DR. NYUL ISTVÁN
DR. NYUL ISTVÁN
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Amikor egy ilyen nagy jelentőségű törvénymódosításról beszélünk, én úgy gondolom, hogy az egészségügyi ellátórendszer egyes területeiről is részletesebben kívánatos beszélni. Én magam a háziorvosi rendszerről kívánok néhány szót szólni.
Amikor a struktúraváltás során a fekvőbeteg-ellátásban csökkent az aktív ágyak száma, és nőtt a krónikus ágyszám, kitűzött cél volt, hogy egyre több legyen azon betegek száma, akik a járóbeteg-ellátásban, illetve a háziorvosi ellátásban kapják meg a végleges gyógyulást. Természetes, hogy ehhez a megfelelő feltételrendszert is biztosítani kell. Az Európai Unióban azonos beteglétszámot több háziorvos lát el, mint nálunk. Ebből adódik, hogy a nálunk oly gyakori, 2000 feletti kártyaszámmal rendelkező praxisok helyett egyre inkább az 1200-1500 fős praxisok lennének a kívánatosak.
Aggasztóan magas a háziorvosok átlagéletkora, és mintegy 160 praxis tartósan betöltetlen. Helyettesítéssel magas színvonalú ellátást nem lehet elvárni. Mi a megoldás? Az eddigi 80-100 rezidens orvos, aki háziorvos kíván lenni, kevés, ezért átjárhatóvá kell tenni a rendszert, hogy más szakvizsgával rendelkezők is beléphessenek ebbe a rendszerbe. Van jó példa erre is. A hátrányos helyzetű, tartósan betöltetlen praxisokban pedig a praxisalap és a kiemelt finanszírozás lehet a megoldás. Az alapellátás változatlanul önkormányzati feladat, és a fejlesztéshez jelenleg rendelkezésre álló forrás: a társadalmi megújulási operatív program és a társadalmi infrastrukturális operatív program ad lehetőséget.
A vizitdíj bevezetése óta csökkent az orvos-beteg találkozások száma, de a várakozási idő nem csökkent, mivel jelentős az adminisztrációs kötelezettség. Ma már minden rendelő számítógéppel rendelkezik, és használata rendkívül hasznos, de nem csökkent az ezzel együtt járó adminisztráció. Ma már látszik, hogy hol lehet ésszerűsíteni, módosítani és javítani ezen a munkán. Az is világos, hogy internet nélkül nehéz folyamatos kapcsolatot biztosítani a szakrendelővel, a kórházzal, a védőnővel, egészségpénztárral, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
A jól felszerelt, kulturált rendelő nem öncél, hanem a beteg emberért van. A jobb munkaszervezéshez szükséges mindenképpen az ápolónő mellett a számítógépet kezelő asszisztens biztosítása. A betegellátás maradjon az orvos dolga, és ne a számítógépet kezelje.
(9.50)
Ha emlékszünk rá, a praxisprivatizáció előtt bizony minden rendelőben két segéderő dolgozott, egy ápolónő és egy asszisztensnő, és ez jelen pillanatban is feltétlenül szükséges, hiszen az orvos dolga a beteg gyógyítása, a beteggel való foglalkozás.
Amikor a háziorvos kapuőr-szerepéről beszélünk, nem portásra és nem utalványozó postásra kell gondolni, hanem a páciens egészségének a gazdájára. A betegutat kijelöli, szakrendelőbe, kórházba küldi, gondozza, és részt vállal rehabilitációjában is. A gyógyszerfelírási szabályozók, mint az úgynevezett generikus program, valamint a gyógyszerek árának fix támogatása egyértelműen a jobb betegellátást szolgálja, és a nyugati gyakorlathoz hasonlóan nálunk is kívánatos ennek a rendszernek a kiterjesztése. Igenis kívánatos, hogy olcsóbb legyen a gyógyszer, hiszen nagyon sok olyan gyógyszer, ami Magyarországon kapható, drágább nálunk, mint a nyugati országokban, pont a generikus és a fix támogatásnak köszönhetően, tehát ezt az utat kell járnunk.
Úgy gondolom - és Spiák képviselőtársamnak mondanám -, hogy az egészségpénztár által kibocsátott vényíró program is ezt a célt szolgálja, azonos molekula mellett a lehető legjobb gyógyszert ki tudjuk választani, ami nem biztos, hogy a legdrágább. A betegnek lehetősége van arra, hogy ha ragaszkodik egy gyógyszerhez, akkor azt választhassa, de lehetőség van arra is, hogy ezt az orvos felírja a megfelelő szabályok mellett - ezt is tudjuk.
Az alapellátásban az orvosnak, az ápolónőnek és a védőnőnek ezenfelül nagyon fontos feladata a népegészségügyi szűréseken való tevőleges részvétel. Nagyon fontos a mozgósítás, de az aktív vizsgálat, a leletezés is a munkájuk szerves része. 2006-ban Magyarországon tizenkét kistérségben volt szűrővizsgálat, ami a szív- és érrendszeri betegségekre, az emlő- és méhnyakrákszűrésre, valamint a vastagbélrák-daganatokra terjedt ki. A feldolgozás napjainkban zajlik. El kell mondani, azt mindenképpen szomorúan kell tapasztalni, hogy az egészségtudatos magatartásunkkal baj van, hiszen ezeken az ingyenesen nyújtott szűrési vizsgálatokon a lakosság viszonylag alacsony számban vesz részt. Örömmel mondhatom, hogy ez év szeptemberében a Pécsi Orvostudományi Egyetemen egy 2,2 milliárdos szűrő mobilgépkocsi állt munkába, ma már rendszeresen dolgozik, jó eredményeik vannak. Ennek a feldolgozása, értékelése még nyilvánvalóan folyik. Többre van szükség; Magyarországon ma egyedül itt működik ilyen.
Jövő évtől az egészségpénztár a praxishoz tartozó páciensekről rendszeres állapotfelmérő vizsgálatot kér, külön finanszírozást biztosítva erre, ami egyfajta teljesítménydíjazás lenne.
A gyermekellátásban a szűrővizsgálatok rendszerszerűen történnek, és örömteli, hogy jövő évtől az eddigi négy anyagcsere-szűrővizsgálat helyett huszonkét ilyen vizsgálat történik meg az újszülötteknél. A háziorvosok nagy többsége már a kívánatos és hatékonyabb központi ügyeletben látja el munkáját, az utóbbi évben mintegy 10 százalékkal nőtt a központi ügyeletek száma, és a lakosság 70 százaléka részesül ilyen magas színvonalú ellátásban.
Tisztelt Képviselőtársak! Az átálláskor az embereket megilleti a szabad pénztárválasztás joga; megválaszthatja háziorvosát. Az új rendszerben a járadék mértékét a pénztárak nem növelhetik, nem változtathatják, és az úgynevezett biztosítási csomag sem változhat. Fennmarad a nemzeti kockázatközösség. A beteg mehet, ha úgy kívánja, a megszokott háziorvosához, szakrendelőjébe és kórházába, de az új rendszerben az elvárható, hogy az eddiginél jobb ellátás várja őt, és ezt a pluszt a rendszerbe belépő új pénztárak biztosítsák. Az egészségpénztárnak is érdeke a helyi egészségfejlesztési színterekkel való együttműködés erősítése. A preventív szűrési tevékenység érdeke betegnek, orvosnak és egészségpénztárnak egyaránt. Szeretném szó szerint felolvasni az 56. § (1) bekezdését: “Az egészségbiztosítási törvény, a meghatározott egészségügyi ellátás keretében a pénztártag a kezelőorvos által megelőző, gyógyító, illetve rehabilitációs céllal rendelt, az adott ellátásra a külön jogszabályban meghatározott finanszírozási eljárási rend, valamint a vizsgálati terápiás eljárási rend szerinti szolgáltatásokra jogosult.”
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
