KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Az úgynevezett pénztártörvény-javaslattal kapcsolatban sokan sokféle kérdést tettek fel az elmúlt hetekben, napokban. Sokan felteszik azt a kérdést, hogy szükségszerű-e tárgyalni az egészségbiztosítás átalakításáról most, ebben az időszakban. Azt tudom válaszolni erre, hogy feltétlenül szükséges. Lehet azt mondani, hogy közel tíz év adósságát kell nekünk most pótolnunk.
Emlékezzünk arra, hogy 1998-ban, még a Horn-kormány idején az akkori koalíció is azt gondolta, hogy változtatni kell a biztosításon. Igaz, akkor a gondolkodásunk más keretek között mozgott. Kísérletet tettünk arra, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár különböző átalakításával próbáljuk a biztosítási rendszert megváltoztatni.
Aztán amikor sorra került a '98-as kormányváltás, a Fidesz haladéktalanul lépett ezen a területen. Ő úgy gondolta, hogy szét kell feszíteni az addigi kereteket, hiszen Selmeczi Gabriella államtitkár asszony vezetésével határozott lépéseket tettek az üzleti biztosítók létrehozása érdekében. Gondolom, hogy erre Gógl Árpád, akkori miniszter jól emlékszik, hiszen Selmeczi Gabriella többek között azért nem tudta megoldani a célul kitűzött feladatot, mert Gógl Árpád miniszter úr keményen ellenállt ennek, illetve Horváth képviselő úr is, akkori államtitkár, jól emlékszünk erre. Ők abból indultak ki, hogy az ellátórendszert kell átalakítani, és persze jött a képviselő asszonynak a Lockhead-botrány, és akkor gyakorlatilag be is fejeződött a biztosítási rendszer átalakításának a kísérlete, mert azt követően Mikola miniszter úrtól meglehetősen nagyon távol állt mindenféle reform végiggondolása és előterjesztése itt a parlamentben.
Akkor ne felejtsük el, hogy nagyjából ebben az időben indult az irányított betegellátás modellkísérlete. Azt Frajna államtitkár úr vezényelte. Vagyis a magot az átalakításra a Fidesz vetette el ebbe az irányba, az üzleti biztosítók irányába és az irányított betegellátási rendszer irányába.
A 2002-es kormányváltás öröksége, mármint hogy mit hagyott örökségül a Fidesz: változatlan, fenntarthatatlan ellátórendszert, hozzáteszem, hogy finanszírozhatatlant, és most durván fogalmazok, de így értik meg az emberek, egy csalásra épülő irányított betegellátási rendszert. Nagyjából az ÁSZ is ezt állapította meg, és hozzáteszem, hogy csalni azért lehetett, mert nem volt kiterjesztve az egész ország területére az irányított betegellátási rendszer.
2002-2006 között, azt lehet mondani, inkább volt az akkori kormány az adakozás kormánya, mint a reformoké, miközben mindenki tudta, hogy át kell alakítani az ellátórendszert, differenciáltabb szerkezetet kell létrehozni. Tudtuk azt, hogy szervezettebbé kell tenni az ellátórendszert igénybe vevők kapcsolatát az egészségügyi intézményekkel. Tudtuk azt, hogy erősíteni kell az ellenőrzést, és azzal is tisztában voltunk, hogy hatékonyabbá kell tenni a járulékfizetők pénzének felhasználását.
Nem sikerült olyan modellt találni, amely biztosítja a fenti célkitűzéseket. Ugyanakkor a szükséges változtatásokat úgy kell elvégezni, hogy az emberek ne válhassanak kiszolgáltatottá, ne fordulhasson elő az, hogy bárki egészségbiztosítás nélkül marad. Ahhoz, hogy ezt a sokváltozós egyenletet megoldjuk, nem állt rendelkezésre megfelelő, értékelhető modell. Azt nem felejthetjük el, hogy '98-99, mármint a Fideszre gondolva, lényeges szempont kell hogy legyen a verseny, hogy kell olyan intézmény, amely képes kikényszeríteni piaci alapon, hogy az ellátórendszer jobb minőségben szolgáltasson, átláthatóbb legyen a hozzáférhetőség, hogy pénzügyileg fenntartható legyen a rendszer.
Azt gondolom, hogy ha ezeket az értékeket nézzük, akkor ebben nem lehet vitánk, hogy ebbe az irányba kell haladni. Amikor a megoldást keressük, nem felejthetjük el a korábban szerzett tapasztalatokat, amikor a verseny, az érdekeltség kizárásával kíséreltük meg az egyetlen biztosítóval megoldani a feladatot. Mondjuk ki, hogy zsákutca volt az a kísérletünk. Emlékezzünk, hogyan szorult háttérbe a közösségi érdek, amikor például a legnagyobb bank részvényeinek átjátszását kellett elvégezni. Ezt Mikola, Gógl Árpád miniszter urak figyelmébe ajánlom, amikor oly hevesen érvelnek az egyetlen létező, nagy állami biztosító mellett. Én azt mondom, hogy az az irány zsákutca.
Mi az elmúlt egy év tapasztalata? Azt lehet mondani, hogy jó irányba tett lépésnek minősíthető az ellátórendszer karcsúsítása és differenciált fejlesztése. Ma már ugyanakkor látható, hogy lehettünk volna ezen a területen határozottabbak is. Igenis jó irány az, hogy nem kell minden létező kórházat csúcsra fejleszteni. Büszkék lehetünk arra, hogy ha nehezen is, de az ellátórendszert ésszerűsítettük.
Van persze ennek kedvezőtlen következménye is. Nem biztos, hogy a lakóhelyhez legközelebb eső kórházban kapja meg az arra rászoruló az ellátást. Ez igaz, de nem jobb az, hogy ha egy kicsit távolabb is, de mégis jobb minőségben, jobb technikai felszereltség mellett jut valaki ellátáshoz? A válasz, azt lehet mondani, hogy ez a jó vagy ez a jobb megoldás.
A kérdés az, hogy az egy évvel ezelőtti döntésünkkel elvégeztünk-e mindent. Erre pedig az a válasz, hogy nem. Nem, mert a források és a szolgáltató közé kívánkozik egy intézmény, amely képes biztosítani a legfontosabb célkitűzések teljesülését; képes ésszerűen szervezni az ellátást, csökkenteni a betegek kiszolgáltatottságát, a befizetett járulékok hatékony felhasználását, és képes a nyújtott szolgáltatás minőségének ellenőrzésére. Meggyőződésem, az a modell, amit a törvényjavaslat megjelenít, képes megvalósítani a fenti célkitűzéseket. A gazdasági életben, a közszolgáltatások területén létezik hasonló megoldás, működőképes megoldás. Nem kell megijedni a menedzsmentjogok átadásától, az állam és a versenyt ismerők együttes tulajdonlásától. Tudni kell azt, az állam nem csak tulajdonosként képes akaratát érvényesíteni.
Természetesen nem vagyunk könnyű helyzetben. A törvényjavaslat indokolásának csak egy mondatát szeretném ideidézni: “Az egészségbiztosítási pénztárak működésére szigorú biztonsági, befektetési és számviteli szabályok vonatkoznak.” Vegyük észre, nem tudjuk megtalálni a megfelelő megoldást, ha annak keresését csak és kizárólag - és itt ne haragudjanak meg az egészségpolitikusok - egészségpolitikusokra bízzuk. Nem kétségbe vonva az ő jó szándékukat, a feladvány sokkal összetettebb. Ahhoz, hogy célba érjünk egy hónapon belül, ahhoz elengedhetetlen, hogy a gazdasági joghoz értő, számvitelben jártas, hitelintézetek felszámolásában eligazodni képes szakemberek segítsék a munkánkat.
Nem jó az a szereposztás, hogy az SZDSZ-es tárca javaslatát az MSZP zsűrizi, az ellenzék pedig zsigerből támadja. Arra van szükség, hogy a kereteket a fenti szakemberek bevonásával tegyük működőképessé. Ez nem egyik vagy másik párt ügye, ez valódi nemzeti ügy.
Ennek megfelelően kérem, hogy támogassák módosító javaslatokkal a törvény megalkotását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(9.00)
