DR. HEINTZ TAMÁS
DR. HEINTZ TAMÁS
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tegnap arról kérdeztem a tisztelt egészségügyi miniszter asszonyt, hogy milyen az a vasmarok, amellyel az elmúlt másfél évben részint az ő, részint Molnár Lajos minisztersége alatt sikeresen padlóra küldték a magyar egészségügyet. Próbáltam tegnap ismételten elmondani, hogy nagy a baj, a korábban tagadott vizit- és kórházi napidíj, a megemelkedett gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-árak több tízmilliárdos gyógyszerkiadást és többletkiadást jelentettek ebben az évben is a betegeknek, és mindez szociális válságot okozott. Válaszában a miniszter asszony igyekezett megnyugtatni, és kérdésemre közölte, annak ellenére, hogy sikeres a gazdasági szférában is, nem tervezi, hogy a jövőben Kóka miniszter úr helyére ülne, marad még egy darabig az egészségügyi tárca élén. Arra a kérdésemre azonban, hogy miért igyekszik ő és egyre zsugorodó pártja vasmarokkal zsarolni koalíciós partnerét, az MSZP-t a nyereségérdekelt biztosítási rendszer, leánykori nevén az egészségpénztárak rendszerének bevezetése ürügyén, bizony tegnap sem válaszolt.
Biztató lehetne számomra több szocialista képviselőtársam egyértelmű testbeszéde, arckifejezése vagy folyosón elmormolt halk szitokszava, mellyel az elfogadtatni kívánt törvényjavaslatot jellemzik. De ezt én már nem veszem azért olyan komolyan. Egy éven keresztül mondták a magukét az úgynevezett egészségügyi reformtörvények bevezetésekor is, és mi lett a vége: megszavazták valamennyit.
Most meg itt vagyunk a bajban. Nem elég már a sajtóban is elhangzott százon felüli MSZP-s módosító indítvány ígérete, mellyel úgymond, átírnák az önök által beterjesztett törvényjavaslatot, nekem és választóimnak ez már nem elég. Az sem elég, hogy a televízió történetében talán először egyenes adásban nézhetjük végig az MSZP-frakció módosító indítványainak beadási-aláírási kísérletét. Nem elég.
(11.30)
Nekem ebben a vitában már csak egy feladatom van, mellyel egy kaposvári betegem bízott meg: tegyem fel önöknek a kérdéseit, mert én a válaszokat annak ellenére sem tudom, hogy az elmúlt másfél évben önök folyamatosan kioktattak minket. Válaszoljon talán ön, államtitkár úr, az egészségügyi kormányzat második embere!
Tehát a levél. “Szabó Árpád vagyok, kaposvári, 58 éves, magyar, nős, két gyermek apja. A rendszerváltás híve voltam mindig, s mikor Ungár Klára megjelent Kaposváron, rögtön mellé álltam, és rá adtam a voksomat.
Egy kicsit megingatott, amikor 1994-ben az abszolút többség mellé álltak, de ezt azért még nagy nehezen elfogadtam. Igazán 2002-ben mondtam búcsút az SZDSZ-nek és a politikának, amikor ismét koalícióra léptek az MSZP-vel, mint mondták, azért, hogy szalonképesebbé tegyék a pártot.
Nem bízok már semmilyen szabadságban és szabad madárban. Azt hittem, többé nem jönnek velem szembe az elvtársak, de az elmúlt év szabad demokrata igazságtevési kísérletei ismét felkeltették érdeklődésemet.
Még tetszettek is az alapelvek. Ne az a sok zsivány patikus szabja már meg a gyógyszerárakat! Miért ne vehetnék én lázcsillapítót a benzinkutaknál? És tényleg, a doktorok is húzzák már meg magukat, varrjanak cipzárt a zsebükre, abcúg, hálapénz!
Az idei tavasz azonban más virágokat hozott az ablakunk alá. Rokkantnyugdíjas vagyok, és nagyon zavar, hogy egy laborvizsgálat miatt háromszor fizetek 300 forintot. Lassan úgy, mint Ludas Matyi - de ebben a mesében engem vernek vissza háromszor. Az sem vigasztal, hogy most, így november végén már 26-szor voltam a háziorvosomnál, és elmehetek a jegyzőhöz vizitdíj-visszatérítésre. Pedig ha jól meggondoljuk, kapok most úgy hatszor 300, azaz 1800 forintot. Felemelő érzés lesz!
Hiába kérdezem azonban a háziorvosomat, nézem a tévét, olvasom az újságokat, senki nem ad választ arra, miért lesz nekem jobb 2009. január 1-jétől az egészségpénztáraknál, a magánbiztosítóknál. Ezt nem értem. Én az elmúlt 35 évben kiskereskedő voltam, meghoztam a friss árut, de bizony néhány forinttal drágábban adtam, mint azt vettem, mert ez volt az üzlet. Ezért voltak elégedettek a vásárlóim, mindaddig, amíg a multik el nem lepték a várost, és akkor én tönkrementem. De ez most lényegtelen.
A lényeg az, miért lesz nekem az jobb, hogy valaki helyettem elmegy a piacra a szolgáltatóhoz, és elhozza nekem a gyógyulást. Nyilván ez többe fog kerülni, de miért nem mondják ezt el? Vagy mondják azt, hogy ennyi pénzért, ha engem küldesz a piacra, bizony kevesebbet fogsz kapni, mert már bocs, hol az én hasznom akkor?
Nem tudom, miért éppen olyan átverésérzésem van, mint amikor 1994-ben a felvigyázó szerepét játszottuk abban a régi-régi kormányban. Abból sem jöttünk ki valami sikeresen. Most miért próbáljuk elhitetni, hogy a piac nagyszerű dolog, de bolond benne minden kereskedő, aki majd a jobb, a szebb árut csak úgy odaadja, és azt mondja majd Szent Ferenc-i mosollyal: szívesen adja és ingyen. Ilyen nincs, csak a mesében és a szentek legendáriumában.
Tehát nyilván többet fogunk fizetni ugyanazért a szolgáltatásért, vagy fonnyadtabb lesz az a paradicsom, bocsánat, az ellátás, de akinek nincsen pénze, érje be azzal. Nem is fonnyadt az a gyümölcs, csak túlérett! - hallom már az előre jól kitalált PR-os választ.
Megint átvernek, csak még nem jöttem rá, kinek lesz majd megint ez az érdeke. Szabó Árpád, Kaposvár, 2007. november 15.”
S engedjenek meg még egy mondatot Kaposvár és a térség országgyűlési képviselőjeként. Tényleg nem az a lényeg, hogy kinek az érdeke, hanem az a lényeg, hogy tudjuk, hogy tíz- és százezreknek az alapellátás, az egészségügyi ellátás ezen törvény bevezetése után garantáltan drágább lesz, vagy mindehhez több pénzért jutnak hozzá.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
