DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előző vita nagy egyetértéssel folyt le, de az erre a törvényjavaslatra vonatkozó vita már biztosan nem ilyen lesz, mert - nem először mondom el az SZDSZ-frakció nevében - mi ezzel a törvényjavaslattal nem tudunk egyetérteni, és ezek szerint osztjuk a kormány álláspontját, amely szintén aggályosnak tartja a törvényjavaslat tartalmát.
Teljes mértékben megértem, hogy az MSZP képviselőcsoportja szeretne megoldást találni arra a létező problémára, amiről Bárándy Gergely beszélt, és amit mindannyian ismerünk; nem szeretném az időt húzni azzal, hogy ezt kifejtsem. Mindannyian tudjuk azt is, hogy az Alkotmánybíróság a rendszerváltás óta először 1992-ben, legutóbb pedig talán 2004 májusában több határozatban is kifejtette a véleményét a tekintetben, hogy ebben az ügyben milyen megoldásokat tart elfogadhatónak és milyeneket nem.
Hogy milyeneket nem, azt sajnos kénytelenek voltunk személyesen megtapasztalni, s ezt mondom úgy is, mint aki részben előterjesztője voltam annak az előző javaslatnak, amely az Alkotmánybíróság előtt elvérzett. Ez a 2003. december 8-án előterjesztett javaslat volt. Én akkor azért szavaztam igennel - egyébként a parlamentben 184 képviselő szavazott igennel és 180 nemmel, illetve tartózkodott, tehát az igenek és a nemleges szavazatok alig-alig tértek el egymástól, és a javaslat épp hogy többséget kapott, de a liberális frakció is nagyjából hasonlóan megosztott volt, mint ahogy a parlament is, tehát egy nagyon kis többséggel elfogadott törvényjavaslat volt -, akkor tehát abban a hiszemben voltunk, hogy mindent figyelembe véve megpróbálunk egy olyan megoldást találni, ami ezt az ügyet a büntetőjog keretei között lehetőség szerint képes lesz kezelni. Azt tapasztalhattuk, hogy az az alkotmánybírósági határozat, amely 2004. május 25-én került napvilágra, nagyon egyértelműen lezárt bizonyos lehetőségeket és csatornákat.
Már az 1992-ben hozott alkotmánybírósági határozat is igen-igen megfontolandó érveket és kijelentéseket tartalmaz. Ha szabad, én is idézek belőle, mert úgy gondolom, az a leghelyesebb, ha ilyenkor szó szerint idézünk egy-egy határozatból. Azt mondja az 1992. évi 30. számú határozatnak a V/4. pontja, hogy a köznyugalom elvont esetleges fenyegetettsége nem elégséges indok arra, hogy a véleménynyilvánításhoz való alapjogot, amely a demokratikus jogállam működéséhez nélkülözhetetlen, a büntető törvénykönyv 269. §-a szerint korlátozza. A közösségek méltóságának hatékony védelmére azonban más jogi eszköz, például a nem vagyoni kártérítés alkalmazási lehetőségeinek bővítése is alkalmas. Ezt egyértelműen megismétli a későbbiek során az Alkotmánybíróság. Tehát az a megoldás, amit a polgári törvénykönyv módosításával alig néhány nappal vagy néhány héttel ezelőtt megpróbáltunk megvalósítani, az a mi elképzelésünk szerint, ha tartalmát tekintve nem is minden elemében, de a lényegét tekintve támogatható volt, ennek megfelelően szavazott is a frakciónk a polgári törvénykönyv módosításáról.
Véleményem szerint az elfogadott javaslat bizonyos rendelkezései vetnek fel aggályokat, de hogy ezek az aggályok megalapozottak-e vagy sem, azt az Alkotmánybíróság minden bizonnyal hamarosan megint egyértelművé teszi, hiszen minden bizonnyal dönteni fog arról, hogy alkotmányosnak találja-e a javaslatot vagy sem. Szerintem legalább érdemes lett volna megvárni, hogy az Alkotmánybíróság erre a Ptk.-módosításra vonatkozóan döntést hozzon, mert sok-sok mindent el lehet mondani, például, hogy más jogág, hogy mennyiben más dologról van szó, a témakört tekintve azonban mégis lényeges összefüggések mutathatók ki. Mi is úgy gondoltuk annak idején, miután megismertük a 2004-ben megszületett alkotmánybírósági határozatot, hogy a polgári jog eszközeivel érdemes élni. Ezért akkor be is nyújtottunk egy törvényjavaslatot, amely több tekintetben rokonságot mutat a nemrégen elfogadott mostani törvényjavaslattal.
De hogy mennyire lényeges az, hogy alaposan tanulmányozzuk az Alkotmánybíróság határozatait, arra szeretnék még néhány példát fölhozni, és a 2004-ben megszületett alkotmánybírósági határozatból szeretnék néhány dolgot idézni. Nem mondom mindig pontosan a helyeket, mert nem kívánom az időt húzni, ezek könnyen visszakereshetők, de a mondatok, amelyeket idézek, szó szerintiek. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kifejezés szabadsága nem korlátozható olyan módon, hogy a jogi szabályozás leszállítsa a büntetendőség még alkotmányosnak tekintett küszöbét. A büntetőjognak nem feladata alkotmányos értékek átfogó védelme, csupán az, hogy ezen értékeket a különösen súlyos sérelmekkel szemben védje. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata alapján tehát az uszítás szintjét el nem érő gyalázkodó, becsmérlő típusú véleményközlés - minthogy az alkotmány 61. § (1) bekezdésének védelme alatt áll - nem büntethető. A megvetés kinyilvánítása önmagában nem jár erőszakcselekmény nyilvánvaló és közvetlen veszélyével, és sok esetben egyéni jogok sérelmével sem fenyeget.
Önmagában azonban az emberi méltósághoz való jog sérelme kitétel nem teszi elkerülhetetlenül szükségessé a speciális büntetőjogi tényállást. A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima ratio, és a büntetőjogi szankció feladata a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek.
Itt is megismétli az Alkotmánybíróság, hogy amikor már más jogágak szankciói nem segítenek, azaz világossá és nyilvánvalóvá teszi, felhívja a jogalkotó figyelmét arra, ahogy más jogágakban keresse a megoldást. Mi azt mondtuk, arról esetleg lehet szó, hogy alkotmányt módosítsunk, mert ha az alkotmány jelenleg hatályos szövegét vesszük alapul és a büntetőjog jelenleg hatályos szövegét, akkor a kettő összevetésével, a büntető törvénykönyv módosításával véleményünk szerint nem lehet jó megoldást találni. Tehát vagy alkotmánymódosítás és Btk.-módosítás, vagy pedig más jogágakban történő megoldás keresése. Ezt többször is elmondtuk.
Szeretném még néhány apró dologgal kiegészíteni a korábban elmondottakat. Véleményünk szerint a törvényjavaslat önmagában sem felel meg néhány alapvető követelménynek. Csak arra szeretnék utalni - nagyon röviden, mert az idő rendkívül gyorsan szalad -, hogy szerintünk például a (2) bekezdésre vonatkozóan alapvető normavilágossági követelménynek nem tesz eleget a javaslat, mert úgy fogalmaz, hogy az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki nagy nyilvánosság előtt olyan, különösen önkényuralmi rendszerre vagy eszmére emlékeztető vagy utaló testmozdulatot tesz, amely alkalmas s a többi... A testmozdulat önmagában véleményem szerint beláthatatlan jogalkalmazói következményekkel járna, amennyiben ez a Btk.-ban hatályosulna. Véleményem szerint ez nyomatékosítja azt az érvet, hogy ez nagy valószínűséggel nem állja meg a helyét.
Szeretnék utalni arra, az Emberi Jogok Európai Bírósága egyértelműen úgy rendelkezett több döntésében is, hogy a szabad beszéd azokat is megilleti, akik megbotránkoztató, felkavaró és sértő kifejezéseket használnak. Teljesen egyértelmű az Emberi Jogi Bíróság gyakorlata, hogy az ilyen típusú cselekmények is megengedettek, ez a szólás szabadságának szerves részét kell hogy képezze. Kimondottan ezeket a kifejezéseket - megbotránkoztató, felkavaró és sértő - használja több esetben is a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság.
Talán igaz lehet az, amit kicsit negatív megközelítésben Répássy Róbert kolléga úr az előző törvényjavaslat kapcsán említett, hogy nem biztos, hogy a kísérletező törvényhozás helyes, én mégis úgy gondolom, időnként próbát kell tenni arra, hogy a jogalkalmazás, a társadalom tűrőképessége, az alkotmányosság próbája egy-egy új megoldást vajon befogad-e, képes-e elfogadni a társadalom. Erre igenis szükség van. De azt hiszem, hogy ebben az esetben már túl vagyunk azon a ponton, amikor megpróbáltunk több megoldást is találni a büntető törvénykönyv keretei között, és ezek a megoldások rendre sikertelenségbe fulladtak, az Alkotmánybíróság ezeket rendre elutasította. Véleményem szerint ebből le kell vonni a következtetéseket, és más eszközöket érdemes alkalmazni. Ennek nagyjából megfelelhet a polgári törvénykönyv legutóbbi módosítása.
A törvényjavaslatot ezek alapján nem tudjuk támogatni, és a végszavazásnál is nemmel fogunk szavazni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az ellenzéki frakciók soraiban.)
