BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslatról akár az expozéban, akár a bizottsági véleményekben vagy az előttem szóló képviselő úr hozzászólásában jellemzően a közalkalmazottakat érintő változásokról, illetve a prémiumévek program kiterjesztéséről volt szó; jóllehet, ez a törvényjavaslat mással is foglalkozik, más törvényt is módosítani kíván, így például a foglalkoztatási törvény módosítása is szerepel a benyújtott törvényjavaslatban.
Ez a módosítási javaslat arról szól, hogy a hátrányos helyzetű, illetve a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásához az eddigi 60 százalékos bértámogatással szemben az igénybe vehető, megpályázható támogatás mértéke legfeljebb 50 - hátrányos helyzetű munkavállalónál -, illetve legfeljebb 60 százalék lehet a megváltozott munkaképességű munkavállalónál.
A benyújtott törvényjavaslatnak ezzel a módosításával nem értünk egyet. Nem értünk egyet azért, mert január 1-jétől éppen a kormánypárti többség által elfogadott változások miatt jóval szigorúbb lesz a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása, és a helyzetük is. Bizonyára többen emlékeznek még a szociális törvény módosítása során elhangzott érvekre és adatokra, de engedjék meg, hogy a korrektség kedvéért néhány adatot felidézzek.
A minisztériumtól kapott adatok és a KSH adatai szerint is ma Magyarországon mintegy 450 ezer aktív korú rokkantnyugdíjas van, ezenkívül 200 ezer rendszeres szociális járadékban részesülő ember van, valamint közel 600 ezer a fogyatékkal élők száma.
(15.40)
Ez azt jelenti, hogy egy meglehetősen jelentős lélekszámú embercsoportról van szó, akiknek a foglalkoztatásától, munkához jutásától a munkáltatók idegenkednek, ódzkodnak, leginkább azért, mert úgy tekintenek rájuk, mint akik nem képesek arra, hogy teljes értékű munkát végezzenek, mint akik nem képesek arra, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújtsanak akár, mint egészséges embertársaik.
Az elképzelések szerint - amit szintén a minisztérium munkatársaitól hallottunk, illetve az Állami Foglalkoztatási Szolgálat főigazgatója is erről tájékoztatott bennünket egy konferencia keretében - a következő években a rehabilitációs eljárás során nemcsak azt fogják vizsgálni - és a törvénymódosítás is így szól, a korábban elfogadott törvényről van szó - majd a szakértő bizottságok, hogy ki mire nem képes, milyen munkavégzésre, hanem azt is, hogy mi az, ami megmaradt, a rendelkezésére áll, mi az a fizikai, szellemi teljesítőképessége, amivel munkát vállalhat.
Ennek a programnak a keretében az első évben 3-4 ezer, a második évben 6-8 ezer, a harmadik évben pedig 8-10 ezer vagy esetleg még 11 ezer embert tartanak képesnek és alkalmasnak arra, hogy ismételten munkába álljanak. Ahhoz, hogy ez valóban megtörténjen, nemcsak arra van szükség, hogy a megváltozott munkaképességű emberek, illetve a fogyatékkal élő emberek képesek és alkalmasak legyenek egy rehabilitációs eljárást követően arra, hogy munkát végezzenek, hanem - remélem, ebben egyetértünk - munkahelyekre is szükség van, ahol alkalmazni tudják őket.
Ha ez az eddigi támogatás nem úgy szól, hogy 50 százalékkal, illetve 60 százalékkal lehet a bértámogatást megpályázni, hanem legfeljebb ennyi lehet a támogatás mértéke, akkor, tisztelt képviselőtársaim, ez azt is jelenti, hogy akár nulla is lehet. Hát mi szükség van erre? Nem azt akarjuk valamennyien, hogy azok az emberek, akik akár egészségesek, akár valamilyen fogyatékossággal élnek együtt, vagy megváltozott a korábbi munkavégző képességük, hogy ők is munkát találjanak? Ha ezt akarjuk, akkor én azt kérem önöktől, hogy az erre vonatkozó módosító javaslatainkat majd támogassák, maradjon meg az 50 százalékos, illetve a 60 százalékos támogatás.
A Munkaerő-piaci Alapot is érinti a benyújtott törvényjavaslat, abban a tekintetben, hogy a benyújtott törvényjavaslat szerint a szociális szakértői szervezet működtetésére a Munkaerő-piaci Alapból kell biztosítani a fedezetet a kiadásokra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A Munkaerő-piaci Alapból a passzív ellátásokra fordított kiadások aránya évről évre emelkedik. Most már ott tartunk, hogy a passzív ellátásokra, magyarul: az álláskereső támogatásra, azaz munkanélküli-segélyre vagy -járadékra kiadott pénzügyi kiadások, valamint a központi költségvetésben előírt befizetések aránya már 65 százalék. Ez teljesen ellentétes azzal az eredeti szándékkal, elhatározással, ami a Munkaerő-piaci Alapból az aktív foglalkoztatási eszközöket kívánta támogatni; vagyis a munkahelyteremtést, a munkahelyek megőrzését, illetve a foglalkoztatottság, illetve a foglalkoztatottak számának a növekedését.
Most ha egy újabb szociális jellegű kiadás a Munkaerő-piaci Alapból kerül kifizetésre… - ugyanis azt ne felejtsék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy a működési kiadásoknak nincsen felső korlátja, tehát felülről nyitott, gyakorlatilag annyit költenek el működési kiadásokra, amennyit a Munkaerő-piaci Alap felügyeletét ellátó miniszter is jónak gondol, ezt én nem tartom helyesnek. Azt gondolom, hogy a szakértői szervezet működéséhez szükséges kiadásokat az állami költségvetésből, azon belül is a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezeti kiadásaiból kell fedezni. Nem szabad csökkenteni a Munkaerő-piaci Alapnak azt a részét, amely a foglalkoztatottságot, illetve a munkahelyteremtést van hivatva segíteni és támogatni.
A prémiumévekkel kapcsolatban, illetve ennek a kiterjesztése a százszázalékos állami tulajdonban lévő cégekre véleményem szerint is aggályos. Egész egyszerűen nem értem, hogy egy versenyszférában működő szervezet… - mert attól, hogy százszázalékos állami tulajdonban van egy részvénytársaság, azt gondolom, hogy az még a versenyszférához tartozik. Ha a versenyszférához tartozik, akkor hogy kerül ez a prémiumévek vonatozásában mégiscsak a közszférához? Ezt az ellentmondást sem érzékeltem, hogy az államtitkár úr az expozéban feloldotta volna. Gondolom, hogy majd a zárszóban erre külön kitér.
Végül még annyit kívánok megjegyezni, hogy a versenyszférában is sok gonddal, problémával küzdenek azok, akik dolgoznak. De őszintén mondom, hogy egy fél percig nem irigylem a közszférában dolgozókat, mert az a törvénymódosítási dömping, ami őket érinti, gyakorlatilag követhetetlenné teszi számukra, hogy most tulajdonképpen hol is állnak. Hol van teljesítményértékelési rendszer, hol nincs, hol bevezetik január 1-jétől, hol nem. Most itt van ez a változás, ami szintén zömében kedvezőtlen lesz azok számára, akik a közszférában dolgoznak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
