DR. SPIÁK IBOLYA
DR. SPIÁK IBOLYA
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar egészségügy ez idáig a szűkös erőforrások ellenére is jól teljesített. A betegek gyógyulása nem az egyágyas szobán, az A vagy a B menü közötti választás lehetőségén, hanem az ellátók szakképzettségén és hivatástudatán múlik, a magyar szakemberek pedig nincsenek ennek híján. A hazai betegellátás gondjai pedig nem abból fakadtak, hogy egyetlen biztosító létezik, hanem abból, hogy rendszeresen alulfinanszírozott volt.
Az előttünk álló nyereségérdekelt biztosítókról szóló törvényjavaslat pedig csak a keretekbe enged betekintést. Tudom, hogy ezt képviselőtársaim előttem már sokszor elmondták, de úgy gondolom, nem elég ezt megismételni. Nem ismerhetjük meg a kapcsolódó jogszabályokat, rendeleteket, a díjtételbizottság működési szabályait, amelyek pedig a biztosítók lényegi működését fogják meghatározni. Az azonban egyértelműen látszik, hogy az egészségbiztosításban szerepet kap a nyereségérdekeltség. Ezentúl a biztosítók megjelenésével az állampolgárok egészségügyi befizetéseiből az ezen való spórolással a magánbefektetők vagyona gyarapszik majd, a külföldi tőke pedig még ki is viszi az országból a nyereséget.
A magánbiztosítók az MSZP-SZDSZ-koalíciónak köszönhetik létüket, és azt, hogy a jövőben hazánkban a magyar polgárok járulékaiból nyereséget termelhetnek. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges a járulékok szinten tartása, az ellátások szinten tartása és a működési költségek növekedése egyidejűleg. A működési költségek növekedéséből származó hátrányt önmagában a verseny hogyan fogja ellensúlyozni? Verseny csak ott van, ahol versenyzők is vannak. A szolgáltatók mint versenyzők adottak már napjainkban is, legalábbis a tvk bevezetése előtt már versenyeztek is a betegekért. Azonban az ágyszám és a teljesítménykorlátozás a szolgáltatók közötti versenyt is lehetetlenné teszi. A jobb ellátáshoz pedig nem a biztosítókat, hanem a szolgáltatókat szabad versenyeztetni, ehhez azonban a válságot okozó alacsony költségvetést a működés valós költségeire kell lecserélni, azaz konszolidálni kellene.
A törvénytervezet azt állítja, hogy az új biztosítási rendszer nem jár majd járulékemeléssel. Ez az állítás azonban maximum pillanatnyi szándékot jelez, hiszen a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, az üzleti biztosítók magas működési és adminisztratív költsége, plusz még a nyeresége erre hosszú távú garanciát semmiképpen sem jelenthet. A biztosítók bevételeinek, profitcéljainak elérése érdekében meg kell haladni a kiadásaikat, ez evidencia. A költségek csökkentésének egyik lehetséges eszköze, amivel a biztosítók élni is fognak, és erre garanciát is kaptak: kiadásaik féken tartása érdekében szűkítik a hozzáférés lehetőségét.
A beteg szempontjából az egyik legrosszabb az a helyzet, hogy ahelyett, hogy hozzálátnának a gyógyításához, várólistára kerül. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben együtt kell élnie kezeletlen betegségével, és nem tudhatja, hogy a várakozás nem okoz-e rosszabbodást az állapotában. Ha fizet, egy magánintézményben gyógyulhat, ha nincs pénze, várhat a sorára, és abban reménykedhet, hogy kihalnak előle. Kisebb kockázatközösségek esetén a pénztáraknak hogyan érné meg rövid távon a szűrővizsgálatokat finanszírozni? Hiszen ennek kapcsán újabb betegségekre és betegekre lehet számítani, ezek gyógyítása pedig csak növeli a költségeket és a várólistákat.
A törvény megengedi az egészségpénztáraknak, hogy az egészségügyi szolgáltatókban tulajdont szerezzenek. Ez azt jelenti, hogy a biztosító felvásárolhatja a szolgáltatás egy egész szegmensét, lehet saját háziorvosa, szakrendelője, kórháza, így képes elkerülni az esetleges túlszámlázásból adódó veszteségeit, megspórolhatja az ellenőrzéssel járó költségeket, ekkor lesznek csak igazán nyereségesek. A nyereségkivétel helye bárhol lehet, ha a saját biztosító veszteséges, a saját szolgáltató nyeresége pótolja a veszteséget, ezt talán nem kellene megengedni. A betegek pedig teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, képtelenek ismerni minden jogszabályt, üzletszabályt, működési szabályzatot. A nyereségérdek pedig egy ponton túl nem érdekelt a gyógyulásban, hiszen tudvalevő, hogy az emberi élet utolsó időszakában a legmagasabbak az egészségügyi ráfordítások.
Gazdasági okokból pedig nem maradhat el az orvosi kezelés, az az orvosi kezelés, amelyet, ha megkapna egy beteg, akkor meggyógyulna. Ezentúl, ha a pénztárak nem tudják érvényesíteni követeléseiket az állammal szemben, ennek következményeit a betegekre háríthatják. A betegek, az állampolgárok pedig, ha elégedetlenek az egészségügyi szolgáltatásokkal, akkor ezt az elégedetlenséget a mindenkori kormánnyal szemben fogják érvényesíteni, és a biztosítók így politikai tényezővé is válhatnak. Ez egy erős alkupozíciót jelent, aminek lehetőségét nem lehet megadni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tökéletesen igazságos társadalom nincs, de nekünk, orvosoknak és politikusoknak mégiscsak erre kellene törekednünk. Ez a törvénytervezet nem igazságos és nem szolidáris, ezért el kell utasítani.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
