BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. A T/4304. számú, egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslat valóban négy törvényt módosít. Azt gondolom, illik rá, hogy közepes terjedelmű törvénymódosítás, mert összesen 44 szakasz kerül módosításra.
A szabad demokraták általános vitára alkalmasnak tartották a javaslatot. Én azt a kiegészítő megjegyzést fűzném ehhez a sommás véleményhez, hogy vannak a törvényjavaslatban olyan pontok, amelyek valóban célszerűek, elsősorban a munkavállalók érdekeit tekintik, ilyen módon támogatásra egyértelműen ajánlhatók. De emellett vannak benne olyan pontok is, amelyekhez legalábbis kérdések kapcsolhatók. Azért is jó az általános vita, mert ahogy az előbbi kétpercessorozatban is jó néhány dolgot lehetett tisztázni, talán ezeket a kérdéseket is lehet még a vita során.
Én elsősorban a prémiumévek programot szeretném szóba hozni, összefüggésben azzal a nyugdíjtörvényt módosító szavazással, amire tegnap került sor a Házban, ami engem sokáig foglalkoztatott és jelenleg is foglalkoztat, hogy tudniillik mi lesz azokkal a férfiakkal, akik kiszámolták, hogy bemennek a prémiumévek programba, határozott idejűre változtatják a munkaviszonyukat, és tegnap olyan módosító indítványt fogadott el a Ház, hogy az előrehozott nyugdíjazási korhatár a férfiak esetében mégsem 59 év - ahogy számítottak rá -, hanem 60, ahogy azt a kormány az utolsó javaslatában előterjesztette.
A prémiumévek program, ami eredetileg a közalkalmazotti szférának nyílt meg, egy humánus program, mert azt célozta, hogy a nyugdíjhoz közeledve adott esetben, mondjuk, egy leépítés során ne az utcára kerüljön az ember, hanem egy áthidaló megoldással, kevesebb fizetésért, de kisebb munkaidőben megmaradhasson a munkaviszonya, és kihúzza addig, amíg az előrehozott nyugdíjazási lehetőség megnyílik számára. Ebbe a törvénymódosításba - amiről, még egyszer hangsúlyozom, tegnap szavaztunk - az került bele, hogy a program befejező dátumát, a határozott munkaviszonyra történő módosítást úgy kell érteni, hogy az addig tart, amikorra az előrehozott nyugdíjazás szabályozása vonatkozik. Azt gondolom, hogy ha ez mindenkire érvényes, aki ilyen programba belépett, akkor ez nagyon sok embert megnyugtathat, hiszen azok, akik azért izgatták magukat, hogy 59 éves korukig szól a határozott munkaidejük, de csak 60 évesen mehetnek el, azért aggódtak, hogy épp a nyugdíjazás előtt keletkezik egy év munkanélküli időszak.
Nem teljesen világos, hogy ez a jogszabály, amiről beszélünk, minden prémiumév kategóriába illeszkedő jogviszonyra vonatkozik-e, hiszen az előbb felidéztem, hogy kezdetben a közalkalmazottakra vonatkozott, idővel megnyílt a lehetőség - de feltételes módban - a versenyszféra irányába, és Bernáth Ildikó képviselő asszony felhívta a figyelmünket arra, hogy ebbe a törvénybe, ebbe a rövid, ötszakaszos prémiumévek-törvénybe úgy kerül bele ez a javaslat, hogy kiterjeszti ezt a dolgot a száz százalékig állami tulajdonban lévő cégekre. Ennek a kiterjesztésnek az indokoltsága nem világos számomra, mert úgy gondolom, e nélkül a jogszabály nélkül is megtehette egy százszázalékos állami tulajdonban lévő cég, hogy alkalmaz ilyen konstrukciót a saját munkavállalói számára. Biztosan tudom például, hogy a MÁV csinált egy ilyen, úgynevezett MÁV-évek programot, és jó néhány olyan ember dolgozik ott, aki ebbe a lényegében prémiumév-konstrukcióba illeszthető megoldást alkalmazott. Ebben a javaslatban az egyik szakasz kifejezetten arról szól, hogy százszázalékos állami tulajdonú munkavállalókra is kiterjesztés történik, a másik szakasz pedig arról szól - amire Farkas képviselő úr is utalt -, hogy a közigazgatási vagy helyettes államtitkári kinevezéssel rendelkező személyekre is vonatkozik.
(16.10)
Ha igaz, amit én feltételezek, hogy százszázalékos állami tulajdonú cégek is csinálhattak és csináltak is ilyen programot, akkor nem tudom, hogy szükséges-e jogszabályban ez a kiterjesztés, vagy mi indokolja, hogy itt most újra előkerül. Mint ahogy nekem is furcsa, hogy néhány személyre gondolva jogszabályt alkot vagy módosít a tárca.
Ami a legterjedelmesebb törvénymódosítást érinti, ebben vannak jó dolgok, amelyek egyértelműen támogatható dolgok felfogásunk szerint. Érződik, hogy a jogalkotó, az előterjesztő próbálja védeni a munkavállaló érdekeit akkor, amikor pontosítja az azonnali hatályú munkaviszony-megszüntetés, a lemondás vagy a felmentés részletes szabályozását. Egyértelműen ilyennek, hasznos dolognak tartom azt, hogy a gyakornoki idő rövidül, jelentősen rövidül a javaslat szerint, három évről egy évre. Azt gondolom, hogy ez indokolt. De általában véve problémát okoz nekem a közalkalmazotti jogviszonyhoz való viszonyunkat illetően, hogy most az-e a célja a tárcának, hogy ezeket a jogviszonyokat rugalmasabbá tegye, amelyek jobban alkalmazkodnak az életfeltételekhez, illetve az egyén számára a döntéslehetőséget rugalmasabbá tegye, vagy éppen ellenkezőleg, merevíteni és szigorítani akarja.
Az indoklásban az szerepel, hogy rugalmasabb konstrukciót céloz a javaslat, miközben például a magas vezetői tisztséget betöltők esetében azt gondolom, egyértelműen nehezíti egy, mondjuk, alkalmatlan személytől való megválást az, ha arra a konstrukcióra, hogy egy normál közalkalmazotti viszony mellett kerüljön sor egy vezetői megbízásra, amit egyszerűen vissza lehet vonni, ahelyett egy nagyon szigorúan vett, akár - mert ez is benne van - pályáztatás útján történő vezetőkiválasztás gyakorlatilag azzal a következménnyel jár, hogy az ő felmondása esetén az összes jogszabály biztosította kötelezettségek, előnyök a számára - jóllehet bebizonyosodott, hogy alkalmatlan a feladatra - járnak, és arra jogosult. Jó lenne - még egyszer ezt kérdés formájában is felvetem -, ha ezeket a szempontokat tisztázni tudnánk a vita során.
Nagyon kis terjedelemben érinti a benyújtott javaslat a munkatörvénykönyv módosítását, összefüggésben a Kjt.-vel. Éppen a pályáztatás az, amely kérdésben itt a harmóniát meg akarja teremteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyiben próbáltam meg összefoglalni a lényeget. Az SZDSZ támogatta az általános vitára való alkalmasságot.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
