DR. GARAMHEGYI ÁBEL
DR. GARAMHEGYI ÁBEL
DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Országgyűlés! Ha jól értettem képviselő úr szavait, ha jól súlyoztam, akkor a legfontosabb állításával egyet kell értsek. A legfontosabb állítás az volt, hogy a jelen helyzetünkben a legfontosabb az lehet, hogy ne utasítsuk el pusztán a másik oldalról érkező javaslatokat, ha azoknak gazdasági, költségvetési realitásuk van. Ezzel tökéletesen egyetértek. Mi több, a példái is ezt látszanak számomra alátámasztani. Azok a környező országok, amelyek ma a növekedésben előttünk járnak, az elmúlt időszakban meglépték azt, amit mi Magyarországon nem tudtunk meglépni, mégpedig azért, mert nem volt politikai konszenzus. A kormány hozta a javaslatokat, ezek a javaslatok pedig már korábban elvéreztek akár a politikai pofozkodások során, akár pedig itt a parlamentben. Igaz ez a saját tárcánk közlekedési javaslataira, de éppen így igaz az önkormányzati, államigazgatási reformok tekintetében.
Néhány apróságban hadd pontosítsam a képviselő urat: az idézett szlovák autógyárak az egykulcsos bevezetés előtt hozták meg a döntéseiket, és ezután született meg a szlovák adórendszer egykulcsossá történő átalakítása. Tehát viszonylag kevés köze volt a két dolognak egymáshoz, mindenesetre valóban az egyszerűsítés ígérete sok mindent hozott a szomszédunknak. S még egy apró pontosítás: ha az ipari típusú, termelő típusú beruházásokat nézzük, akkor - azt kell hogy mondjam - még mindig jobban állunk északi szomszédunknál, de a pénzügyi típusú műveletek tekintetében ők ma valóban jobban állnak.
(8.30)
Az a gazdaságpolitika, amit 2006 óta űzünk - ha már így az egykulcsos adórendszerről beszélt a képviselő úr -, valóban meglehetősen szűk mozgásteret biztosít ma a kormányzó koalíciónak éppen úgy, mint az országnak általában. Fájó szívvel ugyan, de kénytelenek voltunk az SZDSZ adómódosító, adóreformáló javaslatairól is ilyen tekintetben lemondani rövid távon, és hosszú távú perspektívába helyezni ezeket a lehetőségeket.
A képviselő úr javaslata, amely 2009-től a 18 százalékos adókulcs bevezetését szolgálná, alapvetően nem elhibázott javaslat, ugyanakkor ebben a pillanatban azt tudom mondani, hogy meglehetősen sok technikai akadályát vagy megoldandó problémáját látjuk. A jelenlegi elv szerint, a jelenlegi adózási elv szerint a nagyobb jövedelműek nemcsak nagyobb mértékben, hanem nagyobb arányban is vállalják a közterheket. Természetesen ezzel az elvvel lehet vitatkozni, csak akkor azt kérem, hogy ezzel álljunk elő, és az ellenzék vállalja föl ezt a fajta elvet, mondja azt, hogy szeretne ezzel az elvvel szakítani, és azt mondani, hogy mindenki azonos arányban vállalja a magyar költségvetés terheit, függetlenül attól, hogy mekkora a jövedelme. Akkor erről kell beszélni, hiszen ezt jelenti az egykulcsosság.
A másik technikai probléma, talán, ha lehet így fogalmazni, ez pedig az, hogy ha jelenleg a 18 százalékot választanánk, ez durván 540 milliárd forintnyi kiesést jelent a költségvetésből a jelenlegi állapotok szerint. Meg kell nézni, hogy ennek mekkora részét pótolja adott esetben növekedés, vagy mekkora része az, amit nem pótol növekedés, tehát kiadási oldalon meg kell takarítsuk. Mi abszolút nyitottak vagyunk erre a párbeszédre. Azt kell mondanom, hogy komplex módon kell a problémát értelmezni, és akkor lehetséges jó megoldás.
Teljesen igazat adok, ha a problémát gazdasági oldalról, költségvetési oldalról közelítjük és nem politikai oldalról, azt gondolom, akkor lehet sikeres.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
