DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Valóban olyan törvényjavaslatról van szó, amely egy korábbi döntésünknek megfelelően bevezeti az ügyvédek közreműködését a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenység során. Tehát ma nem az a döntésünk tárgya, hogy létrehozzuk-e a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységet, hanem pusztán arról döntünk - és ennek a garanciális szabályairól döntünk -, hogy hogyan tudnak ebben a közvetítői tevékenységben az ügyvédek részt venni.
Nos, tisztelt Ház, a törvényjavaslat kapcsán azért hadd osszam meg a gondolataimat egy kicsit tágabb értelemben a büntetőügyben alkalmazható közvetítői tevékenységgel összefüggésben. Végül is örülök annak, hogy a Ház elé került ez a javaslat, hiszen viszonylag rövid időtáv után van lehetőségünk arra, hogy újból végiggondoljuk, áttekintsük ezt a közvetítői tevékenységet.
Először is arra hívnám fel a képviselőtársaim figyelmét, hogy minél többször mondjuk azt, hogy mediálnak meg mediátor, annál jobban nem fogják érteni az emberek, hogy miről beszélünk. Nekem itt, ahogy önöket hallgattam, eszembe jutott A tanú című film, amelyben Pelikán Józsefnek valahol az utolsó képkockákon azt mondják, hogy “Pelikán, magát rehabilitálták”, és erre Pelikán azt mondja, hogy “kérem, akkor inkább akasszanak fel”.
(13.40)
Nos, ezért kérem, hogy ne mondják állandóan ezt a mediátori tevékenységet, mert ez nagyon szép szó, de attól tartok, hogy a jogkereső közönség, az átlagpolgárok és különösen azok, akik ilyen ügyekben részt vesznek, nem fogják érteni, hogy miről beszélünk. Tehát maradjunk annál, ahogyan a törvényjavaslat címe is büntetőközvetítői tevékenységről szól.
Miről is van szó? Arról van szó, hogy az állam a büntető monopóliumáról egy másik érdek javára lemond, részlegesen lemond, bizonyos ügyekben lemond az állami büntetőjog monopóliumáról. Mégpedig alapvetően a sértett érdekei miatt mond le erről a büntető monopóliumról, és ezt hatványozottan támogatjuk, hogy ez egy olyan megoldás, amelyben a sértett érdekei maximálisan előtérbe kerülnek.
Általánosságban nem értünk egyet a kormánynak a 2002 óta folytatott büntetőpolitikájára jellemző kísérletező szemlélettel és a különböző innovációs tevékenységgel, amelyet a büntetőpolitika és a büntetőjog terén véghezvisz, de azt gondolom, hogy a sértettek érdekében egy ilyen megoldásra, amilyen a közvetítői tevékenység, mindenképpen szükség van, és erre sor kerül.
Néhány év múlva azonban érdemes azon elgondolkodnunk, hogy ha már a törvényhozás úgy döntött, hogy az állam a büntető monopóliumáról bizonyos ügyekben lemond, akkor talán érdemes ezen az úton továbbmenni, és érdemes továbbfejleszteni.
Kérdéseket kívánok csak feltenni önöknek, és azt javaslom, hogy majd ennek a törvénynek a kapcsán és még más törvények kapcsán is gondolkodjunk el azon, hogy először is, amennyiben nem jön létre a vádemelés előtt a közvetítői tevékenység eredményeként a sértett és az elkövető megállapodása, vajon miért zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy a bírósági szakaszban létrejöhessen ez a megállapodás.
Szerintem a sértettek érdekeit még mindig ebben a szakaszban is szolgálhatja egy ilyen megállapodás. Nem lenne helyes azt úgy tennünk, mintha nem lenne életszerű az a helyzet, hogy adott esetben már a büntetőeljárás súlya alatt is egy sértett és egy elkövető között létrejöhet egy ilyen megállapodás, tehát érdemes ezt végiggondolnunk, így persze igaz, hogy ez az államnak kicsit több pénzébe kerül, hiszen el kell indítani a büntetőeljárást, de ha nem jön létre a közvetítői tevékenység révén a megállapodás, akkor is elindul a büntetőeljárás, tehát végül is ezzel már túl sok pénzt nem lehet megspórolni, viszont a sértett érdekeit szolgálja.
A másik felvetésem, hogy ha eljutunk ehhez, hogy a sértett és az elkövető között lehet megállapodás, akkor felteszem a kérdést, hogy miért nem lehet például az ügyész és az elkövető között megállapodás. Miért nem engedjük meg azt, amit főleg angolszász országokban ismernek? - ezt vádalkunak nevezik. Persze, nem az a vádalku, amit nálunk Magyarországon pongyola megfogalmazásban vagy újságírói szlengben annak neveznek. Ami nálunk van, az valójában nem vádalku, de annak a vádalkunak a bevezetése valóban elgondolkodtató, amely lehetővé teszi, hogy nemcsak a sértett, hanem az állami büntető monopólium érvényesítése érdekében fellépő ügyész és az elkövető között is lehet bizonyos megállapodás.
A dolognak az a logikája, hogy azért mond le az állam a büntető monopóliumáról, mert valamilyen fontosabb érdeket vagy egy legalább annyira fontos érdeket kíván érvényesíteni. És itt lehet például fontos érdek, hogy ha egy súlyosabb bűncselekményre vonatkozó vallomást tesz például az elkövető, egy súlyosabb bűncselekmény, például egy maffiaszerű bűncselekmény vagy például egy nagyobb büntetési tétellel sújtott bűncselekmény, nagyobb súlyú bűncselekmény esetén jogos lehet az, hogy egy kisebb bűncselekmény miatti büntetéstől, tehát a büntető monopóliumtól ilyen értelemben eltekintsenek. Előfordulhatnak olyan szituációk szerintem, ahol erre engedélyt kellene adni.
Lehetne még tovább is gondolkodni ezen az úton, tehát mint mondtam, nem az a célom, hogy a büntetőpolitikában vagy a büntetőjogban kísérletezzünk tovább, de az állam büntető monopóliuma mellett lehetnek olyan fontos érdekek, amelyek mentén igenis volna lehetőség arra, hogy ezt a bizonyos közvetítői tevékenységet vagy ezt a bizonyos megegyezést a büntetőjog szemléletében, a büntetőeljárások szemléletében is egyre többször alkalmazzuk.
Ahogyan önök ezt a mostani közvetítői tevékenységet kísérletnek, olyan döntésnek tekintik, amelynek a tapasztalataira érdemes visszatérni, én is úgy gondolom, hogy az általam felvetett jogi megoldásokat be lehet vezetni kísérletképpen, és utána ezeket a tapasztalatokat lehet később megvizsgálni. Természetesen, ha az Országgyűlés kívánja, akkor eltérhet ezektől a szabályoktól, vagy visszatérhet az állam büntető monopóliumához.
Csak hogy egy ügyet mondjak: néhány évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, még az Orbán-kormány időszakában vezettük be a hivatali vesztegetésnél, tehát a korrupciós bűncselekményeknél azt a szabályt, hogy az aktív és a passzív vesztegetők közül annak, aki a másikra nézve terhelő vallomást tesz, korlátlanul enyhíthető a büntetése. Tehát a vesztegetésben aki adja és aki kapja, az is bűncselekményt követ el, csak úgy lehet feltárni, ha valamelyikük megnyílik, és vallomást tesz. Ezért egy korlátlan enyhíthetőséget vezettünk be.
Nos, nem tudom, nem ismerek erre statisztikákat, de az a gyanúm, hogy gyakorlatilag egy kezemen tudnám megszámolni, hogy hány esetben került erre sor. Az a gyanúm, hogy ez a kísérlet nem valószínű, hogy bevált. Ettől függetlenül lehet még várni rá, hátha majd sikerül egy ilyen büntetőpolitikával szembeni engedménynek, hátha lesz valamilyen hatása, várhatunk még rá, de úgy gondolom, hogy ez is egy kísérlet volt, és ugyanígy a büntetőjogban ezt a fajta közvetítői tevékenységet - vagy amit én mondtam, egyfajta vádalku irányába való elmozdulást - be lehet vezetni. Ezeket fokozatosan be lehet vezetni először a kisebb súlyú ügyekben, aztán esetleg nagyobb súlyú ügyekben is, és utána néhány év múlva visszatérni ezek tapasztalataira.
Még egy mondat az ügyvédek szerepvállalásáról. Annak idején örültünk, hogy ez bekerült a törvénybe, és tulajdonképpen számunkra mindig az volt a kérdés, hogy miért nem végezhetik csak és kizárólag ügyvédek ezt a tevékenységet úgy, hogy valamilyen felügyelettel végzik ezt, tehát nyilvánvaló, hogy a pártfogó felügyelői szolgálat vagy az igazságügyi hivatal felügyelhetné ezt a tevékenységet anélkül is, hogy ők egyébként részt vennének ebben a tevékenységben. Most egy ilyen öszvér megoldás született, hiszen a pártfogó felügyelők is végezhetnek ilyen tevékenységet, és az ügyvédek is végeznek majd ilyen tevékenységet.
Nem látom be, hogy egy megfelelően kontrollált, a kizárási szabályokkal, garanciákkal körülbástyázott ügyvéd miért ne végezhetné el ezt a tevékenységet. Úgy látom, hogy ha beválik ez az ügyvédi részvétel, akkor ezt még akár általánossá is lehetne tenni, és a pártfogó felügyelőknek van elég dolguk, azoknak mással kéne foglalkozniuk, nem feltétlenül ezekben a büntetőügyekben a közvetítői tevékenységgel.
Nos, összefoglalva, tisztelt Ház, ezekkel a gondolatébresztő javaslatokkal együtt, de a konkrét törvényjavaslatot csak részben érintették az én gondolatébresztő javaslataim, mégis azt mondom, hogy most térjünk vissza az eredeti törvényjavaslatra, és az eredeti törvényjavaslatot támogatja a képviselőcsoportunk.
Köszönöm szépen. (Taps.)
