CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ami most az előbb elhangzott Pettkó képviselő úr kritikájaként, arra azt szeretném mondani, hogy nehéz eleget tenni az elvárásnak. Ha azért kap kritikát a kormány, mert egy jogalkalmazási problémára nem reagál, és azért interpellálják ellenzéki képviselők, mert nem teszi a dolgát, és nem reagál a szituációra, mondjuk, jogszabály-módosítással, akkor az a baj, ha pedig reagál, akkor meg az a baj, mert akkor megkapja azt a kritikát, hogy kapkodva, bonyolult, sűrűn változtatott szabályokat hoz ide az Országgyűlés elé. Ezt a két elvárást egyszerre nem lehet teljesíteni, ezt nyilván a képviselő úr sem gondolja komolyan.
Ugyanakkor azt gondolom, abban van egyetértés közöttünk, hogy nem jó, ha sűrűn változik egy jogállási törvény. Egy jogállási törvénynek illik hosszú ideig stabilnak lennie. Most azt a szükséges változáscsomagot hoztuk ide, ami ahhoz kell, hogy a jogalkalmazás egyértelműbb legyen. Mert ugyanakkor ez is dolgunk, hogy ha azt vesszük észre, hogy egy általunk alkotott törvény a gyakorlatban többféleképpen értelmezhető, nem egyértelmű az alkalmazása, akkor muszáj pontosítani éppen a munkavállalók érdekében, azért, hogy egyértelmű szabályozási környezet legyen a foglalkoztatásukra. Ezt az ellentmondást igyekszik a törvény feloldani.
Ami azt az igényt illeti, hogy szükség van egy átfogó, előretekintő, nem retrospektív, hanem egy előretekintő szabályozási munkára, azzal én egyetértek. Ugye, ennek a nullpontja az, hogy egy korszerű, új munka törvénykönyve legyen Magyarországon. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a három oldal ebben már lényegében évek óta megállapodott, hogy egy ilyen munkát elkezd.
(16.20)
Ez a munka el is kezdődött azzal, hogy Magyarország talán hat legtekintélyesebb munkajogászát kértük fel arra, hogy készítsen egy szabályozási koncepciót. Ennek a vitája zajlik jelenleg az Országos Érdekegyeztető Tanács szakmai bizottságaiban, a szakmai koncepció után következhet egy kodifikációs munka, egy hosszú-hosszú érdekegyeztetés, és talán ebben a kormányzati ciklusban van esély arra, hogy egy korszerű, új munka törvénykönyve létrejöjjön. Azért mondom ilyen bizonytalanul, mert egy ilyen szabályozás nem feltétlenül csak a kormányon múlik, hanem a szociális partnereken is. Tehát ez egy türelmes, időigényes egyeztetést igényel, pontosan a hosszú távú stabilitás érdekében.
Nos, ha ez megtörténik, akkor erre építhető fel újra a közszférának egy korszerű szabályozása, ami újabb néhány évet fog igénybe venni, és közben azt a hosszú-hosszú ideje zajló vitát valószínűleg le kellene zárnunk - és gondolom, ez politikai pártoktól majdnem függetlenül lezárható -, hogy a közszféra egészét egy szabályozási törvényben, egy nagy közszolgálati törvényben vagy a munka törvénykönyvéhez igazodó külön jogállási törvényekben kell megoldani. Ez a vita zajlik szakmai berkekben is, politikusok között is, nem gondolom, hogy most le kellene így egymás között zárnunk, valószínűleg erre kell időt szánni megvitatni. De abban egyetértek, hogy egy korszerű, új szabályozási, jogalkotási munkát kell végezni.
Béki Gabriella képviselő asszony kérdéseire szeretnék talán érthető válaszokat mondani, mert lehet, hogy a szövegből nem volt egyértelmű a szándék. Ami a prémiumévek programba való belépést és az előrehozott nyugdíj időpontját illeti, a mi szándékunk is az, hogy aki jelenleg benne van a programban, és az eddigi jogszabályok alapján jóhiszeműen öt évre köttetett meg vele a megállapodás, az a törvény erejénél fogva hat évre növekedhessék. Ha ez nem derül ki így most a nagyon erősen jogi szaknyelven fogalmazott jogszabályi szövegből, akkor nézzük végig, hogy ez hol érhető tetten. A szabályozási szándék ez volt, hogy senkit ne érhessen emiatt hátrány. Ha emiatt még szükség van pontosításra, akkor természetesen állunk elébe, mert egyetértünk abban, hogy emiatt senkinek nem lehet hátránya.
Ami a szakállamtitkárok bevonását illeti a prémiumévek programba, két dologra szeretném felhívni a képviselő hölgyek, urak figyelmét - ez Bernáth Ildikónak is egy korábbi megjegyzésére utal -, a szakállamtitkárok nem most kerülnek a prémiumévek programba, hanem egy előző jogszabályváltozásnál már korábban bekerültek. Ennek az volt az oka, hogy a miniszterek, államtitkárok jogállásáról szóló törvény megváltoztatta az ő státusukat. A volt közigazgatási államtitkár és helyettes államtitkár köztisztviselő volt, függetlenül a kormányváltásoktól, stabilan, folyamatosan köztisztviselő volt. Ha tehát maradt volna úgy a szabályozás, akkor rá vonatkozott volna a prémiumévek program lehetősége. De mivel megváltoztatta az Országgyűlés az ő státusukat azzal, hogy közigazgatási államtitkár nincs, a helyettes államtitkár helyett szakállamtitkár van, akinek az állami vezetői megbízatása a kormány mandátumának időpontjáig tart, azt gondolom, az a méltányos, hogy a korábbi helyzetéhez képest ne legyen emiatt hátránya. Vagyis szakállamtitkárként, ha lejár a megbízatása, a köztisztviselőként letöltött szolgálati ideje alapján legyen lehetősége a prémiumévek programba bekapcsolódni. Lényegében erről szólt a korábbi módosítás is, nem most helyezzük be a hatálya alá a javaslattal, hanem most csak a jogszabálynak azt a passzusát pontosítottuk a javaslatban.
Kérdésként vetődött fel, hogy a százszázalékos állami tulajdonú cégek esetén miért kell egy speciális szabályozás a prémiumévek programban, hiszen a versenyszférára vonatkozó alkalmazható lenne. Egyrészt az a válaszom, hogy az a kritériumrendszer nem feltétlenül alkalmazható az összes államira, amire esetleg lehetne alkalmazni, másfelől pedig más a költségviselés az egyik esetben és a másik esetben. A versenyszférára való kiterjesztésnél maga a cég fedezi a költségeit a prémiumévek programnak; egy magántulajdonú társaságban, azt gondolom, nem is kell hogy az állam szerepet betöltsön, mármint finanszírozási szerepet ilyen szempontból. Itt a száz százalékig állami tulajdonú vállalat esetében pedig maga a cég tulajdonosként az állam, ezért kerül ide a javaslat, hogy az állam legyen a költségviselő fél, mert nem értelmezhető mint magántulajdonos az, ami egyébként százszázalékosan állami tulajdon. Emiatt került így ide a javaslat, hogy a költségviselés legyen tisztázott.
Ami a vezetőkkel kapcsolatos szabályozás rugalmasságát, merevségét illeti, arra szeretném felhívni a figyelmet, és ez valószínűleg a mostani kodifikált szövegből ilyen egyértelműen tényleg nem derülhet ki, hogy a közalkalmazotti törvénynek az a módosítása, amit elfogadtunk a tavaszi ülésszakon, háromféle lehetőséget biztosít a közalkalmazotti szférában a vezetők esetében. A korábbi megoldást megtartja, nevezetesen, ha valakinek van egy közalkalmazotti státusa, és mellette van egy vezetői megbízatása, ha megszűnik a vezetői megbízatása, a közalkalmazotti státusa megmarad. Emellé bekerült két másik, hogy úgy mondjam, ettől a ponttól erre is meg arra is, egyik irányba és másik irányba is elmozdulást lehetővé tevő változat. Nevezetesen, hogy lehet olyan, amikor vezetői posztra neveznek ki valakit, tehát nem közalkalmazott és vezetői megbízás, hanem maga a poszt, mondjuk, egy iskolaigazgató, bár nem biztos, hogy jó ez a példa, de maga az állás egy vezetői állás. Ha neki megszűnik a vezetői megbízatása, automatikusan megszűnik a közalkalmazotti státusa is. Ehhez is speciális szabályozást kellett illeszteni. A harmadik pedig a menedzser típusú, ami munkatörvénykönyves szabályozással, de mégis a közszférában lehetővé teszi a vezetői megbízást.
Ehhez a három változathoz alkalmaztuk a megoldásokat, tehát ahol merevnek látszik, ott amiatt van - ez a vezetői posztra való pályáztatásnál van -, mert amikor őt felmentik, akkor nyilván azt a kockázatot is kell nézni, hogy az állása is megszűnik, és emiatt nyilván valami erősebb védelmet kellett biztosítani, mint abban az esetben, amikor valakinek megmarad az állása, csak a vezetői megbízatása szűnik meg. Ezért van különbség a szabályozások között. Ha ez nem elég egyértelmű vagy kell rajta pontosítani, akkor természetesen állunk elébe, de ez volt az ok, ami miatt így tettük az asztalra a javaslatot.
Nagyon szépen köszönöm ezt az, őszintén szólva, szokatlanul szakmai körben maradó vitát, ami a törvényjavaslatról lezajlott. Bízom benne, hogy a módosító indítványok tárgyalásakor, a részletes vitában még közelebb tudnak kerülni az álláspontok, és akár a konszenzusig is eljuthatunk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
