PÁL TIBOR
PÁL TIBOR
PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Azért kértem kétpercest, mert mint ahogy jeleztem, én nem egészségpolitikus vagyok, és a példákat sem az egészségügy területéről hoztam, hanem a közigazgatásból, az oktatásból vagy éppen a szociális területről, ahol akkor szintén, amikor az átalakítás kérdése volt - emlékeztetnék ismét az oktatási területre -, az volt a gond, hogy ha a szakfelügyelet megszűnik, akkor kérem, oda az oktatás minősége, és micsoda dolog lesz, ha ez változik. Akkor is az volt a vita tárgya, hogy ebben egyezzünk meg, hogy ez nem szűnik meg.
No, aztán mégis megszűnt, és egyébként ma a kompetenciaméréssel egy nagyon jó minőségű oktatási rendszer működik. Ezért jeleztem, hogy szerintem nem biztos, hogy jó irány az, amikor megkötjük magunkat egy-egy elvhez, és ebből nem mozdulunk ki. Amit jeleztem, hogy négy dologban viszont láthatóan a vitában egyetértés van, de abba az irányba pedig nem bírunk továbbmenni, ami több mint tízmillió embert érint, hogy nincs olyan megoldás senkinek a zsebében, amire azt mondhatja, hogy ez a fix és a biztos megoldás, mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai, ebbe az irányba kevésbé megy el a vita, inkább abban a három elvben való feszülés történik, amit képviselő úr mondott.
Én ezt a vitát szerettem volna egy kicsit kinyitni, és más területről példát hozni. Értem, hogy ebben van egymásnak feszülés, de látszik, hogy ez a vitát nem fogja igazán előrébb vinni. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy hiba, mert azért abban pedig egyetértünk, hogy szükség van arra, hogy az egészségügyben valamifajta változtatás legyen, ebben senki között nincsen vita, abban van vita, hogy ez egyébként alapelvek mentén ütközik-e, vagy nem ütközik a két oldal között. (Taps a kormánypártok soraiban.)
