GYULA FERENCNÉ
GYULA FERENCNÉ
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen voltam az elmúlt hét vitanapján is, akkor szerettem volna szólni, talán amit el akarok mondani, esetleg akkor aktuálisabb lett volna. Egy biztos, hogy a fő kérdésünk: reform vagy nem reform az egészségügyben. Azt hiszem, mindenki állást foglalt valamilyen módon, rengeteg érv és ellenérv hangzott el. Sokan arról beszélnek, hogy szinte minden országban baj van az egészségbiztosítással. Persze, ez minket nem boldogít, sokkal inkább érdekel és izgat bennünket, hogy vajon nálunk hogy sikerül megvalósítani.
A választókörzetemben van kórház, ezért én az elmúlt időszakban nagyon-nagyon sokat egyeztettem, beszélgettem, vitatkoztam orvosokkal, a kórházi menedzsmenttel, gazdasági igazgatóval. Ezt csak azért kívántam elmondani, hogy igen, a képviselőnek komolyan kell venni azokat a feladatokat is, amelyek nem a televízió nyilvánossága előtt zajlanak. Így aztán számtalan olyan munícióval ruháztak fel, amiről szeretnék most önöknek beszélni, bizonyítva azt, hogy - számtalanszor elolvasva a törvényjavaslatot - rengeteg kérdés fogalmazódik bennünk, és való igaz, hogy azok a módosító indítványok, amelyeket most írnak alá képviselőtársaim - vagy magam is azt tettem az előbb -, bizonyítják, hogy mi azt szeretnénk, hogy valóban, ez a történelmi lépés, amiről már valamelyik képviselőtársam szólt itt ma, olyan legyen, ami a Magyar Köztársaság állampolgárainak megelégedésére szolgál.
Nézzük meg, milyen is ez a törvényjavaslat! Koncepcióját tekintve és közgazdaságilag a törvénytervezet jól felépített, de mint tudjuk, az ördög a részletekben lakik. Számos később hozandó jogszabályi hivatkozást már most világosan látni kellene ahhoz, hogy a kórházat érintő befolyásokat tisztán lehessen látni. Nézzük meg, melyek ezek! Ha megnézzük a törvény normaszövegét, rögtön az 56. §-ban az (1), illetve a (4) bekezdésben is olvashatjuk, de a (2) bekezdésben is, hogy majd külön jogszabály fogja magában foglalni annak a részleteit. Az 56. §-ban hivatkozás van arra tehát, hogy külön jogszabályban lesz meghatározva például a finanszírozási, vizsgálati és terápiás eljárási rend. Ez kulcskérdés a szolgáltató részéről. Ezen eljárásrend betartásával, amely minden szolgáltatóra nézve kötelező szabály kell legyen, juthat a teljesítménye értékéhez a szolgáltató, jelen esetben a kórházra gondolok.
Kérdés, hogy milyen szakmai konszenzussal fog kialakulni, mivel eleve differenciálhatja, esetleg helyzetbe hozhatja vagy kiejtheti szerintem a potenciális szolgáltatókat. Erről jó lenne többet tudni vagy legalábbis a főbb elveket ismerni. Ez a kérdés azonban nemcsak a szolgáltató, hanem a pénztártag részéről is nagyon fontos, mert itt fog eldőlni igazán, hogy mi lesz a kötelező biztosítás tartalma, valóban fog-e egyezni a jelenlegi biztosítási tartalommal. Tehát én ezt a kérdést feszegetném, mert választóim ezzel bíztak meg, és valamilyen garanciákat kérnék rá.
Idézhetném az 56. § (4) bekezdését is, ahogy meg is tettem az előbb, de csak azt a részét, miszerint külön jogszabályban tervezik meghatározni a törvényt. Ezt is olyan kérdésnek tekintem, amelynek ismeretében lehet igazán látni a várható hatásokat. A beutalás rendje és a területi ellátási kötelezettség összefüggései sem voltak igazán világosak számunkra. A 70. §-ban külön jogszabályban meghatározott kapacitásokról szól a törvényjavaslat. Kérdés, hogyan fogják meghatározni az új jogszabályban a kapacitásokat: a jelenlegi marad-e, vagy szűkül esetleg? Azt gondolom, ezek mind olyan kérdések, amelyekre nyilván megvan a javaslatunk, megvan az elvárásunk. Mondhatnám és idézhetném még a 37. vagy a 39. §-t is, illetve a várólista kezelésére vonatkozó 61. §-t is.
Ezzel tulajdonképpen azt szerettem volna bizonyítani, hogy igen, nekünk is számtalan kételyünk és számtalan kérdésünk van a törvényjavaslattal szemben. Összességében azt kell mondanunk, hogy a szolgáltató részére is szükségesek a pénzügyi garanciák, hiszen hatalmas infrastruktúrát kell rendelkezésre tartani, amit nem lehet teljesen kiszolgáltatni, bizonytalanná tenni a vitás kérdések rendezéséig.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy aki ma arról szólt, hogy mi nem gondolkodunk felelősen, hogy nem is illik igazán ránk az, hogy szociáldemokraták vagyunk - igen, azok vagyunk! Rengeteg kételyünk, rengeteg kérdésünk, rengeteg javaslatunk van, és ha ezek a kérdések megoldódnak, akkor azt gondolom, mindannyiunk számára javul az esélye az elfogadásának, és a kérdésre, miszerint reform vagy nem reform az egészségügyben, egyértelműen igen választ lehet adni.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
