JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A rasszista megnyilvánulások üldözése, és az azokkal szembeni fellépés az utóbbi időben egyre gyakrabban áll a politikai viták középpontjában. Tény, hogy a rasszista és idegengyűlölő cselekmények továbbra is problémákat jelentenek Magyarországon, de nem az ilyen jellegű cselekmények üldözése iránti elkötelezettség hiányából fakadnak ezek a problémák.
A kormány kiemelt céljai között szerepel a rasszizmus minden formájának az üldözése, és ennek érdekében az alkotmányos keretek között reményeink szerint megteszi a szükséges jogalkotási lépéseket is. A mostani vita tárgyát képező törvényjavaslat célja a rasszista megnyilvánulásokkal szembeni jogi fellépés erősítése azáltal, hogy a büntető törvénykönyvbe beiktatná a gyalázkodás büntetőjogi tényállását.
A rasszizmus és idegengyűlölet által motivált magatartások elleni büntetőjogi fellépést jelenleg a büntető törvénykönyvnek több rendelkezése is biztosítja. A Btk. a közrend elleni bűncselekmények között elhelyezett 269. §-a, vagyis a közösség elleni izgatás törvényi tényállása révén teremti meg a szóbűn bizonyos formái elleni büntetőjogi fellépést. A közösség elleni izgatás törvényi tényállásának Btk.-ba iktatása óta több kísérlet is történt a tényállás megváltoztatására, tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság és a jogalkalmazó szervek más-más módon értelmezték a törvényszöveget, ennek következtében a jogalkalmazás meglehetősen és jelentősen megnehezült.
Legutóbb a Btk. 269. §-ának módosítását célzó javaslatot az Országgyűlés 2003. december 8-án ugyan elfogadta, azonban a köztársasági elnök december végén alkotmányossági kontrollt kért, többek között azzal az indokkal, hogy a törvény az eddigieknél nagyobb mértékben korlátozná a véleménynyilvánítás szabadságát. Az Alkotmánybíróság a 18/2004. AB határozatban megállapította a törvényjavaslat alkotmányellenességét, s egyúttal, immár sokadszorra, kifejtette álláspontját a gyűlöletbeszéd büntetőjogi szankcionálásával kapcsolatban.
A törvényjavaslat alapvetően úgy kíván megfelelni az e témában született alkotmánybírósági határozatoknak, hogy az egyéni becsület védelméhez köti a büntetőjogi felelősséget, és nem a köznyugalom fenntartásához. Ezt mutatja az, hogy a tényállást nem a közrend elleni bűncselekmények, hanem a személy elleni bűncselekmények között tervezi elhelyezni. A törvényjavaslat indoklása szerint ugyanis a gyalázkodást nem elsősorban a köznyugalom megóvása miatt kell pönalizálni, hanem a meggyalázott csoportok tagjainak társadalmi megbecsüléséhez, a csoportok tagjainak emberi méltóságához fűződő társadalmi érdek miatt.
A választott jogi megoldás azonban az Alkotmánybíróság gyakorlatának ismeretében véleményem szerint az alkotmány 61. § (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítási szabadság sérelmét illetően nem kielégítő. Az Alkotmánybíróság ez esetben is azt vizsgálja ugyanis, hogy a törvény milyen alapvető jogot korlátoz - ez a korábbi szabályozásokkal megegyezően a véleménynyilvánítás szabadsága -, illetve milyen védendő alapvető jog érdekében - ez a korábbi szabályozásokkal részben megegyezően az emberi méltósághoz fűződő jog, részben azoknál szűkebb, ugyanis a tényállás a közrendet nem védi -, a korlátozásának tartalma megfelel-e a szükségesség és arányosság tesztjének.
Az Alkotmánybíróság korábban vizsgálta, hogy az emberi méltóság és az ebből fakadó személyiségi jogok, különösen a becsület védelme érdekében lehetséges-e véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása. Az Alkotmánybíróság a már hivatkozott határozatában a legutóbb e tárgyban elfogadott, de ki nem hirdetett becsmérlési tényállás kapcsán kifejtette, hogy a törvényi tényállás a Btk. közrend elleni bűncselekmények fejezetében a köznyugalom elleni bűncselekmények cím alatt kapott helyet, de a becsmérlés szövege alapján megállapítható, hogy az közvetlenül az alkotmány 54. § (1) bekezdésében garantált emberi méltóság alapjoga, illetve az abból fakadó személyiségi jogok, különösen a becsület védelmére irányul. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság mérlegelése során azt állapította meg, hogy önmagában az emberi méltósághoz való jog sérelme kitétel nem teszi elkerülhetetlenül szükségessé a speciális büntetőjogi tényállást.
A törvényjavaslat azzal indokolja a saját alkotmányosságát, hogy a rágalmazás és a becsületsértés a gyalázkodás tényállásával azonos célból, az emberi méltóság védelme érdekében, alkotmányos módon korlátozza a szabad véleménynyilvánítást. A becsületsértés és a rágalmazás tényállása azonban olyan, kizárólag magánindítványra büntetendő cselekményeket ölel fel, amelyeknek van konkrét sértettje. Ezzel szemben a törvényjavaslat gyalázkodás tényállása nem követel meg sértettet. A létező társadalmi csoportból következtet arra, ahogy azt Bárándy képviselő úr elmondta, hogy létezik a csoportnak legalább egy tagja, akinek az emberi méltóságát védeni kell a tényállással.
Alkotmányossági követelmény, hogy a cselekménynek konkrét személyek konkrét emberi méltóságát kell sértenie vagy közvetlenül veszélyeztetnie ahhoz, hogy a véleményszabadság korlátozása igazolható legyen.
A törvényjavaslat szerinti tényállás nem ad választ az Alkotmánybíróság azon megállapítására, idézem: “Léteznek a szólásszabadságot szűkebb körben és kevésbé kíméletlenül korlátozó, mégis hatékony eszközök a személyiségvédelemre, közelebbről a becsmérlési tényállásban foglalt elkövetési magatartások elleni fellépésre.” Ezen alkotmánybírósági álláspont szerint mindaddig, amíg az enyhébb jogkorlátozásokat, úgymint a polgári jogi és a szabálysértési szankciót egyáltalán nem alkalmazza a jogalkotó az alkotmányos cél, az emberi méltóság védelmének eléréséhez, a büntetőjogi szankció kilátásba helyezése nem az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszköz.
Végezetül meg kell említeni, hogy a rasszista megnyilvánulásokkal szembeni hatékony fellépést nemzetközi kötelezettségek is előírják számunkra. Ezzel összefüggésben ismételten utalnék az Alkotmánybíróságnak a már korábban említett határozatára, amely kimondta, hogy a Magyarország által vállalt nemzetközi szerződéses kötelezettségek nem jelentik azt, hogy a jogalkotó a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő alapjogot figyelmen kívül hagyhatná a szélsőséges megnyilvánulások elleni állami fellépés szabályozásakor.
A nemzetközi szerződésben foglalt kötelezettségek teljesítését célzó jogalkotás esetében is irányadó az alkotmány által fölállított jogvédelmi mérce, valamint a magyar Alkotmánybíróság által kialakított szükségességi-arányossági teszt, vagyis egy szükségesnek minősülő, szélsőséges megnyilvánulást tiltó szabálynak is meg kell felelnie az arányosság követelményének. A véleményszabadság kitüntetett szerepét hangsúlyozó alkotmánybírósági határozatok kiemelik: a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni, e jog ugyanis törvénnyel is csak kivételesen és szűk körben korlátozható egy másik alapjog vagy alkotmányos érték védelmében.
Az elmondottakra tekintettel megállapítható, hogy a törvényjavaslat szerinti tényállás összességében és részleteiben is az eddigi alkotmánybírósági gyakorlat szerint aggályokat vethet föl, ezért a kormány a törvényjavaslatot nem támogatja. Ugyanakkor személyes véleményem, hogy elfogadásával, amennyiben a parlament támogatja, minden bizonnyal az Alkotmánybíróság elé kerülve tovább gazdagítja a jogértelmezés és szabályozás tárházát a magyar büntetőjogban.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
