DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Nemzetközi példákról beszélt Horváth Zsolt képviselő úr előttem.
Hadd olvassam fel a WHO 52. ülésszakán elfogadott összefoglalót. “Egyetlen modellt sem lehetett ajánlani, amely valamennyi ország igényeit kielégítette volna. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a fő tanulság az volt, hogy a kormányoknak erős felügyeletet kell gyakorolniuk, vezető szerepet játszani az egészségügyi rendszerek társadalmi célkitűzéseinek világos megállapításában, meghatározni az állami és a magánszektor szerepeit, szabályozni és menedzselni a rendszereket, és felmérni teljesítményüket a jövőbeli döntéshozatal irányításához.”
Nem véletlenül olvastam fel az idézetet. Azt gondolom, hogy az Országgyűlés szinte valamennyi képviselőjének tele van az e-mailje egy olyan körlevéllel, amely egy WHO-állásfoglalásra hivatkozik. És tudják, mi az igazán szomorú? Egy olyan állásfoglalásra hivatkoznak ebben, amelyet a WHO sosem hozott meg. Hivatkoznak egy tárgyalási programra, egy abban lévő mondatra, és az igazán szomorú, ami egy civil szervezettől számomra különösen meglepő, hogy nem az egész mondatot idézik, csak azt a részét, amely a céljaik eléréséhez megfelelő.
Azt gondolom, ennyit a nemzetközi példákról. És fogadjuk el a WHO állásfoglalását közös alapként, amikor azt mondja, hogy egyetlen modellt sem lehetett ajánlani, amely valamennyi ország igényét kielégítette volna.
Képviselő urak és hölgyek, ezt azt jelenti, hogy Európa valamennyi országának saját magának kell megtalálni az útját és megoldását, hogy hogyan szervezze az egészségbiztosítási rendszerét. Remélem, hogy erről fog szólni ez a mai vita.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
