ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Amikor megkérdezték a véleményemet erről a kezdeményezésről, hogy gyűjtenek arra, hogy kisiskolák, intézmények maradjanak meg, akkor erre azt tudtam mondani, és ma is azt tudom önnek mondani, képviselő úr, hogy gyűjteni, erőfeszítéseket tenni, politikai vitákat folytatni nem intézményekről kell, hanem a gyerekek esélyeiről. Arról, hogy hogyan lehet úgy megszervezni az oktatást, hogy a lehető legjobb lehetőséget adjuk a diákoknak.
Köszönöm képviselő úrnak a példáit, hiszen az oktatásban nagyon gyakran itt a parlamentben a gondokról, a problémákról beszélünk, és kevesebbet beszélünk a sikerekről. Ezért is van az, hogy néha egyoldalú kép él talán a közvéleményben is, de a mi vitáinkban is arról, hogy mi a helyes út, mi a követendő út. Néha hallom azt, hozzáteszem, komoly szakemberektől is, hogy bizony a kisiskolák milyen rosszul teljesítenek, milyen rossz eredményt érnek el. Van ebben is igazság, hiszen ha megvizsgáljuk, hogy a teljesítményméréseken milyen eredményeket érnek el ezek az intézmények, a továbbtanulásban milyen eredményeket érnek el ezek az intézmények, akkor országos átlagban igaz az, hogy ezek a kisebb intézmények bizony nemhogy jobb teljesítményt nyújtanának, hanem - összehasonlítva nagyobb települések intézményeivel - rosszabb teljesítményt érnek el.
De az is igaz, amit képviselő úr mond. Az is igaz, hogy eközben nagyon sok olyan intézmény van a kicsik és a nagyok között egyaránt, amelyik nagyon fontos munkát végez, nagyon jó eredményt ér el. Éppen ezért azt mondjuk, hogy nincsenek előregyártott, kész megoldások. Nem lehet azt mondani, hogy a kisiskola jó, a nagyiskola rossz, és fordítva sem, hanem bizony olyan megoldásokat kell találni, amelyekben személyre szabott, településre, térségre szabott megoldások születhetnek. Mert azt, hogy hol érdemes önálló intézményt fenntartani, és hol érdemes társulni, azt, hogy hol érdemes iskolát fenntartani, hol van az, milyen életkorban, amikor talán már jobb a gyereknek, ha egy jobban felszerelt, magasabb színvonalú iskolába kerül, ezt nem lehet Budapestről, akár a kormányból, akár a parlamentből eldönteni.
Annak az átalakításnak, amelyet elkezdtünk, amely a kistérségekre, a kistérségi együttműködésre bízza azoknak a kereteknek a kialakítását, amelyben az oktatást megszervezik, az az értelme, az a legfontosabb eleme, hogy ne egyenmegoldásokat erőltessünk rá az ország minden térségére, minden településére, hanem bizony helyben vívják meg, beszéljék meg szakemberek és a helyi közösségek képviselői, polgármesterek, önkormányzatok azt, hogy mi a legszerencsésebb megoldás. Mert így nem maradhat a dolog. Nem maradhat így a dolog, mert abban az iskolaszerkezetben, amely jelenleg működik, egyértelmű vesztes a kistelepülésen élő gyerek és a kistelepülési iskola.
(8.10)
Egyértelmű vesztes, mert nem fenntarthatóak, nem finanszírozhatóak ezek az intézmények. Képviselő úr bizonyosan tudja, hogy nagyon hosszú ideig, '98 és 2006 között azzal próbálkozott az Országgyűlés, azzal próbálkozott a politika, hogy többlettámogatásokat adott ezeknek a kistelepülési iskoláknak. Az derült ki, hogy ez nem működik, ugyanúgy szűntek meg az iskolák folyamatosan, minden évben ez alatt az időszak alatt is, és ami még árulkodóbb és még fontosabb, ugyanúgy elvitték a szülők a gyerekeiket ezekből az iskolákból, ha tehették. Nem mindegyikből, képviselő úr, igaza van, nagyon sok olyan iskola van, én magam is jártam olyan viszonylag kis iskolában, ahová a környező városból hordják ki a gyerekeket, mert olyan színvonalas oktatást tudnak adni.
De mégiscsak az a tapasztalat, hogy amikor 2000-ben, éppen a Fidesz és az MDF kormányzása idején bizony népszámlálást tartottak Magyarországon, akkor az derült ki, hogy ezekből a kisiskolákból minden negyedik szülő elviszi a gyerekét, mégpedig azok a szülők, akiknek van módja és lehetősége arra, hogy utaztassák a gyereküket. Az a kérdés, azt kell eldönteni, hogy hagyjuk azt a versenyt, amelyik egyébként a városi iskolák és a falusi iskolák között van - és ebben a versenyben hosszú távon nagyon ritkán tud a kisebb iskola győztes lenni -, vagy valamifajta megegyezésre, társulásra, partnerségre törekszünk.
Ha hagyjuk ezt a versenyt, annak az lesz a következménye, hogy a kisiskolák jelentős részében csak azok a gyerekek maradnak majd ott, akiket nem tudnak elvinni onnan a szüleik. Az lesz a következménye, hogy az ezekbe a kistelepülési iskolákba járó gyerekek jelentős része számára nem lesz megfelelő továbbmenetel, nem lesz megfelelő folytatási lehetőség. Ezért azt mondjuk, hogy a kisiskolák védelmében, a helyben maradó oktatás védelmében van szükség a társulásra, ennek érdekében van szükség arra, hogy ezekben a kistelepüléseken működő intézményekben, adott esetben tagintézményekben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), alsó tagozatokon ugyanolyan színvonalú oktatást lehessen nyújtani, mint bárhol másutt az országban. Ehhez keresünk partnereket és szövetségeseket.
Köszönöm szépen, elnök úr.
