DR. SÁNDOR KLÁRA
DR. SÁNDOR KLÁRA
DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! November 25-e a nők elleni erőszak elleni küzdelem nemzetközi napja. A nők ellen elkövetett erőszakot illetően a magyar statisztikai adatok elborzasztóak. Átlagosan hetente egy nő meghal partnerkapcsolati erőszak következtében, a bűncselekményben meghalt nők 60 százalékát partnere vagy volt partnere öli meg.
(13.50)
Minden ötödik nő él élete során olyan partnerkapcsolatban, amelyben partnere rendszeresen bántalmazza. A partnerkapcsolatokban előforduló erőszak eseteinek 95 százalékában férfi a bántalmazó, és nő a bántalmazott. (Zaj. - Az elnök csenget.)
Négy és fél évvel ezelőtt az Országgyűlés határozatot hozott arról, hogy készüljön olyan szabályozáscsomag, amely segíti megfékezni a partnerkapcsolaton belüli erőszakot. Azóta megszületett ugyan egy távoltartásra vonatkozó törvény, de ez korántsem elég hatékony. A nők elleni diszkrimináció leküzdésére kötött ENSZ-egyezmény betartását ellenőrző bizottság idén nem először marasztalta el Magyarországot. A bizottság felszólította a magyar államot a partnerkapcsolati erőszakra vonatkozó nemzeti stratégia végrehajtására és a tárgyban önálló törvény megalkotására. Ma 1335 napja járt le az a határidő, amit a parlament 2003-ban saját magának adott a nemzeti stratégiában meghatározott intézkedések megalkotására. 1335 nap az 191 hét. Amint mondtam, átlagosan hetente meghal egy áldozat partnerkapcsolati erőszak következtében.
Nem véletlen, hogy a tegnap kezdődött “16 akciónap az erőszak ellen” elnevezésű civil kezdeményezés idei központi témája az állam, a politikusok felelősségvállalása. A Patriarchátust Ellenzők Társaságának elnöke tegnap arról beszélt, sokszor milyen hiábavalónak érzi azt a szakértői munkát, amelyet a civil szervezetek végeznek, mennyire nehézkesnek látják az állami szervek, a törvényhozás, a rendőrség és az igazságszolgáltatás, a gyámhatóság, a képviselők, a pártok gondolkodásának átalakulását.
Az Európa Tanács éppen egy éve indította azt a másfél éves kampányt, amellyel a nők elleni erőszak leküzdésének fontosságára akarja felhívni a figyelmet. A kampány nemzeti összekötőjeként magam is látom: vannak ugyan az ügy iránt elkötelezett bírák, rendőrök, védőnők, de még mindig a szociális ellátórendszer munkatársai és a civil szervezetek tesznek a legtöbbet. Még mindig van orvos, aki le akarja beszélni a bántalmazott nőt arról, hogy feljelentést tegyen vagy akár csak látleletet vetessen. A súlyosan fenyegetett nők már találnak menedéket, és folyik a regionális krízisközpontok kialakítása, de kevés a hely, és főként az áldozatok közül még mindig nagyon sokan nem tudják, hová fordulhatnak. Sokan azt sem tudják, hogy a partnerkapcsolati bántalmazás bűn. Még kevesebben tudják, hogy nemcsak a gyilkosság és a súlyos fizikai bántalmazás számít erőszaknak, hanem az időnként elcsattanó pofon vagy az ezzel való fenyegetés is. Európai értelemben erőszak, ha a gazdasági függetlenségétől fosztják meg a nőt, ha nem engedik dolgozni, vagy elveszik a fizetését, így teszik kiszolgáltatottá. Erőszak, ha elszigetelik családjától, barátaitól, hogy egy idő után ne legyen kihez fordulnia, ha bajba kerül. Lelki erőszak a hétköznapi lekicsinylés, kigúnyolás, az önbizalom megroppantása is.
A partnerkapcsolatokban megjelenő nők elleni erőszak a társadalmi szintű patriarchális erőszak leképeződése. Olyan kultúrában, amelyben a nők nehezen kapnak munkát, de könnyebben veszítik el, mint a férfiak, amelyben kevesebbet keresnek ugyanazért a munkáért, amelyben természetes, hogy otthon csak ők robotolnak, amelyben a szexuális zaklatás jópofa macsóságnak értékelhető, amelyben tehetség, rátermettség és képzettség nem elég ahhoz, hogy előrelépjenek, mert a döntéshozó szerepek 80-90 százaléka ma is férfiprivilégium, ott nem csodálkozhatunk azon, hogy a társadalom legkisebb egységeiben is mindennapos az erőszak.
Mi, döntéshozók 1335 napja mindannyian felelősek vagyunk a partnerkapcsolati erőszak áldozataiért. Felelősek vagyunk azért, hogy a nők elleni erőszak valamennyi formája megszűnjön Magyarországon. Tudjunk erről a felelősségünkről akkor is, amikor ma arról döntünk, tegyünk-e egy jelentős lépést a nők elleni társadalmi erőszak visszaszorításáért!
Köszönöm szépen a figyelmet, elnök asszony. (Taps az SZDSZ soraiban.)
