HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztő! Azt előzetesen meg kell állapítani, ez nem az első kísérlet arra, hogy ezt a kérdést jogi úton, a büntető törvénykönyv eszközeit, lehetőségeit igénybe véve rendezzük. Hát, ez idáig nem sikerült, mint ahogy itt elhangzott. Az Alkotmánybíróság legalább három esetben hozott olyan döntést, amely az akkori kísérleteket meghiúsította, és alkotmányellenesnek minősítette.
Ugyanilyen fontos megjegyezni, hogy ez a kérdés lassan kezd gumicsont jelleget ölteni, hiszen a politikai közbeszéd meglehetősen nagy részét képes lefedni akkor, amikor az ország előtt olyan megoldandó feladatok állnak, ha csak a GDP legutóbbi harmadik negyedévre vetített számait nézzük, amelyek elképesztően komoly dolgok. Tehát másról beszélünk, mint amiről kellene. Egyébként az SZDSZ ebben élen jár, hiszen a női kvóta, amit beerőltettek a parlament elé, és amit voltak képesek éjjel úgy megvitatni, hogy még a legelvetemültebb tévénéző se tudja követni, ez tipikus példája volt a politikai gumicsontok előrángatásának. Na, én ezt a mostani előterjesztést nem akarom a női kvótával egy síkra hozni, mert ez tényleg egy fontos kérdés, és természetesen ezt valahogy meg kell oldani. (Derültség. - Dr. Hankó Faragó Miklós: Ez így érdekes!) Természetesen valahogy meg kell oldani. De sajnos meg kell állapítani, hogy ez az előterjesztés sem olyan, hogy az alkotmányosság próbáját majdan kiállja. El kell ismerni, hogy az előterjesztők alaposan, nagy alapossággal - ez különösen az indokló részben érhető tetten - igyekeztek álláspontjuk helyességét igazolni. Ez valóban értékelendő. Az Alkotmánybíróság vonatkozó határozataira való hivatkozások és konkrét idézetek szerintünk tendenciózusak, leginkább a saját álláspontjukat alátámasztó mondatok és megállapítások szerepelnek benne.
Legelőször is idézzük az Alkotmánybíróságnak azt a meglehetősen markáns megállapítását, amely minden eddigi határozatában megjelent, a korábbi határozatoknak lényegében alapvetése volt. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata alapján az uszítás szintjét el nem érő gyalázkodó, becsmérlő típusú véleményközlés, minthogy az alkotmány 61. § (1) bekezdésének védelme alatt áll, nem büntethető. Ezzel az Alkotmánybíróság lényegében azt mondta ki, hogy a Btk.-ban jelenleg is szabályozott és büntetett közösség elleni izgatás tényállásában szereplő elem - gyűlöletre uszít - képezi a büntethetőségi szint minimumát. Minden olyan cselekmény, amely a veszélyességét tekintve ez alatt marad, nem büntethető. Az Alkotmánybíróság legutóbbi határozata azt is összefoglalta, hogy az úgynevezett becsmérlési tényállás, amely tényállási elemként az emberi méltóság sérelmét követeli meg, nem teszi elkerülhetetlenül szükségessé a speciális büntetőjogi tényállást.
Itt azt is meg kell jegyezni, hogy az előterjesztők az Alkotmánybíróság korábbi jogértelmezésének figyelembevételével helytelenül nevezik a büntetni rendelt cselekményt gyalázkodásnak. Az egy más jellegű magatartás; amit ők voltaképpen büntetni akarnak, az a becsmérlés fogalomkörébe tartozik.
Az Alkotmánybíróság a személyiségvédelem és a szólásszabadság alapjogának ütközése kapcsán pedig egyértelművé tette, hogy ilyen esetben a sértett, legyen a becsmérlés oka bármely csoporthoz tartozása vagy egyéb más lényegi tulajdonsága, személyes adottsága, a polgári jog és a büntetőjog már meglévő eszközeivel élhet, személyiségi jogi pert indíthat, illetve rágalmazás vagy becsületsértés miatt kezdeményezheti a büntetőeljárás megindítását. Az Alkotmánybíróság egyértelművé tette a korábbi hasonló törvényjavaslatok esetében, hogy a törvényhozó az emberi méltósághoz való jog és a köznyugalom védelme érdekében a becsmérlés büntetőjogi szankcionálásával a véleményszabadságot nem a lehető legkisebb mértékben korlátozó eszközt választotta. Nyilvánvaló, egyúttal elfogadható az előterjesztőnek az az érve, hogy amennyiben a sértett személye nem pontosan beazonosítható, elvont, akkor a jelenlegi joggyakorlat alapján nem biztosított a büntetőjogi felelősségre vonás lehetősége. Ezt az Alkotmánybíróság is elismerte.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság azt is aláhúzta, hogy a jogi eszköztár hiányossága önmagában nem érv valamely magatartás bűncselekménnyé nyilvánítása mellett, nem teszi sem szükségessé, sem arányossá az alkotmányos alapjog büntetőjogi korlátozását. Erre tekintettel, mint ahogy léteznek a szólásszabadságot szűkebb körben és kevésbé kíméletlenül korlátozó, mégis hatékony eszközök a személyiségvédelemre, közelebbről a becsmérlési tényállásban foglalt elkövetési magatartások elleni fellépésre, az Alkotmánybíróság a becsmérlés vagy a megalázás magatartások esetében az alkotmány 61. § (1) bekezdésében foglalt szabad véleménynyilvánításhoz való jog aránytalan korlátozásának tartja a büntetőjogi szankció kilátásba helyezését. Egészében nézve ezeket az alkotmánybírósági határozatokat, nem vitás, hogy a tárgybeli előterjesztés sem tudja alkotmányos keretek között tartani ezt a kérdést.
Ezen túlmenően pedig komoly fogalmi zavarok és abszurd jogi helyzetek jelennek meg benne. Így meglehetősen abszurd és jogilag nehezen kezelhető tényállási elem az, amelyik egy testmozdulatot próbál büntethetővé tenni. Az Alkotmánybíróság korábban ugyancsak megállapította, hogy a büntető törvénykönyvben messzemenően ügyelni kell olyan tényállási elemek használatára, amelyek megfelelnek a jogbiztonság elvének, azaz hangsúllyal tartják szem előtt a büntetőjog határozottságának, egyértelműségének követelményét, és ezért nem teremtenek alapot a véleménynyilvánításhoz való alkotmányos alapjog önkényes korlátozására.
A törvényjavaslat (3) bekezdése pedig ugyancsak ebben a hibában szenved. Itt még azt sem lehet pontosan látni, hogy az előterjesztők által meghatározott, büntethetőséget kizáró ok pontosan mire vonatkozik. Az a megfogalmazás pontatlansága miatt akár úgy is értelmezhető, hogy amennyiben politikai párttal vagy szervezettel hozható összefüggésbe a testmozdulat, például annak rendezvényén, úgy a cselekmény nem büntethető. Ez a tervezet sem veszi figyelembe kellő súllyal az Alkotmánybíróság e tárgyban született korábbi határozatait. Fogalmi szempontból pedig hiányzik belőle a világos, gyakorlatias és közérthető szóhasználat. Ennek folytán a javasolt szabályok alkalmazhatósága, egyúttal alkotmányossága, hasonlóan a jelenleg hatályos szöveghez, kétségeket ébreszt.
Erre tekintettel tehát, mivel a törvényjavaslat nem tud felmutatni alkotmányos megoldást ebben a fontos kérdésben, az MDF ezt nem tartja támogathatónak. Egyúttal javasoljuk, hogy a korábbi tapasztalatokból, akár a Ptk. legutóbbi módosításával kapcsolatos közelmúltbeli tapasztalatokból okulva az előterjesztők ezt ne próbálják meg áterőltetni az Országgyűlésen, tetézve ezzel az alkotmányt sértő jogszabályok számát.
Elismerve az előterjesztő szándékának megalapozottságát, azt kell megállapítani, hogy ez a benyújtott törvényjavaslat a vázolt vagy felvetett problémát az alkotmány keretein belül nem tudja megoldani, nem tudja kezelni, ezért a Magyar Demokrata Fórum nem tudja támogatni.
