HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A legutóbbi KSH- és Ecostat-adatokra hivatkozva nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a kormány gazdaságpolitikája nagyjából megbukott. A sorozatban kilőtt altató injekciók hatására a pannon puma elszenderült. Ugyanis ezek a felmérések azt mutatják, hogy az előző negyedévi 1,2 százalékos növekedéshez képest a harmadik negyedévben mindössze 1 százalékot volt képes növekedni a magyar gazdaság. Az igen szerény 1,9 százalékhoz képest, amit terveztek, alig a felét tudtuk teljesíteni. Ha megnézzük a környező országokat, akkor elkeserítő az összehasonlítás. Szlovákiában 9,4 százalék a harmadik negyedév gazdasági növekedése. Elég egyszerű matematikai művelet kiszámolni: pont 9,4-szer nagyobb a gazdasági növekedés, mint Magyarországon. De igaz ez a környék összes többi országára, hiszen messze lemaradunk az Európai Unió átlagától és azoktól az országoktól, amelyek velünk együtt léptek be az Európai Unióba.
A puma nem alszik téli álmot, itt valami nagyobb baj van, hiszen visszaköszön az elmúlt esztendők politikai stílusa. 2006-tól ebben az országban mintha permanens, folyamatos kampány lenne hol erről, hol arról, legutóbb a népszavazásokról. Mintha egy különleges verseny indult volna, és ezt a versenyt az fogja megnyerni, aki több kérdésben tud népszavazást kiíratni vagy népszavazási kérdéseket feltenni. Pedig nem kellene mást tenni, csak a környező országok gyakorlatát kellene megnézni, hogy vajon ők addig, amíg mi ezzel a politikai haddelhaddal voltunk elfoglalva, ami meglehetősen terméketlen, mit tettek és mit csináltak.
Az említett országok mindegyike az adórendszerét jelentősen megváltoztatta. Szlovákia 2004-ben tért át az egykulcsos rendszerre, mind a három adónem azonos kulccsal adózik, aminek hatására Szlovákia ma Európa legnagyobb autógyártó nemzetévé vagy államává nőtte ki magát, a működő tőke oly mértékben áramlik be, amilyen mértékben elkerüli Magyarországot. Mintha súlyos szerepzavarban lennének a politika szereplői Magyarországon, a kormány nem kormányoz, hanem politikai kampányokat folytat, az ellenzék pedig - legalábbis az ellenzék legnagyobb pártja - nem képes olyan alternatívát felmutatni, ami a mostani helyzetre megoldás lenne vagy megoldást jelentene.
Mikor akar elkezdeni a kormány kormányozni? Amikor majd nulla százalék lesz a növekedés, vagy amikor fél százalék? Mikor ébredünk fel, hogy valamit tenni kell, mert különben az ország teljesen lesüllyed és lemarad a környező országokhoz képest, lemaradunk ebben a nagy versenyben, aminek nem a politikai elit, hanem az egész ország fogja a kárát látni.
2008 egy új esztendő. Itt az ideje, hogy levonjuk ennek a másfél évnek az összes politikai konzekvenciáját, itt az ideje, hogy felmérjük azoknak az utaknak a járhatatlanságát, amin a politikai elit evickél másfél esztendeje, hogy szakítsunk ezzel a gyakorlattal; hogy 2008-tól valami olyan új politikai stílust és olyan új politikai gyakorlatot vezessünk be, ami ennek az országnak a javát szolgálja. Ne forduljon elő az, hogy egy jobboldalról vagy ellenzéki oldalról beadott módosító indítvány - legyen az bármennyire megalapozott szakmailag, legyen az bármennyire kidolgozott - csak azért is elutasíttassék, mert ellenzéki oldalról jön. És az ellenzék is vegye figyelembe, hogy vannak kormányoldalon olyan javaslatok és elképzelések - szükség szülte elképzelések -, amelyeket el kell fogadni, és amelyeket törvénnyé kell emelni, meg kell szavazni. Ha ezt nem tesszük meg, akkor ez a folyamat folytatódni fog, és akkor ugyanaz a gyakorlat, ami idáig jellemezte a magyar politikai elitet, a sajátunk lesz.
Itt a lehetőség, hogy változtassunk ezen. Itt a lehetőség, hogy azokat a reformlépéseket, amelyekről másfél esztendeje csak beszélünk - sőt már lassan öt vagy hat esztendeje beszélünk -, végre meglépjük, ahogy a szomszédaink meglépték.
A kormány, illetve az Országgyűlés előtt fekszik az a javaslat, amely az egykulcsos adórendszer bevezetését célozza és szorgalmazza. Hála istennek, a legutóbbi időben Matolcsy György nyilatkozatai erősítették ezt a törekvést, és egyre több olyan szereplője a magyar pénzvilágnak, aki jelentős és aki meghatározó, csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez.
Kérem önöket, hogy a helyzetet felismerve, a saját szerepüket átértékelve, ezt a javaslatot támogatva kezdjünk 2008-ban valami új politikai stílust bevezetni, legyen 2008 az új politikai stílus és az új politizálás esztendeje.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)