visszautalok az expozéban elmondott alkotmánybírósági jogértelmezésünkre, úgy gondoljuk, hogy ezek a kifogások nem állják meg a helyüket. Az a javaslat, amit beterjesztettünk, amit kifejezetten jó szándékkal beterjesztettünk, az a javaslat az alkotmányossági próbát ki fogja állni, amennyiben az Országgyűlés elfogadja azt.
Nagyon kérem képviselőtársaimat arra, hogy fontolják meg még egyszer, hogy ezt a jelentős társadalmi problémát most ezzel a javaslattal kezelni tudnánk, ha az Országgyűlés elfogadná, és meggyőződésem az, hogy az alkotmányossági próbát is kiállná. Ezért még egyszer nyomatékosan kérem képviselőtársaimat, hogy a végszavazáskor majd a javaslatra igennel voksoljanak.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
