DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr által felvetett ügy két szempontból is figyelmet érdemel. Egyrészt abból a szempontból, hogy ha megjelenik egy elemzés, akkor ennek az elemzésnek a körülményeit és a környezetét is érdemes elemezni, hiszen nagyon fontos, hogy amire ön hivatkozott, az kizárólag az adórendszert és az adórendszer körülményeit, az adórendszer hatásait elemezte, azaz egyetlenegy ország esetében sem elemezte azt a társadalmi közeget, azt a szabályozási közeget, amelyben az adórendszer működik, nem elemezte azt, hogy az adott állam milyen társadalmi gondoskodásban részesíti a gyermekeket és a gyermeket nevelőket. Ilyen értelemben tehát az a következtetés, ami csak az adórendszer hatásait mutatja be, nyilvánvalóan féloldalasnak nevezhető, hiszen komplexen nem a gyermeket nevelők helyzetének az értékelésére vonatkozó volt ez a bizonyos elemzés.
A másik, amit szeretnék megemlíteni: Magyarországon az elmúlt húsz évben rendszeresen visszatérő vita az, hogy mi a helyesebb, adórendszeren belül adni preferenciát és kedvezményeket, vagy adórendszeren kívül érvényesíteni a gyermekneveléssel kapcsolatos össztársadalmi felelősséget, azaz az állami gondoskodást adórendszeren keresztül vagy adórendszeren kívül biztosítani. Azt tudom mondani, hogy az utolsó adatok, amikor a családi adókedvezmény érvényesíthető volt mindenki számára, a következő táblázat számai alapján azt jelentették, hogy teljes egészében a gyermekek 62 százaléka után tudták igénybe venni, azonban a három- és többgyermekesek esetében ez az arány mindössze 40 százalékos volt - egész pontosan 39,6 százalék - az utolsó teljes évben, átlagosan pedig 62,3 százalék. Azaz mindenképpen kontraproduktív módon érvényesült, ha a többgyermekesek alacsonyabb százalékát nézem az átlaghoz képest. Egyébként az egygyermekesek esetében 69,6 százalékos volt, a kétgyermekesek esetében pedig 73,1 százalékos volt a teljes egészében érvényesítők köre.
A másik dolog, amire utalni szeretnék, az, hogy 2002-ben a magyar költségvetésből családi pótlék, gyes, gyet, gyed címen összesen 252 milliárd forintot irányoztunk elő és használtunk fel. Ez 2008-ban 531 milliárd forintra emelkedik. Azt gondolom, ezek a számok eléggé impresszíven mutatják azt, hogy Magyarországon az adórendszeren belül egy módon, az adórendszeren kívül pedig egy más módon lehetséges a gyermekneveléssel kapcsolatos kiadások elismerése, illetve az ezzel kapcsolatos társadalmi ráfordítások biztosítása. Éppen ezért azt tudom mondani, hogy amiről a képviselő úr beszélt, az egy érdemi megfontolást igénylő kérdéskör. Nyilvánvalón minden egyes évben az adórendszerben végbemenő érdemi változtatások felvetik ennek a kérdésnek az újragondolását, azonban az elmúlt évek tapasztalata azt igazolja, hogy az igazán rászorultak, az igazán nehéz helyzetben lévők esetében a családi pótlék biztosítása bizonyosabban közvetlenebbül éri el a címzetteket, a célzottakat nagyobb összegben. Azt tudom mondani, hogy a következő adórendszerbeli változtatások előkészítésénél ismételten napirenden lesz ez a kérdés, és sokféle érv, sokféle vélemény meghallgatását követően a parlament nyilván kellő bölcsességgel fog ebben a kérdésben is döntést hozni.
Köszönöm a figyelmüket, és köszönöm figyelemfelhívását a kérdésre. (Taps az MSZP soraiban.)
