DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségbiztosítási törvényjavaslattal kapcsolatban mindenkinek megvannak, merthogy számosan is vannak azok a csomópontjai, amelyeket fontosnak, lényegesnek vagy éppen meghatározónak gondol az említett jogszabálytervezet e tekintetben. Én is három ilyen fő körülményt, illetve lényegi pontot szeretnék kiemelni, hogy mitől válik számomra elfogadhatóvá ez a törvényjavaslat.
Az első az, hogy foglalja magába azokat az elveket, amelyeket én az egészségbiztosítási rendszer egészének működése meghatározó szempontjainak tartok. A második az, hogy a javaslat egy olyan rendszert, egy olyan szisztémát hozzon létre, ami működőképes az átmeneti időszakban és természetesen a jövőre nézvést is. A harmadik pedig, hogy a szolgáltatási színvonal javulását eredményezze minél hamarabb, ha lehet, azonnal, hiszen ez is egy fő mozgatórugó, hogy miért kell ma hozzányúlni az egészségügyi rendszerhez, amivel nem vagyunk megelégedve, tehát nem volna szerencse, ha úgy maradna, ahogy most van.
Elvek: maradjon egységes a társadalombiztosítás rendszere, egy egységes, kötelező biztosító legyen. Egységes és kötelező járulékfizetés legyen. Egységes és kötelező biztosítási csomagok, szolgáltatások legyenek alanyi jogon és a biztosítási csomag keretében. A második része ennek, hogy szolidáris legyen a rendszer. Most épp nincs itt, de Tukacs képviselőtársam talán a múlt heti vitában elmondta, szolidaritás legyen a generációk között, a fiatalok és az idősek között, szolidaritás legyen az egészségállapot kapcsán a betegek és az egészségesek között, szolidaritás legyen az anyagi természetű kérdésekben, tehát a nagyobb és a szerényebb jövedelemmel vagy éppen jövedelem nélkül élők között, és szolidaritás legyen a hozzáférés tekintetében a ma jobban ellátott és a kevésbé jól ellátott területek, betegségek és egyéb ebbe a témakörbe tartozó kérdések tekintetében.
(11.20)
Ezzel elő is állítottuk - és ha viszontlátom a törvényjavaslatban, elfogadhatóvá teszi - azt a nemzeti kockázatközösséget, ami ráépül erre a, még egyszer mondom, kötelező és egységes biztosítási rendszerre.
A második kérdéskör a működőképesség, természetesen jelzős szerkezetben. Jobb működést várunk, várok, eredményesebb működést várok, és természetesen igazságosabb működést várok egy új rendszertől. Ez már a rendszer létrehozásakor meg kell hogy nyilvánuljon. Nem működhet majd egy olyan egészségbiztosítási rendszer, ahol nem lesznek jelentkezők, ahol nem akarják megpályázni a különféle területeket, ahol csak néhány területre koncentrálnak; és nem működő akkor sem a rendszer, ha nincs gazdája azoknak a területeknek - természetesen ez is egy kimenet -, amire nincs jelentkező. Ezért azt gondolom, hogy ezt később majd a garanciák között biztosítani kell; még erről is szólok.
A létesítés után természetesen megjelenik a tényleges működés. Azt gondolom - ahogy az előbb már hangsúlyoztam -, hogy nincs szó több-biztosítós rendszerről, én magam a törvényjavaslatot az irányított betegellátási rendszer egy továbbfejlesztett, javított és az egész országra kiterjesztett, tehát kötelező változatának tekintem. Itt szolgáltatásszervezők fognak dolgozni. Sok vita lehet arról, hogy ez jó vagy nem jó. De nemcsak a tényleges mostani vita és a hónapok vagy akár évek óta folytatott érvelések csaphatnak össze, és vonhatunk le belőle tanulságokat, hanem van ennek gyakorlati tapasztalata, hiszen évek, évtizedek óta működik Magyarországon ilyen modell a maga előnyeivel, hátrányaival, jó és rossz tapasztalataival, és ha ez a törvény biztosítja, garantálja, hogy megőrizzük az előnyöket és orvosoljuk a hátrányokat, akkor megint odaértünk, hogy elfogadhatóvá válik a jogszabály tervezete.
A működés során érdemben felvetődik a kötelességek és a jogok elosztása a szolgáltatásszervezőn belül. Azt gondolom, azzal, hogy a törvényjavaslat a stratégiai, a lényegi kérdésekben egy együttdöntési kötelezettséget ró a benne lévő tulajdonosokra a garantált mindenkori állami többség mellett, nagyjából kihúzzuk a dolog méregfogát. A többi kérdésben természetesen megmarad a többségi tulajdonos jogosultsága, az operatív, a napi irányítási feladatokban pedig nyilvánvalóan a kisebbségi tulajdonos vagy tulajdonosok rendelkeznek azzal a jogosultsággal, hogy hatékonyabban próbálják meg ellátni azt a feladatot, amit eddig talán nem mindig sikerült ilyen formában végezni.
A harmadik ilyen kérdéskör a garanciák és az ellenőrzés kérdése. Itt már csak néhányat említek meg. A garanciák tekintetében azt gondolom, hogy a törvény által határozatlan időre biztosított elővásárlási jogok - a törvényben ugyan vételi jog van, de én konkrétan szeretném javasolni, hogy ez visszavásárlási jog legyen - biztosítják a működőképesség folyamatos fenntartását, akkor is, ha mint minden ilyen vállalkozásnál, valamilyen nem várt, nem kalkulált esemény következik be.
De ilyen garancia a költségmentes átlépés lehetősége is. Aki a legolcsóbb, a leggyengébb szolgáltatást nyújtja, s ha csak a saját intézményében akarja nyújtani, az állampolgár, a biztosított választhat: ma itt volt tag, holnap ott lesz tag. Persze nem ilyen egyszerű, a törvényjavaslat egy évben kétszeri átlépést engedélyez, a szocialista javaslatok között van egy olyan, amely egyszerit, és vannak még kisegítő szabályok, hiszen költözéskor automatikusan lehet élni ezzel a lehetőséggel.
De a legfontosabb a garanciák között az ellenőrzés megteremtése, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet, a fogyasztóvédelem, a versenyfelügyelet, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete mindig rajta tarthatja a szemét, és észrevételezheti azokat a nemkívánatos folyamatokat vagy konkrét eseteket, amelyek a betegek hátrányául szolgálnak.
Visszatérve a színvonal-emelkedésre: zárásul azt tudom mondani, azt várom, hogy tisztázódjon a korábban folytatott vita, hogy üzlet-e az egészségügy. Húsz évvel ezelőtt volt egy hasonló vita, hogy üzlet-e a kultúra. Ez még máig se dőlt el, de azt senki nem vonja kétségbe, hogy a kultúrában van üzlet, jelen van az üzlet, és ma se vonja senki kétségbe, hogy az egészségügyben jelen van az üzlet, hiszen például a gyógyszereknél, a gyógyászati segédeszközöknél elég markánsan jelen van az üzleti szegmens, ezt nem lehet vitatni. De ezt a kérdést nem is kell eldönteni, mert akik ebben szeretnének részt venni, azok nyilván értékelik és megfizetik a beszállás, a csatlakozás költségét. Remélem, hogy ez egy olyan volumenű befizetés lesz az állami kasszába, ami azonnali, az egészségügyi szolgáltatás színvonalában történő emelkedést fog biztosítani, hiszen az állam ezt a pénzt visszafordítja - remélem, azonnal - ezekre a szolgáltatásokra, ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesztésére.
Még egyszer: ha a törvény elfogadásakor biztosítják, garantálják azokat a szempontokat, amiket felsoroltam, akkor ez a törvény szolgálni tudja azt, hogy csináljunk egy jobb egészségügyet a jelenlegi helyett.
Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)
