DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten közel nyolc óra hosszát vitatkoztunk erről a törvényjavaslatról, és remélem, a képviselők nagy többsége számára, de a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség számára teljesen egyértelművé és világossá vált, hogy ez a törvényjavaslat rossz, ezt vissza kell vonni.
Emlékezzünk vissza a legfontosabb érvekre! Bár tudom, hogy erkölcsi és morális kérdés, de mégsem elhanyagolható, hogy a kormánykoalíció többsége nem kért és ebből adódóan nem is kapott felhatalmazást a magyar társadalomtól egy ilyen mélyreható változás véghezviteléhez. Ezt meg kellett volna tenni, utólag is lehet egyébként pótolni, de ez utólag sem sikerült.
A második, amire egyértelmű bizonyítékok vannak: a nemzetközi példák azt bizonyítják, hogy a több üzleti biztosítós modellek drágábbak, és ugyanakkora forrásból alacsonyabb szintű ellátást biztosítanak.
Negatív tapasztalat: nem sikerült jó megoldást találni a nemzetközi példákban sem egyelőre arra a tényre, hogy a versenyérdekelt üzleti biztosítós modelleknél a nagyon beteg és a nagyon szegény emberek az ellátásból kiszorulnak, és a megfelelő szintű ellátást vagy nem, vagy csak rendkívüli nehézségek árán kapják meg. Világossá vált - Kincses Gyula államtitkár a bizottsági ülésen adott erre választ -, hogy a kezdeti egyszeri bevételt leszámítva az üzleti biztosítók nem hoznak többletforrást a rendszerbe, hanem a betegek irányításával, a rendszerben lévő megtakarítások növelésével fogják fedezni a saját többszörösére emelkedő működési költségüket, illetve azt az üzleti profitot, amit ha külföldiek, akkor természetesen ki is vihetnek az országból. Vagyis megdőlt az az állítás, hogy az üzleti biztosítók majd tőkét fognak hozni a magyar rendszerbe, megdőlt az az állítás, hogy az üzleti biztosítók miatt egy olcsóbban, jobban üzemelő rendszer lesz.
Nézzük meg, hogy egyébként ez mit jelent az emberek szempontjából! Ha az üzleti biztosítók betegutakat irányítanak, az lefordítva azt jelenti, hogy a legelső, a háziorvos választásán túl megszűnik a szabad orvosválasztás, megszűnik a szabad intézményválasztás, a betegek ezután biztosítót fognak választani, és a biztosítót körülbelül ugyanolyan alaposan, jól megítélve tudják megválasztani, ahogyan meg tudják választani, hogy kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást kinél kössenek. Megnézik a reklámokat, vagy elhiszik, ami ott van, vagy nem, és a végén, általában amikor baj van, mindig jön az apró betű.
Mit jelent egyébként ez az orvosoknak? Ha megtakarítást akarnak az üzleti biztosítók elérni, akkor ez azt jelenti, hogy nagy a veszélye annak, hogy az orvosok szakmai önállósága, terápiás szabadsága csorbulni fog. Nem azt az ellátást kell majd nyújtania, amelyet hite szerint a legjobbnak tart, megvan a veszélye ennek, hanem azt az ellátást kell nyújtani, amelyik gazdaságilag megengedhető, amelyik az üzleti biztosítók számára finanszírozható, úgy, hogy közben megmaradjon a működésre is a költség, és megmaradjon a profitra is.
Nemrégiben olvashattunk egy nemzetközi tanulmányt is, amelyik arra hívta fel a figyelmet, hogy a több-biztosítós üzleti modellek középtávon az államháztartásokra, a biztosítási rendszerekre kockázatot jelentenek. Ezt Hollandia bebizonyította egyébként, az Egyesült Államoknál is látjuk, és úgy tűnik, Szlovákiában is hasonló bontakozik ki. Tehát azt mondhatjuk, hogy ilyen értelemben középtávon kockázatot jelent magára a magyar költségvetésre is.
Nos, az a kérdés, hogy egy hét alatt történt-e bármilyen olyan változás, amelyik arra adna okot, hogy bizakodjunk abban, hogy ez az egyébként rossz törvényjavaslat lekerül a parlament napirendjéről. Ki kell jelentenem, hogy ilyen nem történt. Hallottunk arról, hogy sok módosító javaslattal megpróbálják a koalíciós pártok ezt a törvényjavaslatot szalonképessé, elfogadhatóbbá tenni. A nagy kérdés márpedig az, hogy miért teszik mindezt, miért nem térnek vissza az egyszerű és tiszta megoldáshoz. Ha egyszer beszaladtak egy zsákutcába, amelyiknek a vége nem jó, akkor nem foltozgatni kell, vissza kell menni az elejéhez, és újra elölről, teljesen más alapokon be kell nyújtani egy törvényjavaslatot.
Nézzük meg, hogy kinek jó, ha már ez a törvényjavaslat itt van! Azt látjuk, hogy nem jó a magyar embereknek, sőt most már halljuk is. Az emberek értik azt, ami történik velük, még akkor is értik, ha a parlamentben ülő képviselők hajlamosak arra, hogy elszakadjanak a való világtól, elszakadjanak a saját választóiktól. És ennek az elégedetlenségüknek hangot adnak, hangot adnak baloldali értelmiségiek, liberális értelmiségiek, szakszervezetek, civil szervezetek, olyan nemzetközi hírű, elismert, egészségüggyel foglalkozó tanárok, közgazdászok, akiket azért talán jobboldali elhajlással és a Fidesszel való mély szimpátiával vádolni nem lehet. De nem értenek a szóból, nem akarják, ennek ellenére erőltetik át a parlamenten.
Láttuk, hogy nem jó a magyar embereknek, láttuk, hogy nem jó az egészségügyi ellátást nyújtó szervezeteknek, középtávon nem jó a magyar költségvetésnek, és ha megengednek egy mai napi hírt, úgy tűnik, hogy nem jó a szocialistáknak se. Talán nem ez az egyetlen ok, de biztos, hogy ez is részt vesz abban, belejátszik abba, hogy 14 százalékon van már a népszerűségük. Ezzel, tisztelt képviselőtársaim, valamit kezdeni kell. Ez nem azt jelenti, hogy a Szocialista Pártban ne lenne meg a képesség, hogy egy tisztességes törvényt csináljon, ez azt jelenti, hogy az emberek elégedetlenek azzal, amit most csinálnak. Mondhatják, hogy egy fideszes ne mondjon ilyet, kérem szépen, de ettől még ez az igazság, ez ezt jelenti, és hasonló módon ezt jelenti a szabad demokratákra nézve is, hisz 1 százalék körül vannak, ami a mérési hibahatár. Nyilvánvaló, hogy a társadalom ítéletet mondott, és most már hangosan ki is fejezi azt, hogy nem kér ebből, nem kér abból, hogy az ő vagyonát, a társadalombiztosítás vagyonát, a munkával megtermelt és az államnak, a biztosítónak befizetett vagyonát magánkézbe adják, nem szeretnék.
Még egy utolsót engedjenek meg, képviselőtársaim. Mivel nagyon sok képviselőt személyesen is jól ismerek a parlamentben, mélyen meg vagyok róla győződve, hogy nem jó szívvel teszi azt, amit tesz. Visszatérünk a parlamenti demokrácia egy örök problémájához, hogy mit tegyen akkor a képviselő, amikor a saját politikai vezetőik, egy szűk politikai elit és mag megköveteli tőle az egységes szavazást. Ez egy nagyon nehéz erkölcsi dilemma, amikor a saját maga… (Keller László közbeszólása.) Képviselő úr, általánosságban beszélünk, az egész Magyar Országgyűlésről. Pillanatnyilag a szocialisták és a szabad demokraták akarnak egy olyan törvényt közösen, együtt meghozott szavazataikkal áterőltetni a Magyar Országgyűlésen, amely nem jó a magyar embereknek, sőt ki is fejezik azt, hogy ebből nem kérnek, és ehhez képest a parlament nem képes erre reagálni. Ez egy komoly dilemma.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök is meg mi is tudjuk, hogy lehetséges egységes társadalombiztosítással, egy biztosítóval… Keller képviselő úr, olvassa el a nemzetközi tanulmányokat, nem zsákutca az egybiztosítós modell, a több-biztosítós modelleknél a versengő, üzleti alapú biztosítók a zsákutcák. Tehát lehetséges egy ilyen rendszernek a működtetése, társadalmi szinten olcsóbb, jobb ellátást tud biztosítani. Az a nagy kérdés, hogy akarják-e megcsinálni vagy nem. Ha önök nem akarják megcsinálni, vagy aki nem akarja megcsinálni - azt gondolom, elérkezett az idő -, az álljon fel, és adja át a helyét azoknak, akik képesek és akarják is csinálni. Ha valaki nem képes megcsinálni, akkor az csak az alkalmatlanságát jelzi, de ez esetben erről, azt gondolom, nincsen szó. Hiszen meg vagyok róla győződve - ismerem azt a programot, amit a Szocialista Párt többször bemutatott -, az a program végrehajtható, és akár még tárgyalási alapot is képezhetne, mert megőrzi az egy biztosítót, megőrzi a nemzeti kockázatközösséget, és kizárja az üzleti befektetést a biztosításból. Ez három olyan sarkalatos pont, ami alapján akár még tárgyalni is lehetne - de úgy látom, hogy önök vagy nem akarják, vagy nincs rá lehetőségük. Ebben az esetben, mind a két esetben csak azt tudom mondani, hogy ha nem megy vagy nem akarják, akkor adják át a helyet azoknak, akik akarják és képesek megcsinálni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
