GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor ennek a törvénynek a tárgyalását folytatjuk, mármint az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításának tárgyalását, akkor nyilván az előterjesztő gondolkodásában elsődlegesen az jelenik meg megítélésem szerint, hogy hogyan és miképpen lehet olyan korrekciókat, módosításokat véghezvinni, ami a munkaerő-piaci folyamatokat nem ellehetetleníti, hanem megerősíti. Nyilván nemcsak ennek a törvénynek a kapcsán, hanem minden olyan törvény tárgyalása kapcsán ez a gondolkodásmód kell hogy jellemző legyen, amely a munka világát érinti. Hiszen senkinek nem lehet célja az, sem a törvényalkotónak, sem pedig a közvetlen szerepet játszóknak, hogy olyan helyzet álljon elő, amely rosszabb állapotot hív életre a munka világát érintően, mint mondjuk, egy törvénymódosítást megelőzően.
Nem kívánok olyan messze menni ennek a törvénynek a tárgyalása kapcsán, mint ahogyan Herényi Károly képviselőtársam az előző napirendi pontnál, a büntető törvénykönyv tárgyalásakor a bruttó nemzeti termék növekedéséhez jutott el, mindössze odáig kívánok elmenni, hogy az egyes foglalkoztatási kérdéseket, munkaügyi tárgyú törvények módosítását érintő kérdések kapcsán azt vessem fel, hogy azokat a törvénymódosítások, amelyek jellemezték az elmúlt esztendőket, foglalkoztatáspolitikai aspektusból milyenfajta hatásokkal bírtak. Látható módon olyanfajta hatásokkal, amelyek a munkaerőpiacon gyakorlatilag megerősítették a pozíciókat, és bizonyos értelmű foglalkoztatásbővüléssel is párosultak. Persze, nyugodtan mondhatjuk, nem olyan mértékűvel, mint amilyen mértékűvel adott esetben szeretnénk, de az nem vitatható el, hogy akár a törvénymódosításoknak, akár a gazdasági folyamatoknak köszönhetően következtek be az elmúlt esztendőkben a foglalkoztatási bővülések.
Azt szeretném tehát jelezni a törvény tárgyalásának előhangjaként is, hogy mindazok a gondolatok, amelyek akár a közalkalmazotti jogállásról szóló törvény vagy a prémiumévek programról szóló, illetve az ehhez kapcsolódó különleges foglalkoztatási állományról szóló törvények módosítását vagy éppen azokat a korrekciókat érintik, amelyek a munka törvénykönyvéhez, a foglalkoztatási törvényhez kapcsolhatóak, mind-mind olyanok megítélésem szerint, amelyek pontosan ennek a logikának a medrében haladva megpróbálják segíteni egyrészt azt, hogy a foglalkoztatás stabilitása fennálljon, másrészt, ha lehet, a bővülés eszköztárát is szélesítsék.
(15.30)
Hozzáteszem persze, hogy nyilván kétoldalú a folyamat. Kétoldalú, hiszen ott, ahol a szerepvállalók munkavállalóként is, másik oldalt pedig munkaadóként vannak jelen, nyilván vannak olyan intézkedések, amelyek az egyik oldal számára adnak kedvezőbb lehetőségeket, mondhatni rugalmasságot, és vannak olyan intézkedések, amelyek a másik oldal számára nyújtanak többleteket, mondhatni biztonságot. Tehát ennek a két fogalomrendszernek - a rugalmasságnak és a biztonságnak - az egybekapcsolása mellett célszerű értelmezni megítélésem szerint a törvénymódosítás mikéntjét.
Illetve azt gondolom, hogy a bíróságok vagy épp a munkaadók jogalkalmazási helyzetének megkönnyítését is szolgálja egy-egy olyan átvezetés, egy-egy olyan módosítás, amely a törvénytervezetben megfogalmazódik. Részleteiben nem kívánok a módosítások sokaságára kitérni, mert az a bizottsági vélemények kapcsán is a felszínre jött, csak néhányat azért említenék meg, mert úgy gondolom, hogy ezek az előbbi okfejtésemet alátámasztják.
Képviselőtársam, saját frakcióbéli képviselőtársam, Farkas Imre vetette fel, hogy a költségvetési bizottságon belül is a polémia kérdéskörévé vált néhány dolog: akár a határozott idejű jogviszony megszüntetésének egyoldalúsága kapcsán azok a következmények, amelyek ezzel párosulnak. Itt lehet mondani, hogy persze egyrészt biztonságot, másrészt bizonytalanságot is ad, hiszen akkor, amikor, mondjuk, az ilyen típusú jogviszony megszűnése tekintetében egy év átlagkeresetének megfizetése történik, akkor ez egy fogható biztonságot is ad amellett persze, hogy az egyoldalú jogviszony megszüntetését hordozza másik oldalról magában.
De ugyanígy talán az ő szóhasználatában fogalmazódott meg magának a prémiuméveknek a bevezetésével, kiszélesítésével kapcsolatos kérdéskör is vagy az ahhoz illesztendő kérdések is. Itt azt lehet mondani, hogy persze egyik oldalról jogosan felvethetők ezek a kérdések. A másik oldalról meg azt lehet végiggondolni, hogy a 100 százalékos állami tulajdonban lévő cégek - és nem a cégeket érintő, hanem a cégek keretei között foglalkoztatottakat érintően vezetődik be vagy szélesítődik a prémiumévek rendszere -, ezek a cégek gyakorlatilag stratégiai szerepet betöltő cégek, ezért 100 százalékos állami tulajdonban lévőek, és ha szabad azt mondani, akkor úgymond - idézőjelbe teszem - közfeladatokat ellátó cégek. Idézőjelbe tettem, pontosan azért, mert tisztán nem tekinthető nyilván közfeladatnak, de ha az állam 100 százalékos tulajdonában vannak, és stratégiai jellegűek, akkor nyilván valamifajta kapcsolódása a közfeladatisághoz ezeknek a cégeknek a keretei között elvégzendő feladatoknak megadatik. Ilyen értelemben nem túl erőltetett az a gondolkodás, amely ennek a logikának a kiszélesítésével bír.
Nyilván sokkal fontosabbnak tartom mindezek mellett például azt, hogy olyan jogviszonyok, illetve olyan foglalkoztatási formák szélesedjenek és erősödjenek, amelyek az elmúlt 17 esztendőben Magyarországon nem bírtak mély gyökeret verni. Gondolok itt a részmunkaidős foglalkoztatásra.
Ennek a törvénymódosításnak a keretei között az is kimondásra kerül, hogy ha felmondás, létszámleépítés foganatosítódik, és az érintettek körében vagy épp mindenki, vagy vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ők viszont a feladat ellátását vállalják részmunkaidő keretei között is, akkor ez élvezzen olyan prioritást, amely a munkaadó részéről kötelezően mérlegelendő; gyakorlatilag ne lehessen elmenni mellette. Persze, ez önmagában nem elég ahhoz - ezt tisztán látjuk, tudjuk mindnyájan, hogy ezáltal a részmunkaidős foglalkoztatás teljes egészében kiszélesedjen és megerősödjön, szükségszerűek olyan intézkedések, amelyeket már korábban, a korábbi esztendőkben is hozott a kormány, és ezenkívül még újabbak.
Csak egyet mondok a korábbi esztendők történéséből: akkor, amikor még a munkaügyi rendszerek keretei között regisztráltak esetében a bent töltött idő gyakorlatilag 100 százalékos mértékben szolgálati időnek, úgymond a nyugdíj-beszámítási idő alapjának számított, akkor volt olyan időszak, ha valaki elment részmunkaidős foglalkoztatás keretei közé, akkor csakis - mondjuk, ha 4 vagy 6 órás volt ez a jogviszony - a 4 óra időtartama jelentette a szolgálati idő alapját a nyugdíjszámításnál. Magyarul, 2 munkanapot el kellett töltenie ahhoz kétszer 4 órában, hogy egy munkanapnak megfelelő szolgálatiidő-alapot képezzünk.
Ezt sikerült annak idején megváltoztatnunk, néhány esztendővel ezelőtt, de azt gondolom, hogy ez önmagában még kevés. Szükségszerű olyan intézkedések erősítése, amelyek pozitív értelemben a munkáltatókat is abba az irányba viszik, hogy van értelme az ilyen típusú részmunkaidőben történő foglalkoztatásokat felvállalni, mert egyéb költségtámogatásokat hívhatnak le, és akkor ha 3-4 elemű támogatások fogalmazódnak meg egy-egy ilyen konstrukcióhoz illesztetten, akkor azt gondolom, hogy már sokkal mértékadóbb módon lehet előrelépni, mint ahogy ez idáig ezt meg lehetett tenni.
Vagy épp egy másik példát mondanék nagyon röviden: akkor, amikor a jogviszonyok megszüntetésével kapcsolatosan még a jogellenes megszüntetések tekintetében a korábbi esztendőben az volt a jellemző, hogy 12 hónap és 24 hónap időintervallum között dönthettek a bíróságok arról, hogy a kártérítések hogyan fogalmazódjanak meg, most ez szélesedik. A 2 és a 36 hónap időintervalluma között adódna meg a lehetőségük a bíróságoknak a tekintetben, hogy a kártérítések vonatkozásában az átlagkeresetekhez illesztetten szülessenek meg a döntések.
Magyarul - visszatérve a legelső gondolathoz -, a rugalmasság és a biztonság kérdéskörének egymás melletti kezelése az, ami ennek a törvénynek a keretei között visszaköszön, és megítélésem szerint azért érdemes elgondolkodni az előterjesztés támogatásán, mert mint ahogy próbáltam érzékeltetni, a bíróságok vagy épp a munkaadók jogalkalmazási helyzetének megkönnyítését szolgálja mindaz, ami ebben a törvényjavaslatban megfogalmazódik.
Én erre kérem képviselőtársaimat, hogy mindezeket mérlegeljék, és a bizottsági támogató vélemények figyelembevételével egyetemben támogassák a törvénytervezetet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
