DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Ismét köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A büntetőjog fejlődése az Európai Unióban arrafelé mutat, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az alternatív szankciók alkalmazására, egyre tágabb teret engednek ennek, egyre erőteljesebben veszik figyelembe az Unióban - és szerencsére Magyarországon, a magyar büntetőjog fejlődése során is - a sértetti jogokat. Egyre inkább előtérbe kerülnek ezek, illetve egyre inkább az a tendencia, hogy próbálják meg az emberek a problémákat lehetőség szerint egymás közt megoldani, és amikor ez nem vezet sikerre, nem vezet eredményre, akkor forduljanak az állami szervekhez.
Természetesen ennek kapcsán lehetőséget kell biztosítani a legszélesebb körben arra, hogy az állampolgárok az államhoz fordulhassanak, ha nem tudják a vitás ügyeiket lerendezni. Ez nem csak a polgári jogban, a büntetőjogban is régóta így van, nem idegen a magyar büntetőjog fejlődésétől sem; hadd utaljak itt a magánindítványra, a magánvádra, ami szintén valami hasonlót céloz: ne feltétlenül és mindenképpen érvényesüljön az állami büntetőhatalom elve azokban az esetekben, amikor a sértett ezt kifejezetten nem kívánja.
(13.20)
A büntetőmediáció is hasonló, és ebbe a fejlődési rendbe illeszkedik. Ez egy új rendszer. Új rendszer nálunk, de Németországban már húsz éve alkalmazzák, és olyannyira sikeresnek találják, hogy egyre tágabb kört engednek a büntetőügyekben alkalmazható mediációnak. Ennek az anyagi jogi, büntetőjogi párja az úgynevezett tevékeny megbánás, ahol nemcsak a kisebb súlyú ügyekben, de az egészen komoly, kiemelkedő súlyú ügyekben is van helye a büntetőmediációnak.
Ha a sértett és az elkövető meg tudnak állapodni - ez a lényege a mediációnak -, akkor ezt az állam értékeli, nyilvánvalóan az elkövető javára. Magyarországon egyelőre kisebb súlyú ügyekben alkalmazható a mediáció, azonban az kijelenthető, hogy ez az intézmény, ez a jogintézmény bevált, és érdemes a továbbfejlesztésével foglalkozni. A továbbfejlesztését célozza az is, annak az eldöntése, hogy ki végezhet közvetítői, mediátori tevékenységet.
Két jól elhatárolható út van. A jogalkotó, illetve az előterjesztő egy évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy ezt állami monopóliummá kell tenni. Van egy másik iránya is ennek a fejlődésnek, és mi ezt láttuk helyesnek - és Hankó Faragó Miklós képviselőtársam volt az, aki az alapvető erre irányuló javaslatot benyújtotta -, hogy ne legyen ez állami monopólium. Ki kell nyitni a személyi kört, ki kell tágítani, első körben - legalábbis ez az én álláspontom, ezt kell mondani, első körben - az ügyvédekkel. Most próbaképpen az ügyvédekkel.
De úgy gondolom, ha ez beválik, és bebizonyosodik az, hogy nemcsak állami monopóliumként tud működni ez a közvetítői eljárás, vagy továbbmegyek, esetleg jobban tud működni akkor, ha ez nem állami monopólium, hanem ügyvédek is végzik, akkor úgy gondolom, hogy egyébként a nyugati példákhoz hasonlóan ki kell szélesíteni a mediátorok körét, és nyugodtan például szociológusokat, társadalomtudományokkal foglalkozó egyéb embereket második körben be lehet vonni ebbe a tevékenységbe mediátorként.
A módosító javaslat, a tavalyi módosító javaslat kinyitotta egyelőre elvi éllel, elvi okokból a mediátorok körét, azonban adós maradt természetesen azzal, hogy ezt milyen módon, milyen részletszabályokkal kell pontosítani. Nos, ez a törvény, ami előttünk fekszik, pontosan ezekről a részletszabályokról szól, pontosítja az egy évvel ezelőtti gyakorlatot. Hadd emeljem ki rögtön a javaslattal kapcsolatban, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a Magyar Ügyvédi Kamarával egyeztetve alakította ki az előttünk fekvő törvényjavaslatot.
A magyar bírák körében, ügyészek körében - ők azok, akik jogosultak közvetítői eljárásra utalni az ügyet - fölmerült az a kétely, hogy ha nem állami monopólium, hanem ez kinyílik, akkor a visszaélések lehetősége igencsak megnő, és ezért majd ők, ha ez errefelé alakul, mármint a jogfejlődés errefelé alakul, akkor nem fogják egyszerűen odautalni ezeket az ügyeket. Úgy gondolom, hogy már most, a tárgyalások során is ez az álláspont kicsit átalakult, megváltozott, és a bírák és ügyészek is másként gondolkodnak róla. Teszik ezt annál is inkább, hiszen ez a törvényjavaslat többek között arról szól, hogy milyen garanciális szabályok fogják azt biztosítani, hogy abban az esetben, ha ügyvéd mediál majd - és reményeim szerint később egyéb más emberek, a privát szférából magánemberek -, akkor milyen garanciális szabályokat kell ahhoz betartani, hogy a visszaélések lehetősége gyakorlatilag a nullával legyen egyenlő.
Hogy konkrétabban is beszéljek, például az Igazságügyi Hivatal szervezi továbbra is a tevékenységet, szerződött ügyvédek bevonásával. Tehát az a probléma, az a felvetés, hogy ügyvédek arra fognak szakosodni, hogy csalárd módon ráteszik a pecsétjüket megállapodásokra, amikor a sértett nem is egyezett bele valóban, és nem is egyezett ki ténylegesen a terhelttel, innentől kezdve azt gondolom, hogy ez téves feltételezés, hiszen az Igazságügyi Hivatal a saját kiválasztási szempontjain keresztül vélhetően véletlenszerűen fogja kijelölni azt az ügyvédet, aki eljárhat az ügyben. További garanciális szabályként emelném ki: nem járhat el az az ügyvéd, aki három éven belül eljárt a sértett vagy a terhelt bármilyen ügyében, vagy esetleg a sértett vagy terhelt bármilyen ügyében a közvetítői eljárás tartama alatt eljárt, tehát érvényes meghatalmazással rendelkezik. Nem készíthet a közvetítői eljárást lezáró okiraton kívül ebben az ügyben ügyvéd, a közvetítőként eljáró ügyvéd más okiratot.
A büntetőeljáráson kívül indított eljárás során egyik fél érdekében, képviseletében sem járhat el a közvetítő ügyvéd. Nem lehet védő a büntetőügyben, illetve jogi képviselő sem az az ügyvéd - nyilván itt a sértett jogi képviselőjére kell gondolni, a magánfél jogi képviselőjére -, aki közvetítőként járt el. Ez a Be.-be bekerülő szabály.
De hadd emeljem ki azt, hogy a készülő végrehajtási rendelet is szaporítja a garanciák számát, és nagyon helyesen, az eljáró ügyvédek számára meghatároz egy olyan képzési formát, egy olyan tanfolyamot meghatározott óraszámmal, amely elvégzése során az ügyvéd elsajátíthatja a mediációra, a közvetítői eljárásra vonatkozó speciális szabályokat, speciális ismereteket. Hiszen nyilván az ügyvéd tisztában van azzal, hogy hogyan kell okiratot készíteni, tisztában van azzal, hogyan kell egy tárgyalást lefolytatni, de adott esetben más, a mediáció szempontjából fontos ismeretekkel nem rendelkezik. Tehát az ügyvéd csak akkor köthet szerződést az Igazságügyi Hivatallal a mediációra, mediáció végzésére, mediátori tevékenységre, ha előtte ezt a tanfolyamot elvégezte. Ezt egyébként a törvényjavaslat indokolása nemzetközi példákra is hivatkozva részletezi a 9. §-hoz kapcsolódó indokolásnál, hogy miért van erre szükség.
Ahogy államtitkár úr is jelezte és mondta, a gyakorlatban felmerülő problémákból is megold néhányat. Hogy egyet kiemeljek, pontosítja az eljárás befejezésére vonatkozó rendelkezéseket. Fölmerült egyébként, amikor szakmai fórumokon szóba került a büntetőmediáció, hogy érdemes volna ennél komolyabb és a büntető törvénykönyvet érintő, a tevékeny megbánást érintő módosításokat is végrehajtani, de végül is szakmai körökben az az álláspont nyerte el a többséget, hogy érdemes még ezzel néhány évet várni, és egy átfogó módosítást akkor benyújtani az Országgyűlés elé, amikor ezek a problémák tényleg kiérlelődtek, egy csokorba lehet gyűjteni őket, és egyszerre lehet róla szavazni, illetve egyszerre lehet az Országgyűlésben a vitát lefolytatni.
Úgy gondolom, hogy ezt a készülő kódexben meg lehet tenni majd, tehát a készülő kódex már tartalmazhatja ezeket az új szabályokat, a módosított szabályokat, és ezzel együtt nyilvánvalóan a szükséges mértékben lehet majd módosítani ennél nagyobb terjedelemben a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységgel összefüggésben megalkotott, tehát az eljárásjogi szabályokat is. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy egy jó javaslatról van szó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és azt indítványozom, hogy az Országgyűlés fogadja majd el, szavazza majd meg.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
