DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap este a kezembe került egy felhívás, amelyet az egyik budapesti iskola szüleihez intézett a tantestület, amely arról értesíti őket, hogy sztrájkra kerül sor 21-én, amelynek célja a kormány által előterjesztett egészségbiztosítási és nyugdíjreform visszavonása. És még egy idézet a szülőkhöz intézett megkeresésből: “Kérjük, hogy értse meg és támogassa akciónkat, hiszen mindez mindannyiunk érdekében történik.”
Azon túl, hogy úgy gondolom, ez az egy mondat már igazán nem kellett volna ide a pedagógusok részéről, mindenképpen arra hívja fel a figyelmet, és természetesen egyetértek én magam is azzal, hogy az emberekkel, az érdekképviseletekkel folyamatos párbeszédben kell megalkotni a törvényt. Az elmúlt 17 év arról szólt, hogy folyamatosan kerestük a megoldást, szakmai, civil szervezetek mondhatták el a véleményüket, kísérletet tettünk többször arra, hogy hogyan lehetne működőképessé tenni az egészségügyi rendszert. Úgy vélem, hogy nekünk magunknak, döntéshozóknak a figyelmét is felhívják azok a történések, amelyek ma, holnap, holnapután zajlanak majd az utcán, hogy számtalan tévhit, rémhír, legtöbbször információhiány befolyásolja a közvéleményt. És ebben nekünk valamennyiünknek felelősségünk van, a patkó bármelyik oldalán is üljünk, hiszen nap mint nap arról kellene beszélnünk, hogy mi van abban a 140 oldalas törvényjavaslatban, amelyet bárki elolvashat, és a felelősségünk az, hogy azt mondjuk el az embereknek, amit ez a törvényjavaslat szó szerint tartalmaz.
Mert mit is tartalmaz? Azt, hogy egy biztosítási alapon működő, korszerű egészségügyet kívánunk kialakítani annak érdekében, hogy jobb színvonalú szolgáltatást biztosítsunk a betegeknek, hogy csökkenjen a kiszolgáltatottságuk, erősödjenek a betegjogok, legyen egyértelmű és számon kérhető, hogy a biztosítási jogviszony keretén belül mire jogosultak a biztosítottak. Természetesen emellett az is fontos, hogy az átalakított egészségügy finanszírozása stabil és fenntartható legyen. Szűnjön meg az a helyzet, hogy a tb-járulékot saját hibájukból elbliccelők költik el a bevételt a tisztességesen fizetők rovására. Váljon világossá, hogy kik után fizet az állam, a nyugdíjasok, a gyermekek, a munkát keresők helyett, és kitől várjuk el a járulékfizetést.
Az elmúlt évben több törvényt alkottunk meg, ezzel elindítottunk egy változást, amely hozott ugyan eredményeket, de ezek csak akkor lesznek tartósak, ha a választott úton végigmegyünk, és az egészségügyi rendszer finanszírozását is átalakítjuk. Politika ide vagy oda, kedves képviselőtársaim, valljuk be őszintén, hogy több mint egy évtizede tudjuk, ismerjük azokat a problémákat, amelyekre tartós és jó megoldást csak a rendszer teljes megváltoztatása nyújthat. A jelenlegi kormánynak és kormánykoalíciónak a magyar gazdaság helyzete és a betegek megfelelő ellátásának biztosításában fennálló felelőssége egyértelműen megköveteli, hogy a szolidaritási alapon működő egészségbiztosítási rendszer fennmaradjon, és a pénztárak közti versenyre építve, fokozatosan javuló szolgáltatást biztosítson a magyar lakosság számára. Mindennek úgy kell megvalósulnia, hogy az egészségügyi intézményrendszer szolgáltatásaival megfelelően igazodjon a betegek által elvárt és a mai kor színvonalának eleget tevő megelőző és gyógyító tevékenységhez.
Hogy képes-e egyáltalán mindezt a törvény biztosítani? Azt gondolom, hogy igen, ha közös gondolkodással, kisebb-nagyobb korrekciókkal ahhoz járulunk hozzá, hogy az említett elvárásokat tudja teljesíteni és garantálni ez a törvényjavaslat. Minden félreértést elkerülve, még egyszer megismétlem, mi ragaszkodunk ahhoz, és a törvény garantálja is, hogy minden magyar állampolgárra kiterjedő kötelező egészségbiztosítás legyen, valósuljon meg a nemzeti kockázatközösség, a jövedelemarányos járulékfizetés, és a területi egyenlőtlenségek fokozatos kiegyenlítésére kell törekednünk. És hogy mindez vitában fog megszületni? Azt gondolom, teljesen természetes. Igen, mi magunk is vitatkozunk. Vitatkozunk arról, hogy milyen módosító javaslatokkal tudnánk az említetteket még inkább garantálni az állampolgárok számára.
Ezért én a törvényjavaslat egyik legfontosabb elemének tartom az ellenőrzést és annak az egész rendszeren átnyúló működését. Úgy érzem, hogy megfelelő garanciák vannak arra, hogy szigorú állami felügyelet valósul meg az egészségbiztosítási pénztárak felett, hogy a legfontosabb kérdésekben a kisebbségi és többségi tulajdonos együttes döntési joga valósul meg, az ellenőrzésben azonban itt is az állami dominancia érvényesül. Nagyon fontos az, hogy a pénztárak panaszkezelési gyakorlatát úgy szabályozza a törvény, hogy az a betegek számára egyértelműen előnyös. Nagyon fontos, hogy a szolgáltatók ellenőrzésére milyen jogosítványokat építettünk be a törvénybe. Azt gondolom, számomra ez is elfogadható és megnyugtató.
Hogy hátránnyal jár-e vagy járhat-e a pénztárak megjelenése, a verseny? Tisztelt hölgyeim és uraim, az élet minden területén a szabályozott verseny előnyökkel járhat. Rajtunk múlik, hogy akarjuk-e, hogy a verseny, amely folyik az állampolgárokért, a betegekért, és folyik a szolgáltatók között, megkapja-e azokat a feltételeket, hogy úgy működjön, hogy átlátható legyen. Ugyanakkor azt gondolom, hogy szabad kezet is kell adni a pénztáraknak ahhoz, hogy a zárt gazdálkodás elveivel garantálható legyen, hogy a megkapott fejkvótát ne használhassák fel az egészségügyi szolgáltatáson kívüli tevékenységre. A szolidaritás megerősítésénél egyértelműnek tartom azt, Hajdú-Bihar megyeiként is, hogy a fejkvóta alakulását nyomon követhesse a parlament, hogy fokozatosan, az egyenlőtlenségek kiegyenlítésére törekedve kaphassunk garanciát a törvényben a fejkvóta megállapítására.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen dologról mindenképpen szeretnék szólni. Abban van talán egyedül egyetértés köztünk, hogy mindenki azt mondja, sem a beteg, sem az orvos vagy az egészségügyben dolgozó nem elégedett a jelenlegi helyzettel, szóval egyik fél sem elégedett. Úgy vélem, hogy a jelenlegi rendszerben valóban nem biztosított az, hogy mind a két fél vagy az összes szereplő jól érezze magát az egészségügyben. Sokszor talán indokolatlanul is, a kelleténél többet bíráltuk az orvosokat, a kórházi dolgozókat, egyedi esetekből általánosítottunk. Azt szeretném, és itt hivatkozom a miniszter asszony expozéjára, hogy garantálja ez a törvény azt is, hogy a működés során a verseny az egészségügyben dolgozók számára is biztosítson teljesítményarányos, a minőséget preferáló, a beteg elégedettségét honoráló jövedelmet és megfelelő munkakörülményeket is.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében ezt az új tervezetet megfelelő keretnek tartom arra, hogy egy működőképes rendszert alakítsunk ki. De a folyamat egy összehangolt, következetes munkával valósítható meg, amelynek nyertesei véleményem szerint mi, magyar állampolgárok lehetünk.
Az előttem felszólaló képviselőtársamnak: szocialista és baloldali ember vagyok, azt gondolom, hogy ezek a szempontok, amelyekre hivatkoztam, összeegyeztethetők az én felfogásommal, és elfogadhatók számomra.
(11.10)
Az is megkülönböztet bennünket a felelősségvállalásban, hogy egy hosszú időszak után, amikor végiggondoltuk a teendőket, kötelességünk dönteni, mert úgy vélem, hogy ide is érvényes az, hogy a tett halála az okoskodás.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
