CZOMBA SÁNDOR
CZOMBA SÁNDOR
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Asszony! A magyar munkaerőpiac problémái mindannyiunk számára ismertek. Fokozatosan növekvő munkanélküliség mellett a foglalkoztatottak száma alig változik, miközben az inaktívak aránya magas.
Ráadásul óriási különbségek vannak az ország középső, nyugati és keleti régiói között. Gyakran tapasztaljuk, hogy aki munkát keres, sok esetben nem talál, aki pedig munkát ajánl, sokszor amiatt bosszankodik, hogy a nagy munkanélküliség mellett alig kap embert. (Zaj. - Az elnök csenget.) Ennek persze számos oka lehet: többek között a nem megfelelő képzettség vagy mobilitási problémák. De vajon mi a gond ott, ahol munka is van, a munkavállaló is adott, mégsem jön létre munkaviszony?
A probléma meghatározó okát a szociális ellátórendszerben kell keresnünk. A szociális segélyezés alapfeladata jó esetben azok segítése, akik önhibájukon kívül kerültek hátrányos helyzetbe. Abban, azt hiszem, egyetértünk, hogy a segély csak átmeneti megoldást kell hogy jelentsen azoknak, akik egyébként munkára képes állapotban vannak. Ha a segély összege megközelíti a munkával elérhető jövedelmet, épp az ellenkező hatást váltja ki, azaz mindenre fog ösztönözni, csak munkára nem. Márpedig a jelenlegi segélyezési rendszer éppen ezt teszi.
Vegyünk egy konkrét példát! Ha egy négyfős családban - apa, anya, két kiskorú gyerek - mindkét szülő munkanélküli, és az egyik szülőnek - mondjuk, az apának- rendszeres szociális segélyt, azaz 53 915 forintot állapítanak meg, a két gyerek után jár 25 400 forint családi pótlék, így a család havi jövedelme 79 315 forint. Ha az anya a versenyszférában - akár csak minimálbéren - munkát vállal, a mostani szabályok szerint a szociális segély azonnal megszűnik, így a család jövedelme semmit sem változik. (Zaj. - Az elnök csenget.)
Mi is tehát a helyzet? Jobban megéri otthon maradni, mint hivatalosan munkát vállalni? Úgy tűnik, igen. A polgármesterek gyakran arra panaszkodnak, hogy már közhasznú foglalkoztatásra sem találnak embert, hiszen a pénzhiány miatt részmunkaidőben 2-3 hónapos foglalkoztatási lehetőséget kapnak. Ennél a jelenlegi szociális segélyt sokkal jobban megéri igénybe venni, pláne, ha egy-két napot feketén még mellé is dolgozik valaki.
Félreértés ne essék, nem azokat hibáztatom, akik élnek a lehetőséggel. A gond azzal a szabályozással van, amely ezt lehetővé teszi. A szociális ellátórendszerről általánosságban elmondható, hogy gyakran ott laza, ahol szorítani kellene, és ott szoros, ahol egyébként enyhítés lenne indokolt. Ez utóbbira példa a segély megállapításakor a vagyon kérdése. Ha a családban senki sem dolgozik, de van egy 550 ezer forint értékű gépkocsijuk, már nem jogosultak szociális segélyre, kocsi nélkül viszont esélye sincs munkát találni.
Tisztelt Miniszter Asszony! Szándékoznak-e a munka becsületét visszaállítani azzal, hogy a szociális segélyezési rendszerben jelenleg meglévő ellentmondásokat megszüntetik, ezáltal valóban a munkára ösztönöznek?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
